Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Szili Lénárd. Egyházi fegyelem s ennek gyakorlása manapság

Tizennyolczadik évről) .PÍ 3. szam. Orosháza, 1900. január 18. Előfizetés dija : Egész évre. . 13 kor. Fél évre. . . ö , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... » „ Negyed oldal . ^ , Ennél kisebb . 2 , Bélyeg külön 60 fill Egyházi fegyelem és ennek gyakorlása manapság. Felolvastatott a somlyóvidéki ág. h ev. lelkészegylet múlt értekezletén. Minden erkölcsi testületnek meg van az a kétségtelen joga, hogy megalkossa azokat a szabályokat, a melyek kitűzik a czélt, a mely felé haladni óhajtanak, és a melyek meghatározván az egyes tagok jogait ós kötelességeit, fentartják a testület kebelében a kivánatos rendet; viszont az egyénnek megvan az a szabadsága, hogy csak olyan testületnek legyen a tagja, a melynek törvényeit a maga meggyőződésével megegyezőnek tartja; de ha már ezeket szabad elhatározásából magára nézve kötelezőknek elismerte, akkor önkényt azok fenyítéke alá adta magát, a miből következik, hogy minden életrevaló erkölcsi testületnek nemcsak joga, hanem kitűzött czélja, a jó rend és saját érdekében kötelessége is egyes tagjai felett törvényei értelmében fegyelmet gyakorolni, az egyesnek pedig kötelessége az előtt meghajolni. A keresztyén anyaszentegyháznak is, emez egyik legfőbb erkölcsi testületnek, s ennek minden egyes hitfelekezetének megvoltak és megvannak a maga egyházi törvényei és szabályrendeletei, a melyekhez alkalmazkodni méltán megvárta a múltban, és méltán megvárja a jelenben is minden egyes egyháztagtól ; az engedetlenekkel özemben pétiig a mint hajdan éreztette a maga tekintélyének és hatalmának süly át, ügy erre a mai meglazult válláserkölcsi viszonyok mellett kettős szükség van, — habár sokszorosan nehezebb is. A mint hajdan a korinthusi gyülekezet kizárta a maga kebelóból azt a paráznát ; a mint VII. Gergely Oanossába vezeklésre idézte IV. Henriket és a mint a régi gyülekezetek szinte mélységes ónmegalázás révén vették csak vissza az űjra viszszatérni óhajtó hitehagyottakat: ügy a mai egyházaknak és gyülekezeteknek is önmaguk iránt tartozó kötelességük engedetlen tagjaikkal szemben fegyelmi jogukat gyakorolni, ha meg akarnak maradni azon a magaslaton, a melyen a hivők lelkében dicsfénytől körülvéve állanak, — nem csak azokra a törvényekre vonatkozólag pedig, a melyek szakaszokba foglalvák, hanem azokat a szép egyházias szokásodat illetőleg is. a melyeket ilyenek gyanánt sok százados gyakorlat szentesitett. Az újabb: egyházpolitikai törvények tagadba tatlanul — akarva nem akarva — mólyen belevágtak az egyházak életébe. És csudálatos, hogy éppen az az egyház, a róm. kath., a melynek pedig némileg kedveznek is ama törvények, és szervezeténél fogva kevésbbé árthatnak neki, az foglalt és fejt ki ellenük megalkuvást nem ismerő ellenállást, ellenben a protestáns egyházak, a melyeknek haszna ugyan semmi sincs, csak kára van ama törvényekből, ezeknek nemcsak számos visszaélést megszüntető intézkedései, hanem főleg szabadelvű irányzata miatt a maguk alapelveinél togva szinte kénytelenek voltak azok létesitósén közreműködni. Mert az bizonyos, hogy p. o. az 186ö-iki 53. t.-czikknek ismert módosítása csak a kath. egyháznak válik hasznára, teüát nekünk kárunkra ; valamint a felekezetnélküliség lehetőségének a kimondása is éppen a mi egyházunkat fenyegeti legjobban, mert tág kaput nyit a mai anyagias világban a rideg önzésnek, hogy a súlyosnak itélt egyházi terhek alól meneküljön ; és mégis a protestáns egyházaknak kell ebbe szó nélkül belenyugodni, mert ez szükségképeni végső folyománya annak az evangeliomban gyökerező lelkiismeretbeli szabadságnak, a mit vallunk és hirdetünk, és a mit a magunk számára is min-