Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mayer Endre. Bőjti gondolatok II.

fogva érezte, hogy a munkát, hozzáértő kiképzett segítők nélkül nem végezheti teljesen, ez okból arra törekedett, hogy hasonló szellemű s gondolkozású ifjakat neveljen magának segitókül. Intézetének igazgató tanácsát folytonosan zaklatta ugyan ily segitség szerezhetése czéljából, de ez nagy ügygyel-bajjal 1836-tan csak 5 segitó szerzésére adott neki engedélyt. Midőn azonban a Rauhe Haus mintájára a német birodalom más vidékein is alakultak egyes menházak s mindenfelé szükségét érezték hozzáértő s lelkes vezetőknek ezen intézetek létesítői s fenntartói Wichernhez fordultak ily szakképzett vezetőkért, akkor végül (1839.) arra is kap engedélyt, hogy szeminárium féle nevelő intézetet létesítsen. Ezen intézetet ő maga szervezte a saját jó belátása szerint, maga mellé vett kitűnő tanítókat s theológusokat és ezek segítségével nevelte gyakorlatilag az intézetbe felvett ifjakat. A nevelve oktatás 2—4 évig tartott, mert ez a felvett ifjúnak készültségétől s attól függött, hogy minő irányban akart működni. Ezen neveltjei közül ugyanis kerültek ki a különböző menházak, szeretetházak s árvaházak tanitói s vezetői, ók vezették a különféle legényegyleteket, tanoncziskolákat, ők lettek az akkor megindult városi missiói egyesületeknél az igehirdetők, szegényeknek, nyomorúságba kerülteknek s elzüllőknek felkeresői, gondozói és segélyt kiosztói, és mikor a német népnek amerikai kivándorlása oly nagy arányokat öltött, hogy egész telepek keletkeztek minden egyházi gondozás nélkül, akkor ezek közül nevelt egyeseket s küldött ki Amerikába missiói lelkészekül s tanítókul. A most is virágzó intézetbe különösen egyes legényegyleti tagok léptek be, de sokan közülök tanitók s theológusok voltak ; „t e s tvér

u-eknek nevezte őket s hogy gyakorlatilag teljesen kiképezze őket, a saját szeretetházában alkalmazta legelsőbben. Intézetei nagy virágzásával folyton nagyobbodott a telepe is. Kisebb s nagyobb házikók emelkedtek a nagv területen, egy intézeti templom körül, a családokra osztott s felügyelet alatt álló gyermekeknek befogadására, .oktatására, műhelyeinek berendezésére, gazdaságnak s kertészetnek ellátására, melyekben az intézeti gyermekek nemüknek, koruknak s hajlamuknak megfelelően foglalkoztak. Egy nyomdát is állított Wichern a belrnissió ismertetése s terjesztése czéljából. Itt jelenik meg 1844. óta a belrnissió legjobb szaklapja: „Fliegende Blätter aus dem Rauhen Hause." Wichern intézetei most is virágzanak; az innen kikerülő „testvérek" most is nagy áldással működnek a legkülönbözőbb belmissiói intézmények érdekében é szolgálatában. A hasonló irányú diakon intézet Duisburgban, az ő működésének egyik távolabbi gyü mölcse. Ennek az intézetnek elsó szellemi vezetője ugyanis Brandt theológus Wichern intézetében nyerte kiképeztetését s igy szellemi gyermeke volt (1845.) 2. A belmissiónak egy más irányát képezi a diakonissza intézmény, vagy a tágabb értelmű diakonia, a mely ugyan abban az időben az előbbitől függetlenül keletkezett s igen gyors elterjedésnek és pártolásnak örvend. A prot. egyházak már régen szükségét érezték olyanforma intézménynek, mint a milyen a kath. egyháznak régóta volt az irgalmas nővérekben. Többféle meghiúsult kísérlet után Fliedner Tivadarnak kaiserswerthi lelkésznek sikerült az ó kori ker. egyház diakonisszái mintájára létesíteni oly intézményt, mely nek áldásos voltát mindenfelé tapasztalták, a merre csak protestánsok léteznek. Fliedner Tivadar szegény lelkésznek fia a Rajna vidékén szül. 1800ban s miután atyjának korán bekövetkezett halála miatt nagy küzdéssel és önmegtagadással sikerült tanulmányait elvégeznie, 1322-ben lelkésznek hivatott a Düsseldorf közelében levő Kaiserwerthbe, a hol 1864-ig, bekövetkezett haláláig működött általa alapított intézeteiben. Gryülekezete kicsiny, fizetése még kisebb volt ; s minthogy gyülekezetén segíteni akart elhagyta hazáját s gyűjtést ment eszközölni Hollandiába s Angliába, mely útja nemcsak anyagilag, hanem szellemi s erkölcsi tekintetben is kitűnő sikerrel végződött. Visszatérve hazájába legelsőbben arra törekedett, hogy a düsseldorfi fogházakban a prot. rabok gondozását kaphassa meg. Azt akarta volna elérni, hogy néhány hétre elzárassa magát a rabokhoz, hogy ekkép tanulmányozza s javítsa őket; de azt nem engedték meg neiri, be kellett érnie tehát azzal, hogy 14 naponkint bejárhatott a börtönbe a rabok oktatása s lelki építése végett. Ezen lelkipásztori működésének elsó gyümölcse egy börtön egyesület, melynek feladata volt a börtönökben lelkészeket s tanítókat alkalmazni a rabok gondozására s tanítására, közöttük épitó olvasmányokat terjeszteni s könyvtárakat alapitani és végül a börtönből kikerülőknek foglalkoztatásáról gondoskodni. Ez utolsóra már 1833-ban