Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mayer Endre. Bőjti gondolatok II.

maga Fii ed ner vállalkozott a mennyiben egy kis kerti házát erre a czélra használta fel s men­háznak nyitotta meg nők részére. E menház rövid idő múlva magdalemummal kibővült, bukott nők befogadására s javítására, AZ 1835. évben kisdedóvót létesített kisdedóvónőképzővel s már a rákövetkező esztendőben Düsseldorfban diakonissza egyletet s Kaiserwerthben kórházat létesített egy diakonisszával. Fótörekvóse ebben nemcsak arra irányult, hogy a betegeknek ápolását kiképzett, vallásos önfeláldozással működő nőkre bízza, hanem arra is, hogy a nőknek tért nyisson az egyházban oly működésre, a mely természetöknek s tehetsé­gűknek megfelel. Ez okból nemcsak ápolónőkké nevelte őket, hanem óvónőkké az általa alapított menhely és magdalenium gondozóivá, betegeknek látogatóivá, szegények felkeresőivé s általában min­den oly szeretet munkára oktatta s nevelte, a me­lyet a hivatalos egyház a maga elöljárói által vé­gezni nein volt képes. Szervezetök egészen más, mint a Wichern­féle fivérek szervezete, a kik az őket felnevelő inté­zettel semmi összeköttetésben nincsenek, ha onnan kilépve valamely egyházban, vagy egyesületben működnek, a mennyiben a diakonisszák mindig tagjai maradnak azon diakonisszaszabálynak, a mely felnevelte s a diakonissza-ház kiküldöttjei s megbízottjaiként működnek állomásaikon, a med­dig intézetök másként nem rendelkezik velők. Oka a nők önállótlanságában keresendő; a szükséges gyámolitást, bátorítást mindig a hátuk megett levő intézettől kapják, a mely egyúttal gondoskodik róluk nemcsak betegsógök, munkaképtelenségük s öregségök idején is, hanem ruházkodási s egyéb szükségleteiket is fedezi. A diakonisszák számát 15,000-re teszik. Újitást s módosítást hozott a nevelésökbe Löhe neuendettelsaui hires lelkész, a ki az uniált színezetű diakonisszaintézményt lu. theri egyházi irányúvá, tehát szorosan felekezetivó igyekezett tenni s a kiképeztetósökre nagyobb gon. dot fordítva, különösen eszthetikai tekintetben emelte az intézményt. Fliedner ós Wichern működése egy­mást kiegészíti, mig ez a férfi-, addig amaz a nő­tagokat akarja belevonni az egyház áldásos sze­retetmunkájában úgy azonban, hogy nem a hiva­talos egyházat, hanem az egyháztársadalmat von­ták bele működésük körébe, a miért sok táma. dásnak voltak kitéve, mert úgy a szélső orthodoxok, jnint a liberálisok az egyházat féltették tőlök. 3. A hivatalos egyház is megmozdult a ke­resztyén szeretetnek közös czélú s közös erővel végzendő munkára a Gusztáv-Adolf egylet alapí­tása által. Alapításra Gusztáv Adolf hős halálának 200 éves évfordulója 1832. szolgáltatta az al­kalmat. Czélja mai napig is a megszorult protes­táns egyháznak s híveknek gondozása vagyis a „szükségben lévő hitsôrsosoknak segítése és a szük­ségnek könnyítése, a melybe az idők viszontag­ságai és egyéb körülmények miatt kerülnek egyes prot. egyházak Némethonban és azon kivül"- stb. A Gusztáv-Adolf egylet, szellemi örököse akart lenni a hős svéd király nagy szellemének, a ki élettel adózott a protestantismus ügyeért s a különféle nemzeti egyházakká alakult prot. egyházak között a szellemi egységet, egymáshoz való testvéri tar­tozást s egyetemességet volt hivatva képviselni s hogy e rendeltetésének megfelelt, mutatja a nagy siker, a melyet mindenfelé elért s az, hogy daczára a nagy, útjába gördített akadályoknak, megtámad­tatásoknak s a kezdet nehézségeinek évről-évre jobban izmosodott a prot. áldozatkészség szeretet filléreiből. Hazai ev. egyházunk legjobban tesz ta­núságot a Gusztáv-Adolf egylet megbecsülhetetlen segitsógéről, melylyel gyülekezeteinket anyagilag s erkölcsileg emelte. Az alapító lipcsei Grossmann ós a darmstadti Zimmermann fáradozását megér­tették az összes protestánsok, mert Németországon kivül Svájczban, Svédországban, Dániában, Hol­landiában, Francziaországban s Magyarországban is alakultak hasonló czólú egyletek, nemcsak se­gítségnyújtás, hanem a testvéri egymáshoz tarto­zás ápolása végett. Nevezetes forduló pontot jelez a belmissió történetében az 1848. évben tartott wittenbergi egyházi gyűlés (Der Wittenberger Kirchentag,) a mennyiben a társadalmi téren s az állami életben mutatkozó különféle politikai, társadalmat rontó ós az evang. egyház elpusztítására vezető törek­vésekkel szemben, Wichernnek kierőszakolt fel­szólalására ós gyújtó beszédére, általánosan elis. merték, hogy az egyháziatlansággal ós vallástalan, sággal szemben az eddigi egymástól függetlenül — de 6gyóbkónt áldásosán — működő intézmé­nyek nem képesek elég eredmónynyel küzdeni; az egész prot. társadalomnak kell a nagy mun­kára szervezkednie, hogy az egyháztól elszakadt, elhidegült s tömegesen elpogányosodott egyháztagok­ban új hitet óleszszenek fel s élő, a szeretet által működő tagokat nyerjenek bennök. Nem keveseb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom