Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Lukácsy Imre. Németalföld és a békecongressus

eszközzel buzdítani. Nem azért cselekszik, mert föllelkesült, hanem mivel meggyőződött a cselekvés szüksége, igazsága és helyessége felől. A hollandot jelszavakkal ámítani nem lehet, látni akarja, mit miért tesz. Nem annyira anyagi segélyt nyújt, mint inkább munkára tanit, mun kát ad, hogy mindenki maga keresse kenyerét. Ha az angol rongyos embert lát, ad, vagy gyűjt számára pénzt, hogy vehessen magának jó ruhát ; a holland előbb dolgoztat vele s megszolgált bért fizet neki. A két népet nagyon jellemző eset történt velem. Az iskolai óv leteltével azt mondom az edinburghi stipendiumkezelőnek : „Uram, nagyon megszerettem nyelvüket és országukat, legyen szives kieszközölni, hogy még vagy három hónapig itt maradhassak." Néhány nap múlva kezemben volt a kivánt összeg, minden feltétel nélkül, azt tehettem vele, a mit akartam. Egy óv múlva a holland alapkezelőnek mondottam el ugyanazon szavakat. Ö fontos képpel elgondolkodott. Végre azt kérdi: „Mit akar ön itt csinálni?" „Tanulmányozni egyet és mást a theologia tág mezején." „De kérem, mondjon mégis valami konkrét tárgyat." Minthogy épen a hébernyelv ta nára volt, a kivel beszéltem, hát rámondtam, hogy „a zsidó nyelvet." „No hát jól van — folytatá ő — ha ön megigéri, hogy a jövő tanév elején a zsidó nyelvből és irodalomból vizsgát tesz, kész vagyok szolgálatára állni." Csak miután megígértem, — kaptam pénzt. A hollandusnak a munka, éltető eleme. A ki nem tud dolgozni, menjen hozzájuk, ott megtanul. Akárhányszor voltam szemtanúja, hogy 20—30 méter hosszú, szállitmánynyal megterhelt hajót egy férfi (és esetleg a felesége) tolt vagy húzott a csatornákon (singelj Volt eset rá, hogy egész órán keresztül egyebet nem csinált az a nyomorult ember, mint a csáklyát vállcsontjának vetve, egy helyben erőlködött; mig végre meg tudta indítani azt a roppant alkotmányt. És SZÍVÓS kitartással megtette azt egymaga, a mihez a mi hajósunk csak egy vagy két ló segélyével merne hozzáfogni. De nemcsak a szegény dolgozik ott, dolgozik a gazdag is, vagy legalább is valami közhasznú szenvedélynek hódol. Az egyik milliomos úr pl. üres óráiban a szent sátort készitgeti a Biblia leirása nyomán ós azt az érdeklődőknek, — legyen az egyszerű student — mutogatja, s részeit nagy lelkesültséggel magyarázgatja. A másik régi könyveket gyűjt s azoknak tartalmával, történeté vei ismerteti meg a közönséget. Egyszóval még azelőkelők is — csekély kivétellel — csak a közjót szolgáló munkával igyekeznek eltölteni idejöket. A sport unaloműző, testedző különböző fajaira nincs szükség. Munka helyettesíti a sportot is. Munkaszeretetéből folyik példaszerű becsületessége. Ott nem kenyér a csalás, de nem is lehetne belőle megélni. Mutatja a holland zsidóság szánalmas, nyomorult helyzete Sokan abban a téves hitben vannak, hogy a kereskedői élet bizonyos fokú csalást nélkülözhetlenül feltételez. Nézzük meg Hollandiát, ott látni fogjuk, hogy a valódi kereskedelem az, melynek föltétlen megbízhatóság ós becsületesség az alapja. De itt becsületes nemcsak az eladó, hanem a vevő is. A nép lopni, rabolni talán nem is tud. Ott van előtte sokszor minden a szatócs-hentes-szivar- vagy bármiféle boltban, de azért hozzá nem nyúlna semmihez, pedig a kereskedő sokszor perczekig magára hagyja, ha valami fontosabb dolga van. Sokszor elgondoltam, hogy a mi pajkos inas-gyerekeinknek, de jó világuk lenne itt. Az üzleteket még éjjel is csal^ vékony üvegajtó zárja el, melyet a legügyetlenebb magyar betörő is kinyitna kevés fáradsággal. Igaz, hogy néha akad itt is vállalkozó szellem, de az rendesen külföldi ember s legtöbbször másnap már a sötétben hűvösöl. A mi az iskolás gyermekeket illeti, azoknak magaviseletéről semmi jót nem mondhatok. Rakonczátlanabb, fegyelmetlenebb növendékeket iskola alig produkálhat. Nincs ott rend sem az iskolában, sem az iskolán kivül. A gyermekek télen meghajgálják hógolyókkal nem csak tanítójukat, de talán magát a minisztert is ; valódi zsarnokai, útonállói a járókelőknek; úri hölgyek ruháira festett szamárfejeket s más eféle gunytárgyakat aggatnak gombostűvel, azután nevetnek, kaczagnak körülötte ; ós a holland mindezen gorombaságokon jót nevet. Leveszi magáról a szamárfejet 3 visszaadja a gyerekeknek, hogy másnak is szerezzenek vele mulatságos pillanatokat. A holland ezt szabadságnak nevezi, nálunk vásottságnak hivják; őt mulattatja, minket bosszant; ő megveregeti érte a gyermek vállát, mi is megveregetjük érte, de nem a vállát. És csodálatos tünemény — a mit alig lehet megérteni — ezekből a pajkos, haszontalannak látszó gyerekekből komoly, munkás, illemtudó, mindenek felett békeszerető, vallásos férfiak és nők válnak. Ha az ifjú megházasodik, a leány férjhez megy, vagj ha már