Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Confirmatiói oktatásügyünk reformjához
•258 csak említést sem tesznek. Csakhogy mint minden nagy rázkódások alkalmával történni szokott, azok a kegyes lelkek, a kiket symbolikus könyveink a „conscientiae perterrefactae" nevével jellemeznek s a kiknek a „fides historica" által ki nem elégitett lelkük a „fides salvifica" után so« várgott, csak annál mélyebben érezték a töredelmet s igyekeztek a megtérés útján elérni a kegyelmet: mely irány aztán, tudjuk, a pietismusban találta meg szószólóját. A keresztyénség nem theoretikai tudás, hanem praktikus, élő kegyesség, a mely Krisztust hittel megragadva, őt mintegy magába élni, őt követni iparkodik. Nem bántja e pietismus az egyházi tant, sőt ennek alapján áll maga is, csak nem sokat bíbelődik vele. Minek is neki a Krisztusról szóló tan, mikor Krisztust magát birhatja. Ezt a Krisztust kell élő tulajdonává tenni mindenkinek s erre a legalkalmasabb eszköz a nevelés és a szoktatás, a melyek a pietismus szempontjából magasabb elvek, mint a tanitás és az oktatás. Illetőleg ez utóbbiak csak úgy érnek valamit, ha az előbbiek szolgálatában állanak. Azért az embert már gyermekkorától fogva a nevelés által arra kell szoktatni, hogy első sorban is lelke üdvösségéről gondoskodjék. Minthogy pedig e kegyességnek nélkülözhetlen alapfeltétele a hit, a mely ismét Istennek igéjéből fakad, azért a nevelés főtárgya a biblia, melyből a keresztyén hitünk főigazságait merítjük úgy, a mint azok főleg Luther kátéjában vannak letéve. Igy válik Sprener pietismusa a prot. életben ós iskolákban a katechesis regeneráló anyjává s a confirmáczió újból életre keltőjévé. Kiinduló pontja azonos Lutheréval, kinek elvi felfogását mindvégig osztja is; de eltér kora orthodoxiájától, a midőn a hagyományos hitet élő hitbirtokká, az objectiv egyházi tant subjectiv hitbizonyossággá tenni iparkodik. A pietismus ezen az egyéni hitállapotot hangsúlyozó felfogásából szükségszerűen folyt aztán, hogy kezében az egész confirmácziói oktatás inkább lelkipásztori jellemüve alakult át; iránya hitkeltő, épitő és érlelő inkább, mint pusztán közlő és oktató ; szinhelye inkább a lelkipásztor magánlakása, semmint a templom vagy iskola ; az egyháztan érdeke háttérbe szorul a katechumén leki állapotának igényeivel szemben ; a hitvallás szabaddá válik szinte az önfogalinazásig ; s a confirmáczió aktusa egészben a keresztség szőve ts ege n e k meg uj i tas a, ö n t u d a t o s hitv állás té tel és szabadon tett fogadalom alakjában. 1 4) Az egész intézményben, kezdve az oktatáson s végezve a confirmácziói áldáson, tehát a confimáczió egész mezején az egyház érdeke az egyén üdvérdekével szemben csak másodrendű jelentőségűvé válik. Ez okból is érthető az orthodoxia elkeseredése a pietismus ellen. Pediqf, ha elfogulatlanok akarunk lenni, ki kell jelentenünk, hogy igazságtalanúí. Mert a két érdek egymással éppen nincsen ellentétben s a midőn a pietismus az e^yén üdvérdekét, confessióját helyezte előtérbe, avval a keresztségnek az orthodoxia által féltett szentségi tekintélyét megrövidíteni nem akarta, de igenis valóságos hitbirtoüává akarta tenni a confirmáczió által a katechumén lelkében azt, a mit a keresztségben már elvileg, de még csak elvileg nyert meg, t. i. a kegyelmet és üdvösséget. A pietismus igenis veszedelmes lett volna nemesik az orthodoxiára, de általán az evang. egyházra az esetben, há a hit-subjectivismus elvét egészen a végletig vezeti le s confirmandusokból öntevékeny confirmánsokat alakit, a midőn tehát a confirmáczió nem az egyház aetusa volna, hanem az egyénnek önmaga tényóvé válnék, a mihez az egyház nem is szükséges. Csakhogy e végletbe a pietismus nem jutott; a midőn pedig tudatos és szabad hitvallást kivánta meg, akkor bizonnyal az egyháznak megannyi élő tagokat óhajtott nevelni. Kissé bővebben foglalkoztam a pietismussal, de nem ok nélkül, mert még csak a mozgalomnak köszönhető, hogy a confirmáczió innen túl mindenfelé meghonosodott s a jelen vallásos köztudatban is, mint a legfontosabb egyháznevelésügyi cselekmény van általán elismerve. 1 5) Úgy, hogy a mai ú. n. positiv lutheri theologusok között sincs már ellensége. Jelentőségét elismerik megannyian s csak legfeljebb azon felfogásban térnek el egymástól, hogy mig az egyik párt az 14) Spener feltétlenül vallotta, hogy a keresztség szentsége ujjászül ; csakhogy a legtöbb megkeresztelt később a keresztségben nyert kegyelemből kiesik ; ezért is szükséges a megtérés (visszatérés a kegyelemhez, melyet eldobtunk vagy elvesztettünk) a mi csak arra nevelés és oktatás útján lehetséges. Igy válik a confirmáció a keresztség szövetségének mintegy megújjitásává. 1 5) E gyors elterjedés okait közelebbről lásd S a c h s s e i. m 272 sk. 1. Az ú. n. „felvilágosodás" korával, a melylyel a confirmáczió elterjedése egybeesik, nem óhajtotam itt fog lalkozni, mert az csak destructiv hatású volt ez irányban is s a confirmáczió ünnepélyes egyházi aktusából végeredménybe n becsületes nyárspolgári ünnepet csinált.
