Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Frenyó Lajos. A középiskolai ifjúság istentiszteletei stb.

{567 y feles számmal. Az is bizonyos, hogy mi magunk és elődeink is, nem a vármegyei egerek, sem a vármegyei hajdúk, hanem a vármegyei irattár számára dolgoztunk. Dolgoztak és dolgozunk most is sok mindent ingyen. A mire mostan az állami költségvetésben 70,000 frt van előirányozva (hát még a községeknek mennyibe kerül az állami anyakönyvvezetés?), azt mi mind ingyen csináltuk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az idők végezetéig mindig csináljuk, tizszer is újra csináljuk, most is a midőn kifelejtettek bennünket, mint anyakönyvvezetésre alkalmatlanokat, és mindig ingyen. El lettek véve tőlünk az anyakönyvek, meg lettünk fosztva minden kárpótlás nélkül olyan jövedelemtől, a mely ha nem is csurrant, hát cseppent, azért legyünk megkímélve az ilyen zaklatásoktól is végre-valahára. Országosan rendezendő ez az ügy, mivel ez nemcsak minket, hanem a reformátusokat és a róm. katholikusokat is érdekli Ezt miniszteri rendeletekkel esetrőlesetre és mindég máskép intézni nem szabad. Avagy ki fog engedelmeskedni olyan miniszteri rendeletnek, a mely minden törvényes alap nélkül, minket készpénz kiadásra kötelez, s ránk hónapokig, esetleg évekig tartó munkát róhat? Vigyük az ügyet egyházi gyűléseink s innen az országgyűlés elé. —GY. A középiskolai ifjúság istentiszteletei és lelki gondozása. Az 1899 július 3-án Budapesten tartott első vallástanán érte kezleten előadta : Frenyó Lajos eperjesi collég fögymnasiumi vallástanár (Folytatás.) Mig a meg nem confirmait ifjúságnál, azt lehet mondani, mindenütt egyforma az eljárás, a mennyiben a vasárnapi iskolába, illetőleg a gyermekistentiszteletekre utasítják, addig a magasabb, a mi középiskoláinknak megfelelő, iskolába járó ifjúságnál úgy Angol, mint Németországban, a melyekről tájékozást szerezhettem, különböző az eljárás. Igy Angolországban, mint dr. Szabó Aladár ref. theol. tanártól, a ki ott a viszonyokkal ismerős, értesültem, daczára annak, hogy némely iskolánál előfordul az intézeti lelkipásztori állás, nemcsak az intézet lelkésze, hanem más tanárok is tartanak intézeti istentiszteleteket, mikor is irást magyaráznak. Külön vallástanárok ott nincsenek. Epen úgy áll a dolog Németországban, hol szintén nincsenek külön vallástanárok, hanem theológiát is végzett egyének, a kik külön vallástanári vizsgát tesznek, de a kik nem lelkészek, végzik a vallásoktatást és tartanak a többi tanárokkal együtt ifjúsági istentiszteleteket. Mint Angliában, Németországban is különböző az ily intézeti istentiszteletek tartásának módja. Egyes intézetek beérik azzal, hogy a nem confirmált ifjúság a vasárnapi iskolába, illetőleg gyermekistentiszteletekre jár, a többi pedig a gyülekezet istentiszteletén vesz részt, mások ezenkívül intézeti istentiszteleteket is tartanak, sőt vannak intézetek, a melyeknek intézeti lelkészük (Pastor) van. A régebbi, különösen alapítványi, vagy kolostori iskolákban az intézet nagytermében reggeli és délutáni istentiszteletet tartanak. Egy-két énekverset elénekelnek, bibliai szakaszt olvasnak fel, néhány magyarázó és buzdító szó kíséretében ; a mi után rövid fohász következik. Néhol a hót elején és végén, hétfőn és szombaton, előbbi napon reggel a tanitás előtt, utóbbi napon a tanitás után az istentisztelet azzal bővül, hogy a rencles perikopát olvassák fel, azután következik a megfelelő, de nem hosszadalmas allocutio, illetőleg exhoriatio. A hol az istentiszteletnek e két neme van szokásban, ott a közönséges heti istentiszteleteket a tanárok (gyakran felváltva) végzik, az exhortatio pedig az igazgató, illetőleg annak a tanárnak a dolga, a ki a vallást tanítja. Vannak iskolák, a hol csak a hét elején és végén tartanak intézeti istentiszteletet, vasárnap pedig a gyülekezet istentiszteletén vesznek részt. Nálunk a középiskolai ifjúságnál néhol a deprecatio, az évnyitó és záró maradt meg s ezen kivül a tanitás elején és végén elmondott imák mutatják azt, hogy volt idő, mikor utóbbiak is külön istentisztelet keretében foglaltak helyet. Dicséretes kivételt képez Sopron, a hol a vallástanári állás létesítése előtt is tartottak intézeti istentiszteleteket s már 1859-ben adtak ki énekeskönyvet az ifjúság számára (Lásd Poszvék: „Egyházi énekek ós imádságok ev. középiskolai ifjúság számára" cz. ónekgyűjteményének előszavát. 0) Milyen legyen a mi középiskolai ifjúságunk istentisztelete? Az egyházkerületek kötelességökké teszik a