Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Barcza Újfalu

Magyar Allaill. „Magyarországnak alkotmányos szellemét századokon a katholicizmus táplálta, igaz katholikus soha nem fogott fegyvert, soha nem emelte fel szavát az alkotmányom szabadságok ellen és a lelkek szolgasága mellett. Hisszük és valljuk, hogy a magyar katholicizmus a tekintély tisztelete mellett, nem a tekintélytói függő, gyávaságra rászolgáló embereknek tömege, hanem önérzetes, egyházukat, hazájukat azoknak az igazságokért szerető férfiúk tábora, kik igazságaikat a kath. egyházban ismerték tel s az igazság diadaláért óhajtják a katholicizmus diadalát." (Vajha úgy volna és úgy lenne, de a történelem mást tanit, a Syllabus mást követel.) A hideg tekintély egymagában nem ad életet. A szabad akaratból elvállalt kötelesség, a szabadon megadott jogkör képezik a melegitő verófényt, mely új életre, virágzásra hivja a letiport katholicizmust. A szabadságért epednek a milliók. Szabad akaratukból óhajtják egyesíteni erőiket az egyház oltalmára. (A kötelességet tehát elvette a klérustól az idők fejleménye, de a kötelességek teljesitéseért adott javadalmakat meghagyta, sót •értékükben fokozta.) „A püspöki kart a történeti fejlemények nagyon elszakították a népmillióktól. Évszázadokkal előbb a püspök volt bírája, oktatója, hadvezére, törvényhozója a nemzetnek, ma már e hazafias munkakört elvette az idők szelleme s eléggé kárát vallotta az egyház és a haza, hogy nem kerestünk és nem is találtunk új kapcsokat, hogy a népmilliók az egyházzal egyesittessenek." Debieczeni protestáns lap. „Alkossunk egyházi kongrua alapot ! 800 forintig fizessen az állam, a mint hogy fog is. Azonfelül az egyházi kongrua alap folyósítsa kinek-kinek, — hol az egyház nem teheti — a hiányzó összeget, a mely fizetését kipótolja minósültsége fokozatának minimumáig. Igy az 1. oszt, rninősültséggel bíró lelkész javadalmát, ha pl. III. oszt. egyházban szolgál, pótolja ki az egyház kongrua az I. oszt. minimumáig. A maximumot adhatja a szerencse, de a minimumot az egyház köteles biztosítani törvénye értelmében. A ki III. oszt. rninősültséggel III. oszt. egyházban szolgál, vagy IV. oszt. rninősültséggel ily egyházban, nem igényelhet pótlást, élvezi, a mire jogosult. De az 1. oszt. minósültségű a IV. oszt. egyházban is jogos az 1-ső osztályú javadalomra. Ezt senki-se vonja kétségbe. — E végrehajtást indokolná: a) az egyház méltósága, érdeke és kötelessége ; b) a törvény komolysága, sőt már a törvény fogalma is; c) a lelkészek törvényes alapon szerzett joga; a lelkészi képzés és lelkészi munkásság előmozdításának szüksége ; d) a korteskedós megszüntetésének ez egyetlen biztos útja-módja, mert első tekintetre világos, hogy a lelkészminősitési törvénynek tényleges végrehajtása azonnal megfojtaná a korteskedós lehetőségét is, mivel az érdekek önző elóretolakodását céltalanná tenné. HÍ az I. oszt. javadalmat nem egyházam, hanem minősültsógem adja nekem : miért törekedjem nyakra-főre úgynevezett nagy egyházba, ha megtalálom a I. oszt. díjazást a sövényfalvi IV. oszt. egyházban is? A kicsiny elhagyatott egyházaknak padig még nagyobb szű'íségök van jól képzett tehetséges lelkipásztorokra, mint a nagyobb egyházaknak, melyekben sokszor 2 vagy 3 lelkész viseli az egyház gondviselésének, fejlesztésének terhét gondját. Ez is világos és kétségtelen dolog ám, mely bizonyításra nem szorúl. Az új lelkészi nemzedék önérzetére, törekvő szellemére pedig mégis csak áldásosabban, buíditóbban, sőt emelőbb erővel hatna az egyházi kongrua biztató tudata, mint az irgalomból cseppentett állami kongruácska, mely ha magára marad, bizony csak utolsó reménységnek lesz jó. De nem irtózom hozzányúlni a keményebb, de legigazabb ós legjogosúltabb argumentumhoz sem. Ez pedig im ez. Tény, hogy az Egyh. Törv. 183—190 §-ai nem pusztán minősítési szabályzatot, hanem — helyes és szigorú értelmezés mellett — a lelkészekre nézve kong rua törvényt képeznek. És a mily jogosúlt volt az egyház részéről a követelés, hogy az állam hajtsa végre már valahára az 50 óv előtt hozott 1848 iki XX. t. czikket: ópp oly jogosúlt ós következetes dolog lesz, ha önmagától is megvárja, hogy 20 év előtt hozott törvényét — ó is végrehajtsa. Ez a meghazudtolhatlan igazság, kötelesség és következetesség követelménye. De honnan és miből? — E kérdésnél térek vissza a fentebb rövid időre deponált kérdéshez: a segélynyújtásnak szükségessé vált, sőt elodázhatlan reformjához. Kik nyertek eddig segélyt mind az államsegély alapból, mind az orsz. közalapból ? A csekély díjazású lelkészek. Ugy, de ezek most kongruásokká lettek s e változással a kérelmezés eddigi jogczimét elveszítették. A ki a segély-kórvény nyomtatott mintájába beletekint : azonnal meggyőződhetik róla és belátja, hogy vagy az eddigi jogczim nem alkalmas a további kérelmezésre, vagy az eddigi kérvény minta. Én pedig azt mondom, hogy egyik se. Istennek legyen érte hála, hogy eljuthattunk idáig is. Megérhettük, hogy a segélyezést nem a panasz sokasága, a nyomasztó helyzet befolyása alatt, hanem bizonyos terv, czélszerúség, sót osztó igazság szerint is intézhetjük. — E végből a segély-nyújtást kor látozni, illetve szabályozni kellene. Kimondhatná a Konvent és pedig nagyon is a jog és igazság postulatumai szerint mondaná ki, hogy : a) az országos egyházi közalapból csak rendkivüli csapástól sújtott egyházak és lelkészek nyerhetnek segélyt jövőre; az eddig kiosztani szokott segély mennyisége az egyházi kongrua-alaphoz évről-évre