Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Simkó Endre. A kántortanítók állami nyugdíja

anyagot el kell végeznie, tehát annál többet kell dolgoznia máskor, vagyis korábban kell kezdenie, vagy későbben végeznie a tanítást. Emez eltérések azonban csak esetlegesek. Világos tehát, hogy a kántor tanitó éppen olyan s éppen annyi tanitói munkát végez, mint más nem kántor-tanitó ; ért­hetetlen tehát, hogy miért kisebb a nyugdija ? ; 3. sérelmes a miniszteri rendelkezés azért is, mert a kántor tanitók túlnyomó többsége nem élvez külön tanitói és külön kántori fizetést, hanem a kettő egy, el nem választható egészet képez s igy üti meg a törvényes minimumot, avagy itt-ott elvétve a minimumnál többet is; de hát a nem kántor­tanítók közül hánynak, de hánynak magasabb a fizetése 400 frt, illetve 800 koronánál? Ha a munka-arányt vennők alapul, akkor a tanitói mun­kásságra esnék 90$, sőt több is a kántorira 10$ illetve még kevesebb ; mégis kántori illeték czimen 50$ ot vonnak le; hol itt a móltányos arány? Pedig a 10$-nyi levonás is jogtalan s igazságta­lan, mert mint előbb bizonyitám, a kántor-tanító­nak teljes s nem 90$-os tanitói munkát kell vé­geznie ; 4. méltánytalan, jogtalan, tehát sérelmes, hogy a kántor tanitó 40 évi munkásság után nem az utolsó, tehát legmagasabb fizetését élvezi nyug­díjul, mert hiszen rászolgált tanitói munkájával, — mert ez összeg amúgy sem nagyobb, mint más tanítóké. A kántor-tanítók sérelmét az 1901-ik évben eszközlendő nyugdíjtörvény reviziója alkalmával orvosolni, vagyis a kántor tanítókat más tanitókó­nál teljesen egyenlő vógellátásban kell részesí­teni, nyugdíj végösszegül az utolsó fizetést meg­állapítani a stoláris, illetve a temetések után járó jövedelem levonásával. E jogos s méltányos kí­vánalom indokolására a következő tények szol­gálnak : a) a kántor-tanitók oklevele ugyanaz, mint a bármely más országos érvényú oklevél ; ha van különbség, az a kántor-tanitók oklevelének javára esik, mert a kántorkópesités a tanitói oklevélen többletként szerepel ; b) a kántor-tanitóknak a törvény által előirt teljes tanitói munkát kell végezniök; a kántori munka itt is a többletbe Írandó, tehát inkább az illető javára tudandó be; c) a kántor-tanitók összfizetóse nem nagyobb, mint más nem kántor-tanitókó ; d) mikor az 1875. évi XXXII-ik törvényezikk lapján az országos tanitói nyugdíj megalakult, a nyugdíj alapot képező tőkét főleg a felekezetek alkalmazottjaik, tehát a kántor-tanitók is vetették meg; akkor pedig nem tétetett különbség kántor­és nem kántor-tanitó közt; igy hát méltányos,, hogy a kántor-tanitók a többi tanítókkal egyenlő végellátásban részesüljenek ; e) a kántor-tanitók után az egyházak éppen; annyi évi járulókot fizettek s fizetnek most is, mint a nem kántor-tanitók után; f) a kántor-tanitók a többi tanítókéval egyenlő befizetéseket tettek s tesznek jelenleg is a nyug­dijalaphoz ; g) a nyugdijalap mai fényes vagyoni állása a kántor-tanitók móltányos s jogos sérelmének tel­jesítését nem gátolja; h) az 1891. évi XLIII. t. cz. 4. § a tisztán kijelöli, hogy: 1. a természetbeni lakás, 2. lak­bér, 3. a rendszeresített javadalmazás kiegészítő alkatrészét nem képező kegyúri adomány, 4. helyi v. drágasági pótlék, 5. iskolafűtésre szolgáló fa­járandóság, 6. irodai általány, 7. segédtartásra szolgáló javadalom a végellátás összegének kiszá­mításánál nem veendő figyelembe. Látjuk, hogy a kántori javadalom, mint Kivétel nem szerepel, te­hát a nyugdijba betudandó; i) az 1893 ik évi XXVI. t. cz. 8. §-a igy hangzik: „Ha a hitfelekezeti iskola tanitó az 1868. óvi XXXVIII. t. cz. 141. §-ának harmadik bekez­dése értelmében a kántori teendőket is végzi, a tanitói fizetés megállapításakor a tanitói és kántori járandóságok együttesen tanitói fizetésnek veen­dők.* Ez a szentesítést nyert törvény már csak eléggé világosan beszól, ennek erejét semmiféle miniszteri rendelet nem rombolhatja le s nem ma­gyarázhatja félre. De meg a rendelet 29751. sz. alatt 1893. június hó 30-án kelt, mig a tör­vény jóval később, vagyis: 1893. augusztus hó 13-án nyert szentesítést. Magyarázatra nem szorul, hogy egy korábbi keletű egyszerű miniszteri rendelet a későbbi szentesitett országos törvényt nem változtathatja meg egyetlen alkotmá­nyos országban sem. Magyarországot törvényekkel s nem miniszteri rendeletekkel kormányozzák; j) az 1848. óvi 20. t. cz. 3. §-a azt ren­deli, hogy a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei állami javadalmazásból fedez­tessenek. A kántor-tanitók munkája az egyházakra nélkülözhetetlen kántori és tanitói szempontokból egyaránt; tehát az állam az 1848-ik évben kiállí­tott országos váltóval vállalt kötelezettségnek leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom