Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mayer Endre. Bőjti gondolatok II.

bet követelt „mint- a legbensőbb állapotoknak teljes megújítását államban, egyházban s társadalomban." „Az evangelikus egyház, úgy mond, ezen munkának összegét megpecsételi és vallást tesz arról, hogy a belmissiónak munkája az enyém ! A szeretet épp úgy enyém, mint a hit !" Szavainak gyújtó hatása volt és annak daczára, hogy előzőleg még csak a tárgysorozatba sem akarták felvenni a belmissió ügyét, a beszéd után egy bízottságot választottak, a melynek feladatává tették a belmissió ügyét ápolni s fejleszteni a német prot. egyházak kebelében s Wiehernt bizták meg egy megfelelő szervezet kidolgozásával. 0 a megbízásnak csakhamar s becsülettel megfelelt, minek következtében már 1849-ben megalakult a most is vezetőszerepet vivő a német evangelikus egyháznak belmissiói „központi választmánya." Ugyanabban az esztendőben egy emlékiratot is kiadott, a melyben nagy lelkesedéssel s meggyőző erővel kimutatta a belmissió mibenlétét, szükségességét, feladatát és eddigi eredményét. Ezen választmány rendkivüli sikereket mutathat fel nem ugyan egyes intézmények közvetlen alapításával, hanem a belmissió ügyének ismertetésével, egyes intézmények segélyezésével, tanácsadással s biztatással, a mely czélból részint két évenként, részint évről-évre vándorgyűléseket tartott, vándor lelkészeket utaztatott, röpiratokat adott ki s terjesztett a Közönség körében és végül azzal, hogy a különböző irányú belmissiói intézményeket egymáshoz közelebb hozta s szervezett egységes egészszó igyekezett tenni őket s irányítani. A hatalmas Gusztáv Adolf egylet kivitelével, a melynek egységes szervezete s a belmissió feladataitól egyben-másban eltérő törekvései vannak, a belmissió tág terén működő ezrekre menő egye» sületek s intézmények nagyobbára mind körülte csoportosultak ezen központi választmánynak, a mely támaszkodva ót támogató egyesületekre bárhol is felemelheti szavát a belmissió érdekében s felszólalásának van foganata még a törvényhozás előtt is. Mikor ezen központi választmány Wittenberg, ben 1898. szeptember 21-én 50 éves jubileumát ünnepelte és beszámolt arról a nagy tevékenységről s áldásos eredményről, melyet az elmúlt félszázad alatt felmutathatott, a német császártól és német császárnétól kezdve minden hatóság képviseltette magát, hogy hivatalosan is elismerje a Wichern szellemében végzett nagy szeretet munkát. Dr. Bosse porosz közoktatásügyi miniszter királyának nevében elmondott üdvözlő beszédében ekként jellemezte e munkát: „A mai ünnepély egy szakasza, de nem befejezése (a belmissiói működésnek ) A belmissió fejlődése még folyamatban van. Sok és nagy dolgok történtek. Többnek és nagyobb dolgoknak kell még történniök. Mi nem ismerjük a belmissió összes hivatásos munkatársait. De mi mindnyájan, az evangelikus nép összesége, szívesen, egész erővel mindenkor segélyezésre kész kézzel, buzgó szívvel akarjuk a belmissió nagy művét előmozdítani, ápolni és érte dolgozni. Az volna a legnagyobb áldás, melyet a/. Isten a mai jubillaris ünnepélyre adna, ha közülünk mindenki, ha minden evangelikus keresztyén új, élő s el nem muló biztatást nyerne arra, hogy új erővel maga lépjen a belmissió szolgálatába s ki-ki a neki adott tehetsége szerint szolgálja Istent felebarátain. Ez a mai ünnepélynek oly áldása volna, mely az öröklétbe vezetne át. És hogy ez az áldás reánk, a belmissióra és az evangelikus egyházra eljöjjön, ahoz a kegyelemnek Istene adjon mindnyájunknak segítséget." A lefolyt 50 év alatt a belmissió köre óriási módon tágult s a minta társadalmi viszonyok alakulásából újabb meg újabb valláserkölcsi hiányok s bajok mutatkoztak, a belmissió mindenütt ott termett a maga vallásos szeretetével, hogy gyógyítson, ápoljon ós segítsen a mennyire az lehetséges. S a mint keblére ölelte az árvákat, elzülötteket, testi, elmebeli s erkölcsi betegeket akármily származásúak vagy korúak azok, úgy hozzájárult a rnunkáskérdés megoldásához, az iparos tanonczok oktatásához s a legalsóbb néposztály azon elemeinek erkölcsi emeléséhez is, a melyekhez addig csak a rendőrségnek s bíróságnak lehetett hozzá férnie. A népnek takarékosságra szoktatása, az iszákosság ós prostitutió elleni küzdelem, munkásbiztositás, tengerészek lelki gondozása, kivándorlók vallási gondozása és egyéb szoczialisztikus törekvések nem kerülték ki a belmissió figyelmét, sót kezébe vette ós segítette keresztyén szempontból s keresztyén irányban. Különösen fellendült a népies keresztyén valláserkölcsi irodalom s habár nehezen képes versenyezni a nagy reklámmal dolgozó s erkölcstelenségre vezető rémregények irodalmával, mindazáltal a több százezer példányban megjelenő vallásos irányú lapok, különböző röp-