Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Csanád-Csongrád

KÜLFÖLD. À XX. század római keresztyénségét jellemzi a következő eset, melyet a „Hirek az evangélium terjedéséről Olaszországban" 78. számából veszünk : Galatone városa ós járása a mult évben sokat szenvedett a nagy szárazság következtében. Körmenetek, áldozatok (?) és imák hiábavalóknak bizonyultak és a rossz időjárást nem tudták megváltoztatni ; erre a papok a védszenteket okolták a nagy Ínségért és nyilvános vezeklésr e ítélték, a szent szobrok és képek kezeit megkötözték, nyakukba hurkot vetettek, fejeikről az aranyozott koronákat leszedték, a fényes díszruha helyett kopott rongyokat aggattak reájuk és nagy tömeg közepette, a mely hol sírt, hol káromolta a keményszívű szenteket, — igy hordták őket végig az utczákon. Francziaország. Folytonos nehéz harczok között bár és igy lassan csak, de annál biztosabban hódit és terjed a protestantismus Francziaorrszágban is. Igy f. év elején Perigord járásban avattak fel egy prot. templomot (4 év alatt a harmadikat.) Ez alkalommal 35 kitértnek szolgáltatott ki az Úrnak szent vacsorája két szin alatt. — Előre nem látott volt, de lélekemelő lehetett, midőn az éppen a misetői jövő kíváncsi katholikusok vonultak be a templomba, mire az ifjú prot. pap másodszor lépett a szószékre és beszélt a kíváncsi tömegnek az új templom faldiszéről: a parancsolatokról ós a miatyánkról. Nem kevésbbó lélekemelő módon, de már nem ily zavartalanul folyt le m.-i templomavatás. A kath. pap u. i. el nem mulaszthatta, hogy a prot. örömünnep alkalmával antiprot. érzelmét valami módon ne nyilvánítsa. Embereit tehát — összesen valami 50 — összegyűjté a prot. új templommal szemközti szabad téren, hol előadást tartott nekik a reformátióról, a mely igen természetesen Luther és Calvin szidalmazásából állott. A szomszéd község ifjú protestánsai egy darabig szintén elhallgatták, de az „előadáson" megbotránkozva — miután a vitatkozás szabadsága iránti kérdésükre igenlő választ nyertek, — arra szólították fel az „előadót," hogy miután emberei Lutherről ós Calvinról már eleget hallottak, beszéljen nekik valamit XXIII. Jánosról ós VI. Sándorról is. A bátor indítványozót a tettlegességektől csak nehánj más pap óvta meg. Tolstoj és Luther. L. a hires orosz iró német életrajzirója annak utazásaiból közöl egy érdekes epizódot: T. gróf egyik a Harz hegységen a Thüringián keresztül vezető útján Eisenachba ért, a honnan meglátogatta a Wartburg várát is. „A német reformátor alakja, a kinek legnehezebb harczaira emlékeztet a Wartburg" —• mondja L. — „az orosz költő előtt nemcsak ismeretes volt, de annak csodálatát is felköltötte. A traditiókkal való szakitás, az evangéliumban foglalt tiszta, teire nem magyarázott Isten igéhez való hitteljes ragaszkodás,, nyelvének ereje, a mely a néphez fordult ós a nép szivét találta, az iskolákról való gondoskodása^ szóval, mindazon eszmék, melyeknek megtestesü lése Luther volt, Tolstoj szive-ügyeit is képezték és csodálattal eltelve a nagy reformátor iránt, a Wartburgon, azon szobában, melyben a német bibliafordítás első mondatai irásba foglaltattak, naplójába csak e két szócskát irta: „Luther nagy." Francziaország. A franczia evangelizátíó az utóbbi időben tudvalevőleg szép eredményeket tud felmutatni. E. R. egyik körútjának tapasztalatait igy irja le: „Több munkásra van szükségünk, hogy munkamezőnket kiszélesbbithessük. Bár e vidék városaiban (Nantes, Rochefort, La Rochelles) az evang. mozgalom sokat igérő, mégis csekély az

r viszonyítva a vidéki lakosság hangulatához. Ámbár ez egyszerű parasztok nagy port nem vernek szabad gondolkozásukkal, lényegileg sokkal függetlenebbek, szellemlieg sokkal szabadabbak, mint a városok ismert szájhósei, kik valósággal dörögnek a klerikalismus ós papuralom ellen, mégis mindenkor készek érdekükben vagy a megszólástól való félelemből, vagy erkölcsi gyávaságból magukat a gyűlölt járomba hajtani. Parasztjainknak több vallási szükségérzetök és több jellemük van. Ha egy ilyen paraszt egyszer megtért, akkor meg is marad mintakeresztyénnek. Két falusi gyülekezetben hallgatóim közé tartozott majd az egész eddig kath. lakosság. A polgármesterek ós városi tanácsosok a vallási reform leglelkesebb hivei. A vidék evang. lelkészeihez a környék minden falujából ismételten érkeznek meghívások, de gyakran nincs idejök és a növekvő szükségletekkel szemben erejük is elégtelen. Oh. járásban 4^ év alatt 5 istentiszteletre szánt helység lett felavatva. 5 előbbi kath. pap mint evangelista működik." IRODALOM. Eyang. egyházi szemle. Ismerteti Krup e c z javaslatát a missiói superintendensi hivatal felállításáról, s ezen ismertetés keretében czáfolgatja ama rövid megjegyzést, a mit ezen lapban a czikk közlésekor e lap szerkesztője tett Krupecz azon állítására, mely szerint a ki tótul nem tud, püspöknek nem választható. Ritkítja párját még az „Evang. egyházi szemle" czíkkei között is az a félszeg okoskodás, a mivel az egyszerű megjegyzést le akarja bunkózni. Igv elménczkedik: „Tehát a legközelebbi püspökválasztásnál fel kell állítani egy nyelv- ós kiejtés biráló bizottságot csupa tőzsgyökeres magyar születésű férfiakból, s e bizottság előtt tesznek majd a püspökjelöltek vizsgát írásban és szóbelileg." Szeberényi szinte kérkedve szokott azzal tűntetni, hogy törvényeket