Evangélikus Egyház és Iskola 1900.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Bereczky S. A ker. egyház története

valósítani akartak. Amaz olyanoknak való, kik a történet iránt még nem birnak helyes érzékkel, emez pedig olyanoknak, kik már bizonyos történeti képességet szereztek. Amaz az élet- és jellem rajzokat szereti, emez ellenben korrajzokat kiván. Szerző előadásmódja se szorosan elbeszélő, se pedig fejtegető és oknyomozó. Mindegyikből van benne valami, az utóbbiból azonban határo -zottan kevesebb, mint az előbbiből, 0 is nagy előszeretettel viseltetik az élet- ós jellemrajz iránt s nem tagadhatni, hogy ezekben élvezhetőt és gyönyörködtetőt nyújt. A mikor azonban a kort kellene rajzolnia s előtérbe állitania a kor uralkodó eszméit s azok küzdelmeit, akkor elhagyja az ereje. Ezért lesz például nála a reformátió története is egyszerűen csak adathalmazzá s színtelenné. Sót még egyes esetekben, egyes férfiak szereplésében se keresi mindig a benső okokat. Igy például Nagy Konstantinról azt mondja: belátta, hogy Maxentiust csak mennyei hatalom segítségével győzheti le." S azután idézi Eusebius feljegyzését, hogy világos nappal napsugarakból alkotott keresztjelet látott az égen, alatta e mondással : tutó nika.*) Talán inkább : En tutó nika?) In hoc signo vinces. A következő éjszakán meg Krisztus maga jelent volna meg neki álmában, meghagyva, hogy a keresztet tegye jelvényévé s az majd győzelemre segiti. Pedig hát valójában másként áll a dolog. Nagy Konstántin jó politikus volt. Látta, hogy Maxentius a pogányságra támaszkodik s azt is tudta, hogy neki a már akkor nagyszámú keresztyéneket kell megnyernie, ha győzni akar. De az se elégit ki bennünket, ha azt mondja, hogy Julianus csak azért gyűlölte volna meg a keresztyén vallást, mivel gyűlölettel viseltetett Nagy Konstantin és fiai iránt. Julianus gyűlöletének kiváltképen az ő ferde neveltetése volt az oka. Akarata és hajlama ellenére papnak akarták nevelni s daczos természetét kérlelhetetlen szigorral megtörni. A könyvből nem világlik ki az se, hogy I. Miklós pápa miért nem ismerte el Photiust konstantinápolyi patriarchának, pedig ez a látszólag csekély jelentőségű esemény támasztotta a nyugoti és keleti egyház közt máig is fennálló szakadást. VII. Gergely sikereit csak az érti meg kellőképen, a ki tudja, hogy Hildebrand már jóval korábban elfoglalhatta volna a pápai széket, ő azonban megmaradt alárendelt állásban, hogy keze annál szabadabb legyen s pápaságának, hatalmi törekvéseinek útját egyengesse, Móricz szász berezeg kétszínű viselkedése is csak akkor érthető, ha terveit, a császárrai való megegyezését ismerjük. Előbb ő maga akart hatalmassá lenni, hogy azután a császárt megalázhassa. *) Koraikasnak tartora, ha valaki görög idézetet latin betűkkel ir le. Pedig ezenkívül van még egy másik is: „Nenikéka se Salamon" (52. 1) Igaz, hogy a tanár segíthet a könyv eme hiányain, de nem szabad elfelednünk, hogy az irott betű mindig tartósabbra bevésődik a tanuló emlékezetébe, mint a röpke szó. A mű nyelvéhez is sok szó fér. Inkább mesélgető ós bőbeszédű, mint komoly ós méltóságos. Mondatai közül igen sok pongyola szerkesztésű s idegenszerű. ízelítőül csak néhányat idézek : „Róma nagy része a 9 napig tartó tűzvészben elpusztult. Mivel a császár a nép haragjától félt, a gyanút magáról elhárítani törekedett." (18. 1.) „Antonius Pius uralkodása alatt, a szelid császár hozzájárulása nélkül is a pogány nép sok helyen üldözte a keresztyéneket." (19. 1.) „Egy keresztyén a császári rendeletet letépte." (21. 1.) „Meghalt Augustinus Hippo Regiusban 430-ban." (46. 1.) „Több pápa is sürgették, a nélkül, hogy általánossá tudták volna tenni." (61. 1.) „Az egyház tagjainak életére szigorúan felügyelt." (87. 1.) (Itt t. i. az egyház az alany.) „Halála után a konstanczi zsinat tételei közül 45 öt eretneknek mondott ki és csontjainak (Wiklefről van szó) megégetését ós szétszórását rendelte el. E határozat értelmében 44 évvel halála után Fleming lincolni püspök tetemeit megégettette és hamvait a közel levő folyó vizébe szóratta." (100. I.) „A tridenti zsinat közeledése hirére már elébb szétoszlott." (136. i.) Hasábokat lehetne ily pongyola szerkesztésű mondatokkal megtölteni I Az anyag beosztása se állja meg egészen a kritikát. Némelyik szakasza nagyon tagolt és rövid, a másik meg túlságosan hosszas, a mi pedig szintén lényeges hiba a tankönyvnél. Igy pl. a 67. §. nem kevesebb, mint 14 oldalra terjed. Egy kedvemre való dolog azonban mégis akad a könyvben, s ez a függelék, mely néhány sze nielvényt közöl Eusebius Egyháztörténetéből s Tacitus Annaleseiből, továbbá közli a három egyetemes hitvallást, Luther 95 tételét s az Ágostai hitvallást. A könyv kiállítása elég csinos; a nyomás tiszta, a papiros azonban erősebb is lehetne. Saj tóhiba alig van benne, kár azonban, hogy a meglevők jóformán mind jlég vaskosak, mint pl. „Katechumonok" (29. 1.;) „Aihanasius" (34. 1. ;) „Nag Kanut" (65. 1.;) „Quiscard Róbert" (76. 1.) Ha most már bírálatomat összegezem, arra a következtetésre jutok, hogy a könyv Pálfy egyháztörténeténél ugyan többet ér, Batizfalvyénál azonban semmivel se jobb, sőt sok tekintetben gyengébb. Igy tehát megjelenése nyereségnek nem mondható. Sót, a mennyiben bizonyára hosszabb ideig útját állja egy tökéletesebb egyháztörténetnek : a munka megjelenését egyenesen csak saj • nálnunk lehet. —nf— Debreczeni protestáns lap. „Kétségtelen az, hogy a Zelenka féle múlt évi indítvány ág. hitv. ev. theológiai fakultás felállításai