Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Csorvás

lelkész 4 és ágostai evangelikus 4 van alkalmaz­va, pedig a katholikus és a protestánsok arány­száma 7:1. A 142 római katholikus lelkészszel szemben tehát e szerint 20 protestáns volna alkal­mazandó. Különösen szembeötlő a protestánsok hátrányos helyzete, ha tekintetbe vesszük, hogy mig a római katholíKus tábori lelkészi kar évi büdzséje 700,000 frt, addig a protestánsoké 14,800 forint. A feladatok egyformák lóvén, móltányos­nak tartja szóló ezen aránytalanságnak olyképpeni kiegyenlítését, hogy a protestáns tábori lelkészek, ha nem is többször, legalább éven kint négyszer látogassák híveiket legalább ott, ahol 50-en felül vannak. A római katholikus lelkészek híveiket ha­vonkint meglátogathatják, de ez a nyolcz protes­táns tábori lelkészre nézve fizikai lehetetlenség, mert például a budapesti tábori lelkész hatáskö­rébe 10 kadét és egy alreáliskola van beosztva. Annál érezhetőbb a szükség, mert a helyi lelké­szek sok helyütt be sem engedik a katonaságot a t mplomba, mert attól tartanak, hogy e miatt többi híveik maradnának el. Hogy a protestáns lelkészek helyzete a római katholiiiusokéival szem­ben aránytalanul mostohább, kitűnik abból, hogy a protestáns lelkész a római katholikus káplánnal van egy rangban és hogy a legmagasabb pro testáns katonai le'kész is csak a nyolczadik rang­oszlályba tartozik és följebb nem mehet. Végül nem méltányos, hogy a protestáns egyházi ügye­ket a római katholikus tábori püspök intézze. Kéri a hadügyminisztert, hogy tegye e kérdést tanul­mánya tárgyává ós amennyiben a közölt adatok a helyzetnek megtelelnének, a jövő költségvetés keretében ejtse módját annak, hogy a katonai lelkészi ügy a protestánsokra nézve is méltányos megoldást nyerjen. Báró Rudnyánszky József a fizetési kór­dóst a lelkészekre nézve most felvetni nem tartja alkalomszerűnek. Szerinte az a hiba, hogy az elő­léptetés nem anciennitás szerint történik. Báró Krieghammer hosszasabban fog­lalkozik a felvetett kérdéssel. M ü n n i c h Aurél előadó helyteleníti, hogy a római katholikus tábori püspök intézkedik a nem­katholikus lelkészekről is. Krieghammer Ödön báró kijelenti, hogy nincs kifogása az ellen, hogy külön referensi állás fezei veztessék a nem katholikusok részére ; azonban polgári lelkészek közreműködésére mindig lesz szükség. Szabó István Münnich Aurél felfogását pár­tolja és helyesli a belügyminiszter által kifejtette­ket, hogy minden felekezetre nézve külön referens döntsön. Szilágyi Dezső elnök összegezve a feiho­íottakat, kiemeli, hogy helyesebb, ha világi re­ferens tesz javaslatokat a lelkészekre nézve, mintha idegen vallásű egyházi. Horánszky Nándor azt hiszi, hogy az irányadó szempontok ki lévén fejtve, a legczólsze­rűbb az, ha a közös hadügyminiszter a kérdést tanulmányozza és ez ügyről jövőre előterjesz­tést tesz. Szilágyi Dezső megemlíti, hogy a protes­táns lelkészek szaporítása már az arányosság szem­pontjából is szükséges. Szabó István ehhez hozzájárul és erre a czimet a hadügyi albizottság elfogadja. Karácsonyfa ünnepély Tót-Aradáczon. Szentiványi Zoltán cs. és kir. kamarás, tót­aradáczi nagybirtokos ismert jószívűsége az idea is szép karácsonyfa ünnepélyre gyűjtötte egybe uradalmi alkalmazottait. Az ünnepélyt a nevezett nagybirtokos tót-aradáczi pusztáján Kiss Kálmán ev. lelkész nyitotta meg magyar és tót nyelven tartott vallásos elmélkedéssel, a mire az ajándé­kok kiosztása következeti, a puszta összes lakói, felnőtte'* s gyermekek egyaránt, valamint a lel­kész is becses ajándékokban részesülvén. Zichy Nándor gróf egyik beszédében igy nyilatkozott a néppártról: „Mi politikai párt va­gyunk ; keresztény pártot akarunk, de azért mi, kik e pártban katholikusok vagyunk, érvényesítjük vallásunkat, mert ez a vallás a nép boldogulásá­nak egyedüli eszköze. Mi keresztények kivá­nunk Jenni, mert azt akarjuk, hogy mások is ha­ladjanak velünk helyes utainkon. Mi senki jogát el nem vesszük, mindenkit boldogítani akarunk, mi mást nem üldözünk, mások felett nem akarunk hatalmat gyakorolni. Bár jönnének keresztény pol­gártársaink hozzánk, bár értenék meg, hogy a mi védekezésünk a keresztény érdekeknek nűndany­nyiunk érdekeinek védelmezése s ha mi nem har­czolunk, mi nem védelmezzük az igazság lobogó­ját, más azt nem teszi." (Micsoda szavak ós álli­tások ! „Mi politikai párt vagyunk," az ám, elhagy­tuk nevünK elől az eleinte használt „r. kath." jelzőt, hogy együgyű jámborokkal elhitethessük, hogy csak politikai párt vagyunk; „keresztény pártot akarunk," de keresztény a mi nyelvünkön annyi, mint r. kath. „A r. kath. vallás a nép bol­dogulásának egyedüli eszköze," de hát mit ke­restek a néppártban a felföldi evang. vezórembe­rek? „Senki jogát el nem veszszük," —a meddig el nem birjuk venni; — „mindenkit boldogítani akarunk," — de a magunk módja szerint, a mely a történelemből nagvon ismeretes az inquisitio neve alatt; „mi mást nem üldözünk," ha nincs hozzá erőnk és merszünk, de ha van sikerre ki­látás: coge intrare, istennek inkább kell engedel­meskedni, mint embereknek; „mások felett nem akarunk hatalmat gyakorolni," mutatja a pápaság története. „Más meg nem védi," — kecskére pedig nem jó bizni a káposztát.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom