Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Hollerung Károly. Az ev. lelkész tudományos továbbképzéséről

ról tániadtatik meg. Hatalom, pénz, tudomány, művészet, ezek előtt meghajol a világ, de isten igéje és annak hirdetője felett vállat vonva mosolyog. A róm. kath. papság tekintélye, legalább a köznép előtt, hatalma, befolyása és a Charakter indelebilisről szóló tan hangsúlyozása által tartatik fenn, mindez pedig mi nálunk nincsen. Az ev. lelkész tekintélye eise sorban feddhetetlen jellemén alapszik, ó maga mutassa általa hirdetett igéjének gyakorlati hatását, úgy saját, mint családjának életében. Ha azon, a ki naponta foglalkozik isten igéjével, annak áldása meg nem ismerhető, hogy legyen hatással azoknál, kiknek hirdeti. A másik erős oszlopa az ő tekintélyének tudományos képzettsége. Folytonos tanulmányozás a lelkésznél már csak azért is szükséges, mert a kinek feladata mindig szellemi adományokat, kincseket osztogatni, kell hogy azok folytonos beszerzéséről és a maga tudományos gyarapodásáról is gondoskodjék; és a hol minden tudomány halad, hogy ne haladjon a sacra theologia is? Visszamaradt, együgyű pap manapság a legsajnálatraméltóbb alak mindenek között. A régi közmondásnak, hogy a jó pap holtig tanul, nem szabad igazságából semmit sem veszitenie. Egy derék lelkész önéletrajzában ezt mondja: „Ha nyugszom, rozsdásodom, — ezen szálló ige egy hivatásról sem áll úgy, mint a mienkről. Senkire rosszabbul nem illik, mint mireánk ev. lelkészekre, kiknek hivatásuk, hogy világosság legyünk a világban, ha elhanyagoltak vagyunk a tudásban, tanulófélék a beszédben és irályban, szögletesek és illetlenek az élet módjaiban, ha nem birjuk a gúnyoló idő nyilait a mi deréksógünk fényes paizsával visszaverni és az evangeliom felsőbbségét személyünk által is képviselni." Ezen ügyben az ev. lelkész tudományos továbbképzéséről van ez egyszer szóm nagytiszteletüségedhez. Reményiem, hogy nagytiszteletü úr nekem, mint esperesének meg fogja engedni, hogy e téren tanácsadója, segítője legyek, mert ha lelkész, társaim engem és esperesi hivatalomat csak annak tekintik, hogy közvetítő közeg legyek a feljebb való hatóság és az egyházközségek közt, akkor jobb volna inkább a legfiatalabb szépírással bíró lelkészt, mint egy éltesebb, tapasztalt papot esperesnek megválasztani. Ervelésemnél segítségül hivők most egy régi, Általánosan elismert gyakorlati theologust. Harms Kolos az ő „Pastoraltheologie in Reden an Theologie-Studierende" ezeket mondja: „Mit tegyünk, hogy az idővel haladjunk? Hisz szükséges, hogy lépést tartsunk vele, ,ert arra nem vagyunk képesek, hogy őt kényszeritsük velünk haladni. 1) Évenként egy-két kéttalléros könyvet venni. 2) Kölcsön kérni a hol csak lehet. 3) Résztvenni egy olvasó körben. 4) Tagja lenni egy irodalmi körnek, mely összejöveteleket tart. 5) Néha legalább egy valakivel tudományos tárgy felett vitatkozni. 6) Kivonatkönyvet vezetni. íme hat szabályunk van, egyet sem törülhetek közülök. A hét könyv, melyet az 1542-ki egyházrendeletünk előír, már nem elegendő. Felemelkedve helyemből, azt mondom : meg fogja szeretni a tovább tanulást s ha puszta vidékre kerül, idősebb hivatal társait is igyekezni fogja megnyerni ezen törekvésnek." Eddig Harms. Én se engednék mindebből semmit. Papi konferencziák, körök, melyek újságokat járatnak, értekezletek megvannak nálunk is, de az első ponthoz van most megjegyzésem. Jól tudom, hogy lelkésztársaim tudományos theologiai műveket olvasnak, az egyik többet, a másik kevesebbet. Sokszor a lelkész, hajlamának engedve, a theologiának csak egy részét műveli, például a történelmit vagy a gyakorlatit, holott a többi főtárgyai a theologiának is művelendők. Ennek következtében összejöveteleink alkalmával sok szó folyik a közigazgatási kérdésekről, de a tudományos tárgyak megvitatására nem Kerül a sor, mert a mit az egyik lelkész szeretettel olvas, idegen a többi előtt. Azért az én véleményem szerint tanulmányozásunk sokkal sikeresebb leend, sokkal nagyobb örömmel és élvezettel fog járni, ha rendet hozunk theologiai tanulmányozásunkba, ha ez közös, ha esperessógünk minden lelkésze, a kedvencz olvasmányait mindenkinek meghagyva, ugyanazt a könyvet vagy szakmát tanulmányozza. Évente vagy kétévenkint más tárgyat ós könyvet választhatunk. És most engedje meg Nagytiszteletüséged, hogy mindjárt mint ezévi tanulmányunk tárgyát egy könyvet ajánljak. Kezdjük a dogmatikával. Hiszen a dogmatika az általunk hirdetett tanok rendszeres, tudományos összefoglalása és a theologiai tudományoknak koronája. Ajánlom pedig Luthardt, a hires lipcsei tanárnak nem rég megjelent művét: Die christliche Glaubenslehre gemeinverständlich dargestellt. Leipzig, Dörffling &