Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Dr. Pröhle Vilmos. Az evangelium Japánban
Az evangelium Japánban. Irta dr. Pröhle Vilmos. Felolvastatott a theol. akadémia protestáns estéjén 1898. decz. 10-én, Pozsonyban. (Folytatás.) Emiitettük, hogy az 1873-ik évben eltűntek a középületekről és hirdető oszlopokról a már többször érintett tilalmak, igaz, hogy egyelőre azzal a magyarázattal, hogy szükségtelen a hirdetés, mert úgyis tudhatja már mindenki, hogy rabolni, gyilkolni és a keresztyén hitre térni tilos. Azonban ugyancsak ebben az évben behozták a Gergely-féle naptárt, az éveket ugyan nem Krisztus születése óta, hanem az első fejedelem Jimnu tennö trónralépésétől (Krisztus előtt 660-tól) számitva, de 1876-ban a keresztyénség elleni tilalom törvényileg hatáson kivíil helyeztetett s behozták az állami tisztviselők és a katonaság ünneplő és pihenő napjául a vasárnapot. Ha azt kérdezzük, mi volt e nagy változásnak oka, megvan a felelet a politikai törekvésekben. Azoknak a nagy hazafiaknak, a kik Szaigo Takamorival együtt működve, megalapították a modern Japánt, egyetlen álmuk volt hazájuk nagysága, hatalma, az európai államokkal való egyenrangúsága ós egyenjogúsága úgy a civilisatió, a műveltség, mint a nemzetközi érintkezések terén. Ezért nyertek a keresztyén tudósok, főleg missionariusok, alkalmazást az újonnan alapitott iskolákban, hogy azokat minél előbb európai színvonalra emeljék, igy került Verbeck a tökiöi egyetemre, ezért hivta meg Macudaira, Ecsizen daimyöja, az amerikai Griffist, hogy székvárosában Fukuiban főiskolát alapítson európai mintára. Szóval maga a kormány ós képviselői adták meg a módot arra, hogy a missionariusok túlléphessék azt a szűk határt, mely a szabad kikötő városokban az idegenek elé vonva volt, igy dolgozhattak azok közvetve ós közvetetlen az úrnak egyházán, igy szűnt lassan-lassan a türelmetlenség és bizalmatlanság, a missiói munkásság főakadálya. A kormányt azonban ebben az előzékenységben korántsem a keresztyénség iránti vonzalom, hanem politikai okok vezették. Az európai hatalmakkal s az Egyesült Államokkal való szerződéseknek még voltak oly pontjaik, melyekből határozottan kitűnt, hogy a szerződő felek. (Síi Japánt nem ismerik el velük egyenlő jogú szerződő félnek. Ezt tovább igy hagyni nemzeti büszkeségből sem lehetett. 1871-ben Ivakura külügyminiszter vezetése alatt számos tagú küldöttség indult Európába és Amerikába, részint, hogy az; európai intézményeket otthonukban tanulmányozzák, főleg pedig, hogy a szerződéseknek egyen^ joguság alapján való megújítását kieszközöljék. Ez okozta a nagy előzékenységet s többek között azt is, hogy a berlini japán követség kérdést intézett professor Gneisthez az iránt, hogy czélszerű volna-e a keresztyénségnek állami vallásul való behozatala Japánba. Gneist persze nem felelhetett egyebet, mint azt, hogy a v«llás nem kormány vagy közigazgatási forma, hanem a szivek belső ügye, a mit politikai hatalommal egy népre ráerőszakolni nem lehet, de nem is tanácsos. 1873 ban érkezett vissza Ivakura küldöttsége, czélja tekintetében ugyan eredménytelenül, de annál nagyobb lelkesedéssel az európaiak kultúrája iránt. Mig azonban minden körülmény arra kezdett mutatni, hogy reményteljes jövő vár a keresztyén missióra Mori Arinori, közoktatásügyi miniszter, egy röpiratában maga is elismeréssel ós magasztalással szólt a keresztyénségről, addig másfelől új ellenség is lépett fel. Egy jedoi tudós röpiratban támadta meg a keresztyénséget, utalva arra, hogy abban számos olyan tan foglaltatik,, mely Japánnak állami rendjét, alattvalóinak eddigi jóerkölcseit (a szülők iránti szeretetet és az uralkodó iránti hűséget 6) veszélyeztetik. Az előszót pedig Simazu Szaburö irta hozzá, az újkori Japán megalapítóinak egyik legkiválóbb tagja. Voltak számosan, különösen a szamiraik között, a kik az új viszonyokba nein tudtak beletörődni, hazafiúi fájdalommal nézték a régi japán erények pusztulását az európai civilisatióval szemben. A mi a régi Japánban szép és regényes volt : annak nem is volt szabad dicstelenül sirba szállania. A búnak eredt hazafiak közt ott volt Szaigo Takamori, a fusimii csata diadalmas vezére, az új rendszer igazi megalapítója. Lovagias tettekre vágyó természetét nem elégítette ki a pusztán diplomátiai tevékenység, duzzogva hagyta el a tökiöi udvart s szülőföldjén, a büszke Szacumában, gyűjtötte maga köré az elégedetleneket. A császár modern fegyverzetű csapatai ellen 6) A röpirat irója különösen az oly helyeket tartja veszedelmeseknek, mint Márk 3, 31—35, Márk 10. 29, 30. stb.
