Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Hetvény Lajos. A bibliai olvasókönyvről

•340 felel meg. — Ha a teljes szentírást adnók egyszerre a tanuló kezébe, akkor ugyanazt tennők, mint ha egy rengeteg erdőbe vezetnők, a melyben még kellő útmutatás mellett is eltévedne. A fő utakat kell előbb megjelölni s a szentírás tervszerű megismertetésénél ezt a czélt szolgálja a jól szerkesztett „Bibliai olvasókönyv," mely ugyanis minden szentírási iratból közli azt, a mi történeti szempontból s az üdvösség lényegére vonatkozólag a fődolog, kerüli az ismétléseket s igy lehetővé teszi, hogy a tanuló a középiskola folyamán ä teljes szentírásról egységes, tiszta képet nyerjen. Itt fel lehetne hozni azt az ellenvetést, hogy a hitoktató ugyanezt a teljes szentirás használata mellett Ts elérheti, a mennyiben kijelöli a tárgyalandó helyeket és csak azokat olvastatja s magyarázza. De tekintetbe kell venni azt, hogy a megértés, könnyebb felfogás szempontjából szükséges, hogy egy-egy összefüggő történet, egy-egy vallási fogalom körébe tartozó kérdés különállólag tüntettessék fel a megfelelő czimmel; mert ugyanis a kanonban sokszor egy összefüggő történet több részben és viszont egy részben több történet is foglal helyet. Felületesen nézve a dolgot, tán lényegtelennek látszik, de a szakértő mindenesetre felfogja ennek nagy fontosságát. A tanitás sikere érdekében az értelem szerinti beosztáson, feliratokon kivül szükséges, hogy már a bibliai kézikönyv közöljön függelékképen tárgy- és szóismertetést, archeológiai magyarázatokat, chronologiai táblázatot, térképeket, archeológiai képeket. Továbbá a bevezetési ismeretek közlését részemről nem önállólag, hanem az egyes könyvek olvastatásával kapcsolatbau tartanám helyesnek, czélravezetőnek ; tehát az egyes könyvek előtt egy kis rövid tájékoztató ismertetést is kellene közölni. Ez pedig inkább csak a tankönyv jellemű „Bibliai olvasókönyv"-nél lehetséges. 2) Paedagogiai okok. Az imént előadott fontos didaktikai érvnél még nevezetesebb a második, t. i. a paedagogiai érdek. A paedagogiának abc-je az, hogy a nevelésnél csak olyan eszközt használjunk, a mi a nevelendő egyéniségére való tekintettel a czélnak megfelel. A teljes szentírás, mint az élet könyve, az egész emberiségnek üdvösségre nevelő eszköze ; az élet kenyerét kicsi és nagy, szegény, gazdag s az élet bármely köréhez tartozó egyén megtalálja benne. Tehát az életnek eme könyvéből a gyermeksereg és az .ifjúság számára csak azt kell kiválasztani, a mit az igazi intenczió szerint meg tud érteni ; a minek helyes megértésére még nem érett meg, a mihez szükséges, hogy az életet megismerte, — annak kísértésein keresztül ment légyen, azt hagyjuk későbbi időre. A tapintatos hitoktató ezeket a helyeket nem is fogja tárgyalni ; de ha nem tárgyalja, akkor a teljes szentírást ne is vigyük be tankönyvül az iskolába, mert, mint a tapasztalat is mutatja — az eredmény az lesz, hogy a tanulók maguk között először is ezeket a mellőzött helyeket keresik fel. A „Bibliai olvasókönyv" szükséges voltát paedagogiai szempontból legtalálóbban Jézus eme szavainak helyes értelmezésével igazoljuk : „Ne adjátok azt, a mi szent az ebeknek, se a disznók eleikbe ne hányjátok a ti drága gyöngyeiteket^ hogy azokat meg ne tapodják lábaikkal és reátok fordulván meg ne szaggassanak titeket." (Máté 7. 6.)» Az első pillanatban e kérdésre alkalmazva tán erősnek tűnik fel ez idézet, de ha meggondoljuk e szavaknak igazi értelmét, azonnal kitűnik, hogy mily helyesen lehet alkalmazni a szóban forgó kérdésre. Általánosságban azt jelenti, hogy a minek megértéséhez, helyes felfogásához nincs meg valakiben az erkölcsi alap, azt — legyen bár a legszentebb dolog — ne adjátok neki, mert nem tudván megbecsülni, inkább gyalázattal illeti. A> szentirás, — különösen az ó-szövetség — történetei között vannak olyanok, a melyekben a gyermek és az ifjú a szentet, a vallásos erőt, az ocsmányságnak, bűnnek, borzalmas következményeit; nem ismeri fel, hanem képzeletét inkább eme történetekben előforduló érzéki, a nemi életre vonatkozó dolgok foglalkoztatják és ezek szilárd, komoly erkölcsi Ítélet hiányában káros hatással lehetnek reá. Különösen a prófétai iratokban vannak a nemi élet köréből vett erővel teljes képek, melyek a komoly gondolkodású, az élet kísértéseit kiállóit, szilárd erkölcsi alapon álló, vallásos világnézettel bíró férfiút megrázzák s a jóban inkább megerősítik, de a gyermeknek, serdülő ifjúnak élénk képzeletét csak ingerlik, sőt tán még tiltott dolgokra indítják. Kollégák előtt szólok, a kik az írást behatóan ismerik, tehát feleslegesnek tartom azon összes helyeknek elsorolását, a melyeknek történetileg jellemző voltát, erkölcsi erejét a serdülő ifjú felismerni nem tudja; azért az ügy megvilágositása érdekében a rövidség szempontjából csak egynéhány példát hozok fel. Ha p. o. egy érett férfiú .