Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Orosháza

mozgalmairól és gyors elterjedéséről, mint annak benső átalakitó hatásairól. Hogy milyen állást foglalt el az egyes korszakokban az istenadta nép a kiválóbb vallásos egyházi vagy politikai mozgalmakkal szemben, a legtöbb esetben előttünk teljesen ismeretlen. E mozgalmaknak a vallásos-egyházi és erkölcsi népóletre gyakorolt befolyása oly tér, a melyet még csak föl kell derítenie a komolyabb s dogmatikus vagy politikai szempontoktól ment pragmatikus egyházi történetírásnak. Mert hát könnyű p. o. elősorolni századunk ama iratait, a melyek a hit aláásására törekedtek, de hogy melyiknek volt közülök a megkivántató romboló hatása, azt most már sokkal nehezebb földeríteni. Szakitanunk kell tehát már a sociális kérdés előtérbe lépése folytán csupán csak a korypheusokkal operáló eddigi történetirással, s föl kell derítenünk a népélet vallásos erkölcsi ós egyházi mozgalmait az egesz vonalon. A keresztyén hit s a keresztyén ethos teljes ismeretére van szükségünk a maga történeti kifejlődésében s jelenkori állásában. A történetírásnak ez elodázhatatlan feladatára hivta föl a minap a történetíudósok figyelmét Fischhauser baseli ev. missziói theol. tanár „Németország ev. egyházának története a XlX-ik század I. felében" cz. művében, a melyben helyesen és találóan mondja a tudós szerző: „az eddigi históriai theológia túlnyomóan arisztokratikus jellegű. A nagyobbára akad. tanszékeken lévő kiválóbb vezető egyéniségekről s azok theológiájáról s az egyházra gyakorolt befolyásáról volt eddig szó az egyháztörténetben, de hogy milyen a nép alsóbb rétegeinek vallásos-egyházi és erkölcsi élete, arról édes keveset hallottunk, vagy legfeljebb csak érintve volt." Tischhauser műve különben, a melyre ez úton is felhívjuk az illetékes szakkörök szíves figyelmét, 2 részben öleli föl anyagát, a melynek egyike az 1800—1817-ig, másika pedig 1817— 1848-ig terjedő időszakot ismerteti és pedig úgy, hogy mindkét részben ritka beható történeti tudással és finom érzékkel tárgyalja „a gazdasági, politikai, sociális és irodalmi viszonyokat, az iskolaügyet, a bölcseleti iskolákat, a bibliamagyarázatot, a theológiát s a dogmatikát s az egyházi, vallásos és erkölcsi állapotokat." lm a történetírásnak e megjavítására irányuló törekvés is egyike azoknak a gyümölcsöknek, a melyeket a legújabb prot. theológia a Ritschl-fóle történeti iskolának köszönhet. Behatóbb tanulmányozására tehát fölhívjuk az érdeklődők szives figyelmét. A német ev. missziói társulatok ülték meg jún. 7—10 napjain Herrnhutban, a testvérgyülekezet egyik székhelyén évszázados jubileumukat. 12 missziói társulat s 13 misszió értekezlet volt ott képviselve. Különös érdeket kölcsönzött az ünnepélyeknek az a körülmény, hogy éppen Zinzendorf gróf születése 200 éves fordulóján s magában Herrnhutban lettek azok megtartva. A lipcsei luth, és herrmannsburgi misszió hihetőleg felekezeti túlérzékenységből s a liberális általános prot. missziói egyesület, sajnos, azokon nem volt képviselve. Utóbbi talán feledékenységből vagy egyoldalú felekezeti érdekekből meg nem hivatott. Mirbs marburgi tanár Kolbing theol. igazgatónak doktorrá megválasztatását hozta meg jubileumi ajándékul a marburgi theol. fakultás részéről a német testvérgyülekezetnek. A testvérgyülekezet áldásos hivő theol. és óriási missziói tevékenysége van ezzel méltányolva és érdeme szerint megjutalmazva. Az első nagyobb előadást Warne c k hallei theol. tanár és ismert nevű külmiszsziói történetiró tartotta „Áttekintés a német miszszió belső és külső fejlődéséről Zinzendorf föllépése óta" czimmel. A Zinzendorf előtti missziói a hollandi kolöniális mozgalmakra, Elliot tisztán ev. vallásos jellegű indiai missziójára s a dán-hallei pietista jellegű missziói kezdeményezésekre vezette vissza, mig más részről Zinzendorf érdedét a misszió szervezésében látja, s igy az az előző missziók egyszerű másolatának nem tartható. Az orthodoxia ós a rationalismus romboló hatása okozta azt, hogy a testvérgyülekezet missziói buzgalma hatás nélkül maradt, mignem azt a maga egész teljességében Anglia (Wesley, Witfild és Oarey) karolta föl az egész vonalon. Sok tanulságot foglal magában Warneck előadása úgy a misszió külső eredménye, mint annak módszere, irodalma és kultúrális hatása tekintetében. Majd Rö Ibi n g gnadenfeldi theol. semináriumi igazgató Zinzendorf személyes vallásosságának sajátos lényegét ismertette s úgy találja, hogy mély vallásos egyéniségének egyetlen magyarázati alapja az istennel való mystikus egysülésében s Krisztussal való legbensőbb közösségében keresendő. Azért alakította át oly sajátszerűen a christológiát s a keresztről szóló theológiáját, a melynek (főleg Schleiermachernél,) magva minden tévedése daczára máig is sikerrel használható. Ez előadást követőleg Bauer, a berthelsdorfi unitás rectora Zinzendort gazdag egyéniségéről értekezett a maga különböző vonatkozásában, s oly mély benyomást tett a hallgató közönségre, hogy Hering tanár indítványára a jubiláló közgyűlés annak további dis kussziójától elállott Végül az ünnepélyek utolsó napján Büchner berthelsdorfi igazgató „Betekintés a német ev. misszió jövő munkásságába" czimű kérdésről tartott nagyobb előadást. Az előadás a prot. küimisszió legnagyobb akadályát a jövőben is a hoditó mohamedanismusban, a stagnaló budhismusban s a fanatikus pápás világuralomban látja. A külmisszió sikeres munkálása czéljából nem kíván „úniót", sőt inkább „a különféle társulatok gazdag kifejlettséggel érvényre jutassák különös előnyeiket és adományaikat." A mi szükséges mindenek fölött, az a társulatok között „a szellemek egysége a szeretetben", „mint a keresztyén igazság s prot. áldozatkészség legnagyobb