Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Stromp László. Confirmatiói oktatásügyünk reformjához
••>59. egész cselekménynek tisztán katachetikai, a.másik inkább a régi hesseni egyház példájára inkább sakramentális jelentóséget tulajdonit exegetikadogmatika megállapítással. Innen erednek aztán az egyes ágendáKs eltérések is. 1 6) Visszatekintve immár e történeti fejlődésre, a melynek lolyamán úgyszólván szemünk láttára tűntek elő a confirmáczió intézményének alkotó elemei s lényegmozzanatai, a tanulságot a következő pontokban foglalhatjuk össze. 1. A confirmáczió nem szentség, de igenis a keresztség szentségének szükségszerű folyománya. 2. A confirmácziót éppen ebből folyólag mindig oktatásnak kell megelőznie, mert csak ez alapon lehet a keresztségben vett elvi tulajdont tényleges hitbirtokká tenni. 3. Ezokból ismét a confirmácziói oktatásnak par excellence lelkipásztori charakterrel kell birnia. 4. Az oktatást vizsga zárja le, a melyen a katechumén a hitben való érettségről az egyház előtt bizonyságot tesz. 5. Magának a confirmácziónak lényeges alkotó részei: a katechumén részéről a hitvallás és a fogadalom, mint a katechuménnek szabad és tudatos hitmeggyőzódéséről a közönség előtt való nyilvános és ünnepélyes bizonyságtétele; a közönség részóról pedig a kézrátétel által a katechuménnek a maga kebelében való felvétele s megáldása. 6. Nyomban a confirmáczió aktusát, mint azt megdicsóitő s megszentelő cselekmény, mely egyúttal az első és legszentebb közösségi jog gyakorlatába való avatás is, követi az Úr asztalához való járulás, a miért a confirmácziói oktatásnak feladata, hogy a katechumént e szentség jelentőségével is megismertesse s benne azon érzetet ébressze, hogy szive bizony segélyre szorult s hogy e segélyt csak a Krisztustól várhatja, a kit a keresztségben már előbb magára öltött, de a kivel újból és újból meg kell az Úrvacsorában újulnia. Mindezekből tisztára látjuk, hogy a confirmáczió tulajdonképen egy a keresztség és az úrvacsora szentségei között álló közvetitó cselekmény, mint a keresztség folyománya s az úrvacsora előfeltétele. Ezen jelleméből folyólag bensőleg kettős természetű actus, és pedig egyrészt az egyéni hitéletet ébresztő, fejlesztő, épitő ; másrészt pedig a közösségbe tagoló s azért annak érdekét is szolgáló. E kettős természetéből foly, hogy mindig nyilvánosnak s épitőnek kell lennie. 1 7) Mint közvetítő aktus a keresztség és úrvacsora között, nem akarja a keresztséget szentségi jellegében gyengíteni, sem az úrvacsora szentségének útját közlött Ige által mintegy élő átvezető csatornául szolgáljon egyik szentségből a másikba. Összefoglalva immáron az elmondottakat, a confirmácziót a következőiég határozzuk meg: A confirmáczió azon nyilvános egyházi cselekmény, a mely által a megkeresztelt ifjúság, az Isten igéjében s az ebből merített keresztyén főigazságokban történt kellő lelkipásztori előkészíttetése alapján, a keresztségben nyert hitéről szabad meggyőződósból eredő, tudatos és nyilvános vallást tesz s ez alapon a hitben érettek közösségébe áldással felvétetvén, az úrvacsora szentségének élvezetére jogosittatik. 1 8) A confirmáczió e fogalmazása alapján volna természetszerűleg megállapítandó magának e nyilvános egyházi cselekménynek liturgikus agendális formulája, egyáltalán ebből vezetendők le mindazon elvek, melyek e kérdésnek egyházi oldaláról való megoldására irányulnak. Ez azonban itt nem az én faladatom. Az én feladatom, mint arra 16) Weizsäcker »Confirmation" czímü czikkét a Herzog-féle Real-Enciklopédiában. 17) Az „Evang. Egyház és Iskolában" közlött s felolvasásom elején már idézett bíráló bizottsági jelentés nézetem szerint a tekintetben maga is azon hibában szenved, hogy a confirmácziónak csak az egyházi oldalaira fektet súlyt. Pedig ez — mint látjuk — itt másodrendű dolog. 18) A mint e fogalmazásból kitűnik, a confirmáczió cselekménye kétoldalú s helyessége a két oldalának, t. i. a katechumén részéről való önlekötelezésnek ós az egyház részéről való felvételének e g y m á s t kiegészítő egységében áll. Ep e szempontból mi egyik mozzanatot sem tartjuk meglázithatónak s nem helyeseljük azok felfogását, a kik, mint például Kühler i. m. a hitvallás elejtését sürgetik. Kühler szerint a confirmáczió reformjának lényege tulajdonképen a confesiió kirekesztésében áll, minek helyére pótló elemekül ajánlja a confirmaidus részéről a) a hála és dicséret, — b) a bűnbánat ós órzetmi megváltozás, — c) a szivnek Jézus iránt való átadása psychologiai mozzanatait ; gazdagításul a közönség részéről az áldást, imát s patronátust ; ós szépítésül ugyan inkább aesthetiko-liturgikai elemeket. De hát kérdjük, a ki a Kühler által megkívánt vallásérzelmi magaslatra eljutott : ne tehetne az Jézusról s hitéről nyilvánosan is vallomást?
