Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Orosháza

1361 gyermek, a tanyai községiekben 715. Alapok: «'.ázados alap 16089 frt, iskola felszerelési alap 1764 fit, szegény alap 3973 frt. ösztöndij-alap 416 frt. Adományok összege 800 forint. A Luther társaság az „Evang. családi lap" szerkesztésével Torkos László tanárt bizta meg. E választásra azt jegyzi meg a .,

Friedensbote, " bogy Torkos ismert magyar iró ugyan, hanem hogy egyházi vagy néplap szerkesztésére alkalmas lesz-e, az még kérdés, s jobb lett volna olyan lelkészt megbízni a szerkesztéssel, a ki tapasztalt s a népies irodalomban már működött, a ki az evang. népet ós szükségeit ismeri. Hja de mikor némelyek azt vették a fejükbe, hogy még néplap szerkesztésére is csak a főváros alkalmas, a fővárosi ember plkalmas mindenre és mindenre csak a fővárosi ember alkalmas, a vi •déki csak arra való, hogy a fővárosit bámulja és — a tagdijakat fizesse ! Különös, hogy papjait, tanárait ez a főváros mégis a vidékiek közül választja. Csak akkor válnak-e ezek a vidékiek valamire valókká, mikor a fővárosba kerülnek, vagy azt hiszik, hogy a vidéken rekedt társak semmire sem valók? A fővárosiaktól nem érdemlik meg a vidékiek az ilyen bánásmódot! Mi lehet annak az oka, hogy ha p. o. Paulik jó volt szerkesztőnek, mig Budapesten lakott, nem jó szerkesztőnek, mihelyt vidékre ment lelkésznek, tehát a néppel folyvást érintkezik ? ! Mert az nem ok erre, hogy a néplapot Budapesten kell nyomatni, sőt vidéken való kiadás mellett évenkint egy pár száz forinttal kevesebb költségébe kerülne a Luther társaságnak. Budapest székes főváros statisztikai Ili Fatal a most teszi közzé a főváros területén mult esztendőben kötött házasságok statisztikáját. A házasságok összes száma volt 6564, az e g y h á z i 1 a g megáldott házasságok száma 5154, tehát 1410 mátkapár nem áldatta in e g házasságát egy házilag. Vagyis az összes házasulok 21 "5 százaléka kikerülte az egyházi esketést A mult évben Budapesten kötött házasságok közül 1711 volt vegyes házasság, vagyis az összes házasságoknak kereken 26 százaléka. A vegyes házasságra lépő 201 kath. vőlegény közül 146, azaz 72 6 százalék kötötte ki, hogy gyermekeik mind a Kath. hitben neveltessenek. A felekezeteknél az arány a következő: reformátusoknál 160 vőlegény közül 97, azaz 60 százalék, az ágostaiaknál 78 közül 32, azaz 41 százalék, a zsidóknál 25 közül 7, azaz 28 százaléka a vőlegényeknek, kívánja gyermekeinek atyjuk hitében való nevelését. A megegyezések egyébként igy történtek. Kath. vőlegény és ágostai mennyasszonynál az apa vallására állapodtak meg 58, az anya vallására 14 esetben ; kath. vőlegény ^s református menyasszonynál az apa vallására 73, a menyasszonyéra 41 esetben, zsidó leánynyal kötött 11 házasságban a kath. apa javára egyeztek, összesen 146 katholikus vőlegény biztosította gyermekei katholikus nevelését, 55 esetben az anya vallására történt a megegyezés. Az ágostaiaknál 29 esetben az evang. vőlegény javára, 42 esetben a kath. anya vallása javára történt a megegyezés. A reformátusoknál 85 esetben a reform, vőlegény. 63 esetben a kath. anya vallására törtónt a megállapodás. A zsidóknál 6 esetben a zsidó apa, 15 esetben a kath. anya vallását követik a gyermekek. íme, milyen világos veszteségei vannak a protestantizmusnak a reverzálisok restaurált rendszere révén. Hogy ebbe az eredménybe az anyakönyvi hatóságok részéről is belejátszik egy kis szelid nyomás, arra a minap már adatokat hoztunk fel. De, valljuk meg az igazat, nemcsak az anyakönyvezetőkön múlik ez a dolog. Hanem múlik azon a kényelmességen, a melylyel mindenki római katholikus lehet, egyházi adó fizetése nélkül, s múlik azon az u. n. lelki kényszeren, a melyet a katholikus papság a maga híveire gyakorolni tud. Éppen ezért reverzálisokat csikarhat ki. Es erről kell tenni valamit ! KÜLFÖLD. Az egyházi történetírás megjavítása felé fordul most Németországban a figyelem Mert, hogy azon sok javítani való van, nemcsak az ultramontán Rómával, hanem saját történettudósainkkal szemben is, alig szorul bővebb magyarázatra. A vallásos népélet pragmatikus ismertetésére eddigelé alig gondoit valaki. Mi ugyan sokat hallottunk (p. o. Neander műveiben) egyes kiváló férfiaknak áldásos szerepéről a világban, az egyházban vagy az irodalom terén, s tudomást vettünk államot es egyházat megrendítő vagy átalakító eseményekről, — de hogy milyeu volt a keresztyén néptömegek vallásos erkölcsi állapota az egyes korszakokban, arról a belső egyházi történetírást művelő Müller féle kézikönyvben is keveset olvashattunk. A népélet vallásos egyházi és erkölcsi állapota csaknem terra incognita volt az eddigi egyházi történetírásra nézve. Van ugyan egy csomó dogmatörtónetünk, de nincs a keresztyén hit fejlődéséről szóló pragmatikus történetírásunk, s van egy csomó történetünk a keresztyén ethikáról, de máig sem ismerjük — s ezt Luthardt is fájlalja — a keresztyén ethos, a sajátos keresztyén erkölcsiség történetét az egyházban. Sőt ismerünk igen sok művet és iratot az ethika köréből, a mely a népélet vallásos erkölcsi jelenségeit a legkisebb mértékben sem volt képes befolyásolni. Természetes, hogy a népélet vallásos erkölcsi mozgalmainak földerítése a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Mert sokkal könnyebb irni p. o. a reformátió küls<>