Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Csorvás

KÜLFÖLD. A század alkonyán sokat írtak a század végének kérdésében. Jellemző, hogy ebben megint csak találkozott az „eretnek" német császár az „egyedülüdvözitő és csalatkozhatlan" római pápával. A pápa nagyszabású jubileumot rendelt, a hazai püspökök is megszóllaltak, sőt klerikalizálniok sikerült a magyar sajtó jó nagy részét, a német császár pedig a „Bundesrath" al szavaztatta meg ez óv jan. l-re az új század küszöbét. Az irodalom is beleszóllott. Egy Schmiderp o. a maga „elmélkedéseiben a kath egyházról ós az emberi társadalomról" arra az eredményre jutott, hogy „a század alkonyán és az új század küszöbén békével teljes egységében (?) ós fenségében áll a római egyház és vonja magára a bámuló világ tekintetét," mig másrészről „a társadalomban s a népek és nemzetek életében vészthozó gyümölcsök érlelődtek meg, és kevélység, féktelen önzés és socialistikus és pesszimistikus hangulat üli diadalát." Pedig hát időrendileg véve egy kis falsum van a dologban, a melynek pedig a mi magyar sajtónk is fölült, a mi csak azt mutatja, hogy klerikalizálva van a mi egész közéletünk és a sajtó s az irodalom. Históriailag és mathematikailag véve még csak a jövő óv január elsején kezdődik az új század. Mert hát a 100 ik es nem a 99-ik óv zárja be a teljes századot. Érdekes, hogy a mult század végével is nézeteltérések voltak a század alkonya és küszöbe tekintetében. így Schiller és Goethe is gratutáltak egymásnak 1799. decz. 31-ikén, hogy aztán 1801ben újból is megüljék az új század hivatalosan megállapított fordulóját. Az „Alig. Reichsund Geschichtskalender auf das Jahr nach Christi Geburt 1800" ódát közöl „a letűnő századról" és 1801. jan. elsejére „a 19-ik századot" ünnepli egyik hangulatos ódájával. A mult század prédikátiós irodalmából olyan német beszédeink vannak. a melyek hasonlóan 1800. decz. 31. vagy 1801. jan. 1. tartattak. Tehát a niathematika mellett a história is ellentmond a pápa és a császár túlbuzgóságból eredő intézkedéseinek. Németországban a népesedési mozgalom az 1898 ik évről örvendetes képet mutat. A születések jóval meghaladták a halálozásokat. Az összes francziaországi születések nem voltak oly nagyok, mint Németországban a születések több lete a halálozások felett. E többlet 1897 ben volt 62.000, 1898-ban 846,871 személy. A házasságkötések is emelkedtek. 1898 ban volt 458,877, 1897-ben 447,770 házasságkötés. Születés volt 2.029,891, mig 1887 ben csak 1.991,126 volt a születések száma. A törvénytelen születések száma apadóban van. 185,220 a száma, tehát 9.2$, az előző óv 9.4$ al szemben. S a halálozások is csekélyebbek voltak. 1.183,090 személy halt el, az előző évben 1.206,492. Hogy a halálozás tekintetében mennyire megjavultak a német birodalomban a viszonyok, az abból is kitűnik, hogy az 1841—50. években 1000 egyén közül óvenkint 28.2, az 1896 —98-iki években ellenben csak 22.1 hunyt el. A születési többlet tekintetében 15$ a születések száma az előző évek 13$ val szemben. A nagy népesedési mozgalom annál örvendetesebb, mivel tudvalevőleg al újabb időben Németország ban is a kivándorlók száma 1000 ember közül l|-$-ról ra emelkedett. Nem olyan kedvező a protestantismusra nézve a vallási mozgalom. Németország összlakossága 1870-től 1898-ig 11 és fél millió lélekkel szaporodott. A birodalom hét legnagyobb szövetséges államában a katholikusok és protestánsok szaporodása száztólib.m a következő arányokat mutatja: Katholikusok: Protestánsok: Poroszországban 33 03 0 TT 26.87 0 TT Szászországban 161.52 « 49.42 „ Bajorországban 18.06 22.16 „ Württembergben 12.27 » 15.52 Badenben 12.19 „ 2y.83 n Hessenben 27.94 « 18.92 » Elszász-Lotharingiában ' 0.98 H 31.41 H Az 50 óv óta a pápás egyház szolgálatában álló B o n i f á c z-egyesület tömérdek összegeinek és élénk propagandájának köszönhető, hogy újabban vidékenként a „visszatérő" protestánsokkal is megszaporodott az egyedülüdvözitő egyház híveinek a száma. Hisz Németországban főleg canossai egyházpolitikája óta semmi sem lehetetlen. így azt olvasom, hogy legerősebb politikai pártja, a centrum, bizonyos feltótelek mellett hajlandó megszavazni a hajóhad megkétszerezését. Az. egyenérték nem lehetne más, mint a jezsuitákat kitiltó törvény megszüntetése, a inelylyel állítólag a szövetségtanács legközelebb foglalkozni is hajlandó. Tudvalevőleg, a birodalmi gyűlés a centrum javaslatára többször elhatározta már ennek a törvénynek a megszüntetését, de a szövetségtanács mindanynyiszor vetojogával él. A császár ós a kormány a flotta-javaslat elfogadása esetén hajlandó volna belenyugodni a jezsuiták visszatérésébe. így áldozza fel a könyörtelen nagy német politika egyenként a reformátió vívmányait I Az evangelizátióról — mint Luthardt lapjában olvasom — megvitatás czóljából következő kérdések kerültek a hannoverai lelkészi értekezlet elé: 1) Az evangelizátiónak methodista eredete, czólja és iránya van ; 2) az egyházszervezet u. n. szabad evangelizátiójára irányuló kísérletek hiábavalók, mivel az evangelizátió az organizált egyházra nézve heterogén exotikus kinövés, mely mint ilyen, az egyház talaján soha megnem valósitható ; 3) oly veszélyes kísérlet az, a mely az egyházra feloszlatólag hat ós működik, mivel a) nem nyújt garantiát a tiszta tanra, sót