Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mayer Endre. Bőjti gondolatok II.

íratok, prédikácziók s kisebb olvasmányok a nép s miveltek részére hatalmasan ellensúlyozzák azoknak romboló hatását. Legújabb alakja a belmissiónak, melyet hamar felkaptak s nagy eredménynyel használnak, az evangelizáczió, mely alatt az evangéliomnak élő szóval hirdetését értik a templomi s hivatalosan kötelezett ev, i. tanításon s prédikáláson kivül. Igy nevezetesen a legényegyletek, ifjúsági egyesületek s a városi belmissiók által rendezett istenitiszteleteket szokás e névvel illetni, a mennyiben czéljok egy részről az egyesületi tagoknak tanítása s építése az evangéliom által, másrészről oly néprelegeket kiemelni az evangéliom által sülyedésökből, a melyek a templomnak feléje sem néznek s a lelkészi gondozás részére hozzáférhetlenek. Az evangéliom ezen hirdetőit evangelizatoroknak evangélistáknak hivják; igazi typusa Moody (szül. 1837-ben Észak-Amerikában,) a ki működésével rendkívüli eredményeket ért el Chikagóban s Amerika más városában. Minthogy azonban az evangéliomnak ily szabad, felelősség nélküli hirdetése visszaélésekre és szekták keletkezésére és elterjedésére szolgáltatott alkalmat, annálfogva a német belrnissió az evangelisatiót az egyház felügyelete alá helyezte s csak megbízható evpngelistákat tartott alkalmazhat,óknak. Az evangelisatiónak csak addig van helye, a mig a rendes egyházi szervezet nem tud eleget tenni az egyháztagok vallási s egyházi szükségleteinek akár azért, mert szórványokban laknak, akár azért, mert egy lelkész gondozására sok ezer lélek van bizva mint Berlinben, a hol 30—40,000 ember tartozott még nem régiben egy parochusnak gondozása alá, holot a paroohia templomában 3000 ember részére volt hely. Ezen rövid áttekintésből is kivehető, minő tág tere van a belmissiói munkának, milyen áldásos volt eddig e krisztusi szeretet munkának és mennyire jogosulatlanok a belrnissió ellen intézett támadások. A belmissiónak rendeltetése az evangelikus egyházias életnek felköltése s ébrentartása, a szeretet s könyörületesség által a legkülönbözőbb nemű betegeknek gondozása és a lehetőség szerint az életnek visszaadása és az egyház holt tagjainak, a kik vagy nem akarnak, vagy nem tudnak az egyház s evangélium áldásaiban részesülni, feltámasztása, hivő tagokul nyerése. Teszi ezt pedig az egyház felügyelete, sok esetben segélyezése mellett az evaugelikus társadalom által, mert azt tartja, hogy az egyház nem hivatalnokaié, kinevezett s választott tisztviselőié, hanem az egyháztagoké ; az egyházat nem valamely egyházi rend alkotja, hanem az egyháztagok s ennélfogva az egyháznak a nép egyházának kell lennie s ez okból a népet bele kell vonnia az egyház munkájába. Az egyház oly test, melynek tagjai az egyes hivők; valamint a test akkor ól, ha annak minden szerve s tagja a maga rendeltetését betölti, akként az egyház is akkor fejlődik egészséges helyes irányban, ha minden tagja szervként megfelel a maga hivatásának. A belrnissió előtt az ó kori keresztyén egyház eszméje lebeg s ezt akarná változott viszonyaink között megvalósítani. A mit akar, igazi protestáns evangéliumi czél s ha néhol kifogásokat emelnek a belrnissió munkája ellen, bizonyára nem az intézményben s czéljában van a hiba, hanem azokban a személyekben, a kiknek gyarlósága vagy esetleg egyéni hiúsága a legszentebb s legszebb eszményi művet is megrontani képes volna. Csalhatatlan szernek egyáltalán nem tekinthető, de hogy áldást hozott s áldásosán működik jelenleg is a protestantismus belső s külső építésén, azt józan ószszel senki sem vonhatja kétségbe. Annyira fejlődött a belrnissió irodalmilag is, hogy a gyakorlati theológiai tanokat nemcsak kibővítette, gazdagította és igen sokban megváltoztatta, hanem maga is külön tanná lett, a melyet egyetemen alőadnak s részletesen ismertetnek; a belmissiói központi választmány pedig rövid időközökben tanfolyamokat rendez a belmissiónak működő lelkészek előtt való megismertetése czéljából. Minthogy a belrnissió helyes irányú s áldásos fejlődése kiválóan azoknak a buzgó férfiaknak és nőknek önfeláldozó működésétől függ, a kik hivatásszerűen a belrnissió szolgálatába lépnek, ez okból természetes, nemcsak kellő kikópeztetósökre fordítanak nagy gondot, hanem mindenkori eltartásukról, tisztességes fizetésökről ós nyugdijukról is gondoskodnak. A hivatalos egyház mellett tehát a hálószerüleg kiterjesztett s mindenre figyelmező belrnissió hatalmas szervezete működik társadalmilag az egyháznak s tagjainak, nem különben Isten országának érdekében. Van-e szükség reá nálunk is? Felelnek a statisztikai adatok, melyek egyházunk évenkénti veszteségeiről szólnak. De felelhetnének azok az