Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Név nélkül: - A kormány a vallási helyzetről

táns és zsidó földes urak, s vegyes vallású községek fizetnek. Ezt végje észre Lepsényi! Igaz, bár keserű, hogy a r. kath. urak egymagukba nem képesek megvédeni a katholicisnus igazai!, — de miért? mert nem is akarják; hiszen a katholicismus „igazai/' a mint azt Lepsényiék értik, megsemmisítenék az állam igazait a pápa javáia, s a clerust tennék Magyarország urává s az országot is, cleiusát is a pápaság szolgájává. Nyíltan hirdetik, hogy ha az állam mtg az egyházi lörvény ellenkezésben vannak: az eg)házi töivénynek kell engedelmeskedni. A katholicif mus igazi „igazait" azonban védik és megvédik, csakhogy a cïerus a kiváltságokat, a többi lelekezetek fölötti inaimat, sőt azok ein) on ásat és kiirtását tekintik a maguk igazának. Erre nem vállaikcvbamak a r. kath. főurak, nem ( rgt di mag)ar hazafiságuk és művelt humanismusuk. Azt nevezi Lepsényi „megaláztatásnak," hogy kis részben és elvben megszűnt a r. kath. vallás uralkodó egyház lenni hazánkban. „Jogot a népnek!" Nagyon helyes, de hát éppen a r. kath. egyház elvei és a clerus érdeke nem engedik meg, jogot adni a népnek, no meg a nép sem kér a jogokból, mert a jogokkal kötelességek is járnak, az egyház és iskolák fentartásának terhe. Maguk a r. kath. lapok ijedeznek, hogy ott hagyja a nép az egyházat, ha terhet rónak ki reá; jog szabadsággal jár, a r. kath. egyház pedig sem a jogra, sem a szabadságra nem neveli népét. A papság úgy szeretné, hogy a nép ezután se fizessen, de jogot se kapjon, a cleius megtartsa minden előnyét, a gazdag javadalmakat az államtól, de az állam ne avatkozzék semmi olyan dologba, amit a pápák valamikor az egyház hataskörébe bevontak, csak fizessen és engedelmeskedjék. Mi protestánsok adtunk is jogot a népnek, neveljük is ú^y, hogy a jogot megbecsülje, vállaljuk is a kötelességeket, — csakhogy ezért a r. katholikusok anarchiával vádolnak bennünket. Jogot a népnek I) Tüntetés a protestánsok ellen, A madlidi télhivatalos „Fabra ügynökség" jelenti Granadából : Egy diák csoport a protestáns kápolna előtt tüntetést rendezett A rendőrség szétoszlatta a tüntetőket. — Eddig a távirati jelentés és bízvást várhatjuk, hogy most a liberális sajtó ri^ki ront a szegény granadaiaknak, hogy ime milyen türelmetlenek, tüntetnek egy más vallásfelekezet imaháza ellen De ezek a liberális urak megfeled keznek az érem másik oldaláról. Mekkora tolakodás az. hogy még a csontíg-velőig kath. Gra nadában is, hol alig akad tíz protestáns, imaházat allitanak — a német protestáns egyesületek. Mert tudni kell, hogy a porosz protestáns propaganda •'gyesületek egymásután, anélkül, hogy szükség volna rá, állítgatják fel az imaházakat Spanyol ország városaiban, hol aztán az imaházhoz híveket is verbuválnak drága pénzen Hát úgy igaz ii/, hogy csúnya dolog a türelmetlenség, de az is igaz, hogy nem lehet türelmetlenség számba venni, ha valaki védekezik, nehogy feje felett rágyújthassák a házat. •— (így a Magyar állam. Bizony türelmetlenség egy másik felekezet imaháza ellen tüntetni. Az érem másik oldala nem a tolakodás, hanem az igazság hirdetésének természetes vágya. Ha tolakodás az, hogy a protestánsok a maguk költségén a maguk használatára imaházat építenek: micsoda akkor az az eljáiás, mely szerint a r. katholikusok elvettek a pioteslansok templomait, erőszakkal, misére hajtották a protestánsokat erőszakkal, egész országok piotesíans népét a r. kath. egyházba kény szeritették erőszakkal I Bizony csúnya dolog a türelmetlenség, de még csúnyább, ha a türein.etlen üldöző türelmetlenséggel vádolja szenvedő áldozatát.) Magyar állam „Elvileg tiltakoznunk kellett az államsegely ellen, a mig az állani a nemkatholikusok kongruáját nem rendezte. De ma a helyzet megváltozott. Az államsegélyre nekünk is jogunk van, hiszen a közterhek legnagyobb részét úgyis a katholikusok viselik ebben az országban. A mit tehát az állam adna, azt a magunkéból adná. Ellenben ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy mivel a kongrua-szükséglet legnagyobb részét a mi javadalmasaink viselik, mivel a vallásalap ugyancsak a javadalmaknak köszönheti gazdagságát, mivel a káptahnok is meg fognak adóztatni, tehát mindezek után joggal követelhetjük, hogy az államnak járuléka átadassék a püspöki karnak, vagy még helyesebben a kath. autonómiának és ez ossza ki a megállapított plébániáknak a kongruát. Természetes, az államnak azon jogá

1; elismerjük, hogy lia bizonyítékai vannak egyes kath. papok hazaellenes viselkedéséről, — a mit csak mint nagy ritka kivételt, csak mint lehetőséget vennénk konibináczióba — ez esetben joga legyen az illetőtől püspöke útján megvonni a segítséget, de egyébként a legteljesebb szabadságot követeljük főpapjaink számára, kik az egyházkormányzat érdekeiken kívül mást, mint a nyíltan bebizonyított hazaellenes viselkedést figyelembe neui vehetnének. — Nagy jelentőségű, évtizedekre, sőt évszázadokra kiható elhatározások előtt áll a magas püspöki kar, tőle függ, hogy meg akarja e védeni az alsó pap ság függetlenségét és ezáltal az egyház függetlenségét a politikai hatalomnak a katholicizmusra mindig kárral járt fölösleges gyámkodása elöl, vissza akarja-e állítani a legfőbb patronusunk a kath. hívekhez való s a miniszteri felelősség ultal megszakított kapcsait, akarja.e életképessé tenni a kath. autonómiát, vele felkelteni a bizalmat mimagunk és a jövő iránt? Meg kell fontolniok az elhatározás előtt, hogy a mely jogot feladnak, elveszni hagynak, az örökre elveszett, mert az államtól többé visszavenni az elveszített jogokat soha nem lehet. Még ha sokszoros áldozatokkal járna is az egyház függetlenségének biztosítása, e jövő