Evangélikus Egyház és Iskola 1899.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Jónás János. Carlyle Tamás
•184 . . . . egy kissé itt is ki kell kérnem becses türelmét. Bizony nehezen élünk Nehezebben, mint gondolnák ott a magasban. Csalogatnak a 600 frtos congruával (a mikor mi Ura y I. szerint kihizott pásztorok leszünk és a nyájak soványak) s mi .... a jövő reményében összehúzzuk magunkat azaz még panaszra sem mertek nyilni ajkaink, például a miatt sem, hogy a mult ószszel tartott egyetemes közgyűlésünk, mig minden intézetnek megadta a közalap rendes és felemelt segélyét: addig a szegény lelkészek számára elszánt 10 ezer forintnyi összeget, azt is lezsugoritva 9296 frt 03 krra, — betartatni határozta a congrua ügy rendezéseig. Hát az egyetemes gyúlésre szavazati joggal kiküldött jól dotált állású lelkészi kiküldöttek és a szegény papok helyzetét nem ismerő világiak gondoljanak a lelkészek nyomorára ! ? Ez sok volna a jóból, mikor már papiron ott áll az állami alamizsna fokozatosan kiegészítve a fizetés 600 frtig. Sokkal érdekesebb tárgy : egy kis nemzetiségi vitát rögtönözni, mert úgy ékes a mi egyetemes gyűlésünk, ha a „pánszláv" vitát is bevezetjük. Ekkor legalább elmondják rólunk a nagy magyarok: „ütöttek egyet a tótokon," — nem veszik észre, hogy ezzel egyházunk nagy testén ütöttek legnagyobbat. El sem tudják képzelni, mennyire árt ez a sok pánszlávnak nevezett vita egyházunknak. — Midőn 11 évvel ezelőtt erre a magyar vidékre jöttem, nyiltan és gúnyosan kérdezte a szomszéd városi casinóban egyik lelkész; „nem pánszláv az úr?!" A legjobb, még ha tótoknak neveznek bennünket, pedig egy hivem sem tud anyaegyházamban tótul) a czifrább nevek és elnevezések még csak ezután következnek. Úgy fáj a lelkemnek, hogy mennyire bizalmatlanok más felekezetbeliek irántunk. A vidéki szórványban élók többnyire ezen maró gúny következtében hidegülnek el egyházuktól. Elhiszi a nagytiszteletű úr, hogy vallásunk ezen nyelvezeti külömbségóből eredő hátrányoknak sem mi vagyunk az okai. Csak merné valaki a mi vidékünkön a magyarságot igen nagy számban környező orosz (rusznyák) gör. kath. egyházak lelkészeit hazafiatlanoknak mondani, bizony meggyűlne a dolga, baja. Pedig ők a tisztán magyar vidék „magyar lakosaira" is az orosz nyelvű agendát pápai hatalommal kényszeritik. Uk jó hazafiak a magyar* állameszme legkiválóbb bajnokai, még akkor is, ha a muszkával fenyegeti meg a magyart, mi pedig megbélyegzettek vagyunk, hiszen minden kis bajt országossá fúvunk a gyűléseken, a min azután a zsidó riporterek annyira kapnak, miszerint ország világ előtt kikürtölik, hogy veszedelmes pánszláv fészek egyházunk. Ha pedig ilyen kedves vitatkozási tárgy az egyetemes közgyűlésen elő nem kerül : akkor a legnagyobb napi lapok egyike pl. az „Egyetértés" igy kezdi meg rólunk zengő dicséretét: „a puha lutheránusok ismét gyűlést tartottak." Ne adjunk semmit a nagy világnak hirül addig, mig arról meg nem győződtünk. Ne tüntessen fel bennünket : lelkészeket, rosszabbaknak a nagytiszt, theol. tanár úr, mint a milyenek vagyunk. Becsüljük meg a fészket. Ne keserítsük életüket azoknak, kik hivatásuk szent érzetében még tudnak lelkesülni — hálátlanság mellett is — ideális szent czélokórt. Jutalmat, kitüntetést nem várunk, de rágalmat sem szenvedhetünk. Felemelt fővel járunk, biztos tudatában annak, hogy a magyarhoni ág. hitv. ev. egyháznak papjai mindig hivatásuk, egyház- és hazaszeretetük magaslatán állottak. Kölese, 1899. ápril 7. BORTNYIK GYÖRGY ág. hitv. ev. lelkész. Carlyle Tamás. Felolvasás, tartotta a pozsonyi ág. he/. Theologiai Akadémiai „Prot. Esték" V. ciklusában (1899 márczius 11.) Jónás János Tisztelt hölgyek és urak ! Egy szellem óriást óhajtunk mindnyájunk okulása és épülése czéljából az önök lelki szeme elé állítani és csak azt sajnálom, hogy a rendelkezésemre álló idő előre láthatólag rövid lesz a feladat megoldására. Carlyle Tamásnak, évszázadunk egyik legmélyebb elméjű és legmagasabb lelkületű fiának kiemelkedő egyénisége oly gazdag a kivételes embereket jellemző vonásokban; a rendes emberi kort meghaladó életre kiterjedő munkássága oly sokoldalú termékeny csirák elhintésében; a hatás, melyet kortársaira s a még ma is élő emberekre gyakorolt, oly mély s oly áldásos: hogy egy rövid óra még ezen egyéniségnek, ezen munkásságnak és ezen hatásnak nagy vonásokban való vázolására is alig elegendő..