Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Hetvény Lajos. A bibliai olvasókönyvről
•339 segíteni önmagunkon s előkészíteni gyermekeink utódaink jobb jövőjét. S egyházunk szent ügye előbbre vitelének gondja is első sorban a mi gondunk. Tegyük meg azért az ügy érdekében, a mit Istenadta jó kedvvel s gyenge erőnkkel megtehetünk ; mert erre szerény véleményem szerint nagyon is égető szükség van. A kik még most is azt állítják, hogy az eszme kivitele lehetetlen, azoknak még Lukács ev. XVIII. r. 27. versével ezt mondom: „amelyek az emberek előtt lehetetlenek, az Isten előtt lehetségesek." H.-Vécse. KOVÁCS ANDOB. ev. lelkész. A bibliai olvasókönyvről. Az 1899. július hó 3-án Budapesten tartott első vallástanári értekezleten előadta : H e t v é n y i Lajos soproni ág. hitv. ev. fögymnasiumi vallástanár. Mélyen tisztelt értekezlet ! A középiskolai vallásoktatásról szóló új tanterv-javaslat a biblia-olvasást az egyes osztályokban kötelezővé teszi. Eddigi tantervünk nagy hibáján akar ez által a javaslat segíteni s hiszem, hogy hatása a vallás-erkölcsi nevelés terén csakhamar meg is fog látszani. Mert tagadhatatlan tény, hogy az elsőbb osztályokban tanult bibliai történetek ismerete, a hittani igazságok elsajátítása s ezzel kapcsolatban egyes szentirásbeli helyek emlékelése s az egyháztörténetnek ismerete a szentírásnak folytonos olvasása nélkül nem teremtik meg az egyesben azt a vallásos lelkületet, határozottan keresztyéni világnézetet, a mi nélkül erkölcsi jellem el nem képzelhető. Továbbá evangeliumi egyházunknak egyik főalapelve az, hogy hit dolgában egyedüli zsinórmérték a szentírás. Már magában ez az elv kötelességünkké teszi, hogy hitünk forrásával, egyedüli szabályozójával az ifjúságot minél részletesebben s behatóbban megismertessük. De itt mindjárt felmerül az a kérdés, hogy magát a teljes szentírást adjuk-e a gyermekek kezébe s igy ezt használjuk-e tankönyvül, vagy pedig szerkeszszünk e úgynevezett „Bibliai olvasókönyv" et s ezt hozzuk be iskoláinkba? Mindenek előtt hangsúlyoznom kell, hogy e dolog igen fontos és igen kényes; nagy körültekintést s elfogulatlan Ítéletet kiván. Isten igéjéről s ennek forrásáról, a szentírásról van szó, a melyről kellő megfontolás nélkül egyetlen egy szót sem szabad kiejteni; mert ez esetben, noha tán alapjában véve jót akarunk, mégis félreértést keltve, több kárt teszünk, mint amennyi hasznot okozunk vele. Luther példáját keli követnünk, a ki midőn tanainak visszavonásáról volt szó, tudta nagyon jól, hogy nem-et fog mondani s mégis gondolkozási időt kért, mert tudatában volt annak, hogy ha egy szóval többet mond, vagy egygyel kevesebbet, egyaránt árthat az ügynek, melynek szolgálatában áll. A mire Luthernek elég volt 24 óra, nekem két esztendő kellett s most, miután ezen idő alatt foglalkozva a „Bibliai olvasókönyvére vonatkozó külföldi szakirodalommal, a pro és kontra érveket elfogulatlanul megvizsgálva meghánytamvetettem ez ügynek minden oldalát, eme első vallástanári összejövetelen eme kérdésre: „Szükséges-e iskoláinkban az u. n. „Bibliai olvasókönyv" behozatala," teljes határozottsággal, visszavonhatlanul kimondom az igent. Ezek után feladatom az lesz, hogy mindenek előtt kimutassam a „Bibliai olvasókönyv" szükséges voltát, azután számoljak az ellenvetésekkel és végül főbb vonásokban kópét nyújtsam annak, hogy szerény nézetem szerint milyennek kell lenni ama „Bibliai olvasókönyvének, mely a czélnak teljesen megfelel s ezek után megtegyem indítványomat. I. A „Bibliai olvasókönyv" szükséges volta. A „Bibliai olvasókönyvéét iskoláinkban belsőós külső okok teszik szükségessé. Az előbbiekhez tartozik 1 a didaktikai és 2. paedagogiai érdek; az utóbbiakhoz 3. az iskolai élet külső keretével kapcsolatban levő követelmények. 1,) Didaktikai okok. A didaktika terén legfontosabb a helyes módszer, a minek ismét legelemibb követelménye az, hogy az anyag világosan, áttekinthetóleg tárgyaltassék, az áttekinthetőség és világosság föltétele pedig az anyag egységes kezelése. Minthogy oly fontos feltétele ez a tanításnak, azért minden az iskolában használt könyvnek, — nem véve ki az olvasókönyvet sem, — az emiitett követelményeknek megfelelő módszer szerint kell az anyagot közölni. Ha most a biblia olvasásnál az iskolában a teljes szentírást használjuk, akkor ezt tesszük tankönyvvé, holott ez az emiitett módszertani követelményeknek már czéljánál, jellegénél fogva sem