Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Dr. Pröhle Vilmos. Az evangelium Japánban

(Síi fejlesztő hatása mély és örök emléket hagyott a japáni protestáns missió történetében. Ez az iskola adta a japáni protestáns gyülekezeteknek első, derék, hitbuzgó bennszülött lelkészeit. így egyre több keresztyén gyülekezet lett önállóvá s fedezte pénzbeli kiadásait is a maga erejéből, sőt még önálló missiói társaságokat is alakitottak az evangelium terjesztésére. Mennél több gyülekezet lett önállóvá, annáj erősebben nyilvánult a japán protestánsok egyesülési törekvése. A számos különböző protestáns felekezetek testvéri egységre való törekvésében a hitbuzgalom mellett egyik főtónyező volt a hazaszeretet, melyben minden japán egy testvér» mint a közös anyának Dai-Nipponnak gyermeke. Már az 1872-ben Jokohamában alakult első maroknyi gyülekezet, melynek szellemén ugyan a methodista felfogásnak félreismerhetetlen nyomai vannak, e szavakban tette le hitvallását: „A mi Krisztusnak egyháza Japánban, nem tartozik semmiféle külön felekezethez: hisz a Jézus Krisztusban, kiben mindnyájan egyek vagyunk ; — hiszszük, hogy mindenek, akik a Szentírást veszik vezetőjükül s azt buzgón tanulják, Krisztusnak szolgái és nékünk testvéreink. Ezen alapon a föld kerekségén élő összes hivők Krisztus családjához tartoznak a testvéri szeretetnek kötelékei által." Ez a körülmény intő szózat volt a Japánban működő keresztyén felekezetek hittéritőihez, hogy ne egymás ellen, még csak ne is egymás mellett, hanem egymással karöltve, egymást támogatva dolgozzanak a szent czél elérésén. És e szózatot megértették a téritők s ennek eredménye az egyesülés és közös bizottság kiküldése a Szentirás teljes lefordítása tárgyában, valamint a jelentőségében messze kiható oszakai egyetemes gyűlés. Már 1872-ben összeült a hittéritők gyűlése Jokohamában s dr. Hepburn vezetése alatt ki. küldött egy bizottságot az Új-szövetség leforditá. sára. A bizottság Jokohamában dolgozott s 1880ig elkészült munkájával, melyet minden missiótársaság elfogadott, szemben a Baptista Brown fordításával, mely már jóval előbb elkészült. 1878-ban új gyűlés ült össze Tökiöban, mely az Ó-szövetség lefordítására nevezett ki bizottságot, melynek az előbbivel egyértelműen kellett volna eljárnia ; de a munka lassan ment, úgy hogy Verbeck és Hepburn maguk vették kezükbe az egészet: Macujama Ökuno és Takasi voltak japán részről a leghívebb ós legavatottabb munkatársak. Minthogy a japán irodalmi nyelv túlságosan keverve van khinai szavakkal, a nép nyelvét kellett a fordítás alapjául választani. A számos nyelvjárás közül a legmegfelelőbbnek Ígérkezett a jamatoi, mely az összes japán nyelvjárások között a leggazdagabb és leghangzatosabb. 1880ban április 19 dikén ünnepelték Tökiöban az Új-szövetség fordításának elkészülését, 1888-ban pedig ünnepi istentiszteletben dr. Hepburn az egész Szentírást, melynek japán fordításán 16 esztendeig dolgozott, helyezhette az Úr asztalára, ezzel adva Japánnak a legszebb ajándékot, amit a keresztyén Nyugattól kaphatott. A Szentírás pedig nemcsak hogy összekötő kapocs lett a különböző japán protestáns felekezetek közt, hanem egyengette az evangelium útját minden téren. Nyelvének tisztasága, egyszerű szépsége irodalmi jelentőséget is kölcsönzött neki : nem keresztyén iskolákban is olvasták mindenfelé, sőt arról is volt szó, hogy Mori Arinori közoktatásügyi miniszter az összes elemi iskolákba be akarta hozni olvasókönyvül az Új-testamentomot. Megmérhetetlen hatású volt a oszakai egyetemes gyűlés is, melyre 1883-ban április 16-dikán, a Japánban működő összes protestáns hittéritők összeültek felekezeti különbség nélkül s velük számos japán lelkész és térítő s a legkülönbözőbb felekezetek vénei. Dr. Hepburn nyitotta meg a gyűlést, meghatott hangon utalva arra, hogy mig ezelőtt 24 évvel, midőn a jedoi öbölbe behajózott, térden állva kérte ő és neje az Istent, adjon nékik otthont ós működési tért Japánban, most az Úr gazdag áldása folytán 93 protestáns gyülekezet van Japánban 4367 felnőtt taggal! Ki merte volna ezt remélni 10 évvel azelőtt, mikor az első gyülekezet 11 taggal alakult meg. A gyűlés az összes felekezetek képviselőinek s a japán evangelikus papoknak testvéries, szeretettel teljes együttműködésével egy hétig tartott, meghányva-vetve minden fontos missiói kérdést, a nők nevelését, a betegek ápolását, az iskolaügyeket általában. A szellem pedig, mely a gyülekezet tagjait áthatotta, az igazi keresztyén szellem, a Krisztusban való testvéri szeretet volt, mely átragadt cs lángoló lelkesedéssé vált a jelenlevő japánokban,