Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Raffay Sándor. A belmissiói egyesületek kérdése

Tizeimyolczadik évioiyam. 42. szám. Orosháza, 1900. október 18. PANG. EGYHÁZ ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre. . 1» kor. Fél évre. . . © , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... « „ Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . 2 , A belmissiói egyesületek kérdése. A belmissió munkásai s a belmissiói egyesületek barátai a Magyar Prot. Írod. Társaság pozsonyi gyűlésezését felhasználták arra, hogy egy országos közös protestáns belmissiói egyesület alakitását megkísértsék. Buzgalmuk és jóakaratuk mindenesetre teljes elismerését érdemli mindazoknak, kik a mai nehéz időkben a protestantismus ügyét szivükön viselik. Hogy kísérletük mégis meghiúsult, hogy a két protestáns egyháznak Pozsonyban összegyúlt képviselői ennek a rendkívül fontos ügynek „autonomikus temetést" rendeztek, annak oka nem a mozgalom élén állók buzgóságának, nem is a temetést rendezők érdeklődósének hiányában, hanem egyes-egyedül csak abban keresendő, hogy a különben nemes és szent czólt nem megfelelő eszközökkel kívánták elérni. Én úgy tudom, hogy bárminemű egyesületezés a mi evangéliomi egyházunk szellemével ellenkezik. A mi pedig nem ez egyéni természet szükségszerű követelménye, mint a szervezetnek nem sajátos része, vagy meg se fogan, vagy ha mesterségesen életre keltik is, lekívánkozik vagy téves fejlődést véve, az egész szervezetet is eltorzíthatja. Evangéliomi egyházunk mindenkor tudatában volt annak a szent és nagy hivatásának, hogy az isten országa megalapításának múmiájában a vezérlő szerepet neki kell betöltenie, de tudta azt is, hogy ezt nem egyesületek alakítása, hanem egyedül csak a hivők szivében élni és alakítani hivatott hitélet megteremtése ós erősítésé által lehet ós kell elérnie, vagy legalább megközelítenie. Az evangéliomi keresztyénség a maga egészében belmissiói egyesület, s hivatalt csak mint ilyen töltheti be. E hivatást apró pénzbe-, yáltani nem lehet ós nem szabad. A Jiol belmissiói egyesületek alakultak is, ott is az adott sajátos viszonyok, de nem az egyház természete adta az okot és indítást azok létesítésére. Mindkét hazai evangéliomi egyházunk sok százados megpróbáltatásai között is mindenkor híveinek, egyeseknek úgy, mint az összességnek buzgóságában, állhatatos hithűségében és nem a körében alakuló s egységét megbontó, szellemét megoszlató társulatok termelésében lelte fel erejének, kitartásának legfőbb s örökké buzgó forrását. Tudom, azt mondják erre, hogy a változott viszonyok és közszellem teszik ma szükségessé, hogy egyházunk is megváltoztassa élete módját s hogy a belmissiói egyesületek sem akarnak mást, mint a hivatását nem teljesítő, vagy teljesíteni gyönge egyházat mnnkájában támogatni. A mi jó, a haladásnak minden téren tág kaput kell nyitnunk, ha és a hol szükséges. De ki tagadhatná, hogy a mit a sajátságos helyzet és viszonyok Budapesten szükségessé tesznek, arra semmi szükség, de még csak a lehetőség sincs meg olyan egyszerűbb falusi gyülekezetben, a hol egy-egy lelkiismeretes lelkész és tanitó a személyes érintkezés közvetlenségével mindent elérhet, de bárminemű egylet megalakításával mindent koczkára tehet. Mert megvan az a rendkívül nagy veszedelme ezeknek a nemes czólú belmissiói egyesületeknek, hogy az egy osztatlan közösségbe való összetartozás érzetében erős protestáns öntudatot meggyengiti vagy éppen meg is fojtja. Az egyesületeknek mindenkor megvolt az a természetes törekvése, hogy hivek toborzása, a terjeszkedés érdekében többnek akarnak látszani, mint a minek lenni hivatásuk. Igy aztán az egyházgyülekezet kebelében különben nemes intentiókkal alakult egyesület igen könnyen az igaz, a buzgó, az áldozni és munkálni kész egyháztagok hivalkodó közösségóvó válhatik, szemben a tunya, a közönyös, a kiselejtezett egyesület nélküliekkel. Mig e módon minden egyesület már létesitóse pillanatában megosztja az egyháznak egységét, azt