Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A kormány a vallási helyzetről

Dánia új népoktatási törvénye végre szen­tesítve van. Az összes határozmányok 1901. január elsejével lépnek életbe. A törvény főbb rendelke­zései a következők : Minden gyermek tanköteles a 7-ik életévétől a 14 éves korig. Egy-egy osztály­ban nem lehet több «5 gyermeknél. Tantárgyak : irás, olvasás, számvetés (csak egész számokkal) könnyebb gyermekdalok és gyermekjáték, elbeszé­lés és az elmondottaknak reprodukálása által ta­nítandó: a biblia, történelem, reáliák és hazai földrajz. A kézügyesség fejlesztésére fiúknál a rajz és slójd, a leányoknál a női kézimunka szolgál Mindez majd egy még ezután kidolgozandó mi­niszteri tanterv szerint lesz tanítandó. — A tani­tók fizetése az új törvény szerint következő: kezdő tanitó fizetése városokban 900—1000 korona. 20 év múlva azonban legalább 2000—3400 korona. A tanítónők fizetésüket 7, illetőleg 800 koronával kezdik és 1300, illetőleg 1500 koronára vihetik föl. A vidéki tanitók deputatum fizetését meg­hagyták, koipótlékukat azonban ezután készpénz­ben fogják megkapni. A kántori teendőkért mini­mum 100 koruna jár. A teljes nyugdíj 40 év. Az özvegyi ellátás mindenkor készpénzben a férj fizetésének legalább egy nyolczadrészét képezi. Legnagyobb haladás e törvényben, hogy a segéd tanítói intézményt eltörlik és hogy az iskolaszé­kekben a tanítónak vélojogot biztosítanak. — Ezen lúj tanterv által az államra háramló költségtöbb­ket évenkint megközelíti a 200.000 koronát. A Genua mellett fekvő Nerviben, ezen a hires téli gyógyhelyen a németországi „Verein für Einrichtung evang. Gottesdienste in Kurorten" intézkedése folytán minden vasárnap istenitisztelet­ben vehetnek részt a világ minden tájából össze­sereglett evangélikusok. Nevezett egyesület körül belől tiz éve alakult, székhelye jelenleg a Majna melletti Frankfurt. Idáig már 14 gyógyhelyre ter­jesztette ki áldásos működését, melyre mindazok, a kik távol otthonuktól egészségük helyre állításán fáradoznak, őszinte hálával gondolnak vissza. Ner­viben Dr. Steinbrück poroszországi lelkész teljes odaadással működik, hogy a nevezett egyesület magasztos intentiója érvényesüljön. IRODALOM Sárospataki lapok. „Anyaszentegyházunk csak akkor lesz ismét erős, legyőzhetetlen, ha vallásos, erkölcsös, hitbuzgó áldozatkész, az egy­házért élni-halni tudó tagjai lesznek. Ennek pedig csak egy eszköze van: t. i. ha mi lelkészek nem­csak a templomban végezzük a valláserkölcsi ne velést, hanem az iskolában is; ha nem pusz­tán a nagyoknak, de a kicsinyeknek is tanítóivá leszünk ; — ha igaz az, hogy azé a jövő, a kié ss'L iskola, akkor egyházunk csak akkor számithat biztos jövőre, ha a lehető legerőteljesebb és legv közvetlenebb befolyást gyakorolja az iskolai val­láserkölcsi képzésre; ha mivelés alá veszi tagjai­nak a lelkét és szivét mindjárt az öntudat ébre­dezésének első perczeiben és eme jótékony, ne­mesítő befolyását megőrzi rá az élet alkonyáig. Ennek pedig csak egy űtja van, t, i. Jia mi lel­készek, átvesszük a vallástanitást, az erkölcsi kép­zést az iskolában, folytatjuk az ismétlőiskolákbam és megtartjuk az egész ifjúságon, sőt az egész életen át. — Ez — szerintem — a jel, amely­ben még győzhetünk. Mert ne mondja azt senki sem, hogy jó kezekben van a valláserkölcsi nevelés, minek tehát azt bolygatni?! így csak a kényelemszeretet, a közönyöss vagy a rosszaka­rat beszélhet. Bármily tisztele" ' és elismeréssel legyünk is egyes kiváló tar onnk paedagogiai képzettsége, hivatalos buzgósága és ügyszeretete iránt, ki kell mondanunk habozás nélkül, hogy a nagy többségnek, különösen az ifjabb nemzedék között, a vallás tanításra, az egy házias nevelésre, se képessége, se készsége nincsen. Megfogyatko­zott, sokakban megfogyatkozott a vallás iránt való tisztelet, kegyelet; hamvadó félben van az egyház iránt való lelkesedés. ... És nem abból ail a valláserkölcsi képzés korántsem, hogy egy két imádságot, egy néhány éneket megtaníttassunk ; a Szenttörténetek feleleteit jól, rosszul felmondassuk, az erkölcstan és konfirm. káté tételeit ledaráltas­suk ; pedig szomorúan tapasztaljuk a konfirm. oktatásnál, hogy majd csak ennyi az a vallásos ismeret, a melylyel egyházunk leendő tagjai az életbe lépnek. Ilyen tagoktól, ilyen vallás erkölcsi öntudat mellett, hogy várhatnánk aztán feddhetet­len erkölcsi életet, hitbuzgóságot, egyházszerete­tet és hűséget?" Magyar néplap. Felsorolja az egyes fele­kezetek lelkészeinek fizetését Francziaországban, s felpanaszolja, hogy a r. katholikusok pénzebői kerül ki a protestáns lelkészek és zsidó rabbik állami fizetése. Azután igy fakad ki: „hát a mi hazánkban nem szintén a mi kath. adópénzünkből fizetik e a protestáns lelkészeket és a zsidó rabbi­nusokat? A mi kath főuraink egymagukban nem képesek megvédeni hazánkban a katholicismus igazait, csakis a népnek milliói képesek meg­szüntetni megaláztatásunkat. Azért nát: jogot a a népnek." (Ebben a kis kifakadásban sok kese­rűség, szemrehányás és igazságtalanság rejtőzik. A mi hazánban nem r kath. adópénzből fizetik a protestáns lelkészeket és a zsidó rabbinusokat, mert hiszen a protestánsom és a zsidók is fizet­nek állami adót, s állami adójuk arányában nem kapnak a lelkészi fizetések kiegészítésére arányla­gos összeget; hanem megfordítva: a r. katholiku­sok nem a maguk pénzéből fizetik lelkészeiket, hanem legnagyobbrészt állami adományok jöve­delmeiből. Igen sok r. kath.'papot pedig protes

Next

/
Oldalképek
Tartalom