Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Kovács Andor. Ág. h. ev. lelkészfiak otthona

Tizenhetedik éviol 11 29. szám. Előfizetés dija : Egész évre . . O frt. Fél évre ... 3 , Negyed évre 1 frt KO kr. Egy szám ára 12 kr. Orosháza, 189

9. július 20' és iskola. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. —«=»-+«=-— Felelős szerkesztő és kiadó : YEBES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb Bélyeg külön . 8 frt • »4= * BŐ kr. Ág. hitv. ev. lelkész-fiak otthona. Farkas Gejza lelkész úr e b. lap 14. és 15. számaiban foglalkozik ág. hitv. ev. lelkész-fiak otthona czimű czikkemmel s ily intézmény lehetősége s szükségessége ellen erkölcsi és anyagi indokokat hoz fel. A kettős szempontból felhozott indokok az eszme megvalósításának lehetősége s szükségessége iránt engem hitem, reményem s meggyőződésemben a legkevésbé sem érintettek s az ügy fontossága mellett oly csekély súlyúak, hogy szinte maguktól elesnek. Azt mondja F. G. lelkész úr, hogy ó már erkölcsi tekintetben sem mentené íöl a lelkészt a gyermeknevelés gondja alól. Hát az által, hogy ha a szülőnek egy-két fia, vagy legjobb körülmények között mindenik gyermeke ingyen lakást s ingyen élelmezést nyer valamely intézetben, az a szülő már fel van mentve a gyermeknevelés minden gondja alól? Hát a könyvek, a tandij, a vizsgadijak, a ruházat, az utazás költségei stb. magukban véve is évente nem elég nagy terhet képviselnek a csekély fizetésű családfő vállain, s e kiadások előteremtése is nem elég súlyos gond a szegénysorsú pap lelkén? Hát a felsőbb iskolákba küldésig nem elég gondot ad csak 4—5 gyermeknek fenntartása, nevelése is? Hát a felnőtt, a férjhez adandó leányok felőli gond már nem is gond többé? S nem lesz-e az a mindinkább külsőségekbe, fényűzésbe merülő további időkben? A kérdésekre bizonnyal igenlő feleletet adnak gondok közt megőszült lelkésztársaim. Az általam felvetett eszme megvalósítása esetében is csak a legsúlyosabb gondoktól, a legnagyobb kiadásoktól lenne felmentve a lelkész-családfő, a többi apróbb fajták még mindig elegendő erővel fognak reá nehezedni. Hogy mit mondanak majd az ev. lelkészre, ha gyermekei neveltetése s taníttatása tekintetében olyan kedvező viszonyok közé kerül, — a fölött ne igen töprengjünk. Ha ma közönyösek az emberek nehéz sorsunk iránt, ha a foltozott ruhában, nagyon szerény s egyszerű külsőben megjelenő szegény ev. lelkészt észre sem veszik, ha a kopott pásztort az „úri" társaságban mellőzik, lenézik : ne jusson eszükbe gyarló indulatból foglalkozni vele akkor sem, mikur sorsa jobbra fordultával gyermekeire kevesebb költés mellett társadalmi állásának megfelelőbben élhet. Ha mi magunk saját erőnk, törekvésünk s áldozatunk árán teremtünk magunknak valamely intézményt, mely rajtunk segiteni van hivatva s anyaszentegyházunk s hivatásunk teljesítésének csak javára válik: honnan s kitől jöhetne figyelemreméltó megjegyzés ellenünk ? S nem felelhet-e meg hivatásának jobban a lelkész, ha anyagi gondok nem nyűgözik le szellemét? Nem nagyobb-e munkakedve, kitartása, lelkesedése, ha tudja, tapasztalja, hogy szegénysége mellett is gyermekeinek megadhatja azt a nevelést, melyet a vagyonosak s a gazdagok biztosithatnak övéik számára? S gyülekezetének jólétén, emelkedésén nem inkább gondolkodhat, fáradhat, dolgozhat e, lia lelke kis otthonából, nagy családja körébe pihenten, ép, erős szárnyakkal repül? Azt állitom F. G. lelkész úr első érvével szemben, hogy éppen magasabb erkölcsi tekintetből, a lelkészi hivatás hivebb, lelkesebb betölthetése szempontjából s egyházunk jól felfogott érdekében szükséges az általam felvetett eszme megtestesitése s lehető is, csak lelkesedés, elhatározás s kitartás kell hozzá. Az anyagi okok mérlegelésénél a hozzám intézett kérdés az, hogy az ev. lelkésznek általam vázolt mai nehéz viszonyai között hol találom föl az idealismust. Én e kérdés ilyen alakban feltevésére előbbi czikkemmel okot ugyan nem szol-