Evangélikus Egyház és Iskola 1899.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, jelentések, kérvények stb. - Jónás János. Carlyle Tamás

•185 Ha mégis vállalkozom az előre is megoldhatatlannak jelzett feladat megoldására, teszem azért, mivel már azt is érdemes dolognak tartom, ha csak tisztelt hallgatóim érdeklődését sikerül felébresztenem hősöm iránt. Hiszen irodalmunkban még csak kisérlet is alig történt Carlyle nagyszámú műveinek átültetésére; sót társadalmunk művelt osztálya Carlyle nevét is alig ismeri, holott az előttünk járó nyugat, vagy mondjuk helyesebben, az éjszak-nyugat — mert közvetlen nyugati szomszédaink csak úgy fecsérlik minden érdeklődésüket és erejöket a parlamenti meddő s a nemzetiségi ádáz harczokra, mint jó magunk -— az előbbre haladott éjszak-nyugat, mondom már rég kijelölte Carlyle méltó helyét az emberiség Pantheonjában. Az angolok s a németek jól tudják, hogy korunk gondolkodásmódjának, még inkább pedig lelkületének mennyi és éppen legbecsesebb eleme, mennyi és éppen legszentebb törekvése vezethető vissza Carlylenak gazdag irodalmi mukkásságára és — a mit én részemről többre teszek, — prófétai ihlettségtól áthatott agitatiójára. A magam elé tűzött szerényebb czélnak megfelelően, nem fogok sokat késni Carlyle életviszonyainak előadásánál. Csak egyet nem szabad pusztán futólag érintenem, azt az irányadó befolyást t. t., melyet Carlyle egész lelki életére egyfelől szülei, másfelől a felesége gyakoroltak. Carlyle Tamás született 1795. deczember 4-én Brunswarkban, Skóczia déli részében. Elsőszülött fia volt Carlyle Jakabnak és Aisken Margitnak, kiket utána még nyolcz gyermekkel áldott meg a gondviselés. Atyja, előbb kőfaragó, majd nagyon szerény vagyonnal biró egyszerű paraszt, sarjadéka volt azon nemes skót családok egyikének, melyek annyi tagja nem is oly reg, mint vértanú halt meg puritán kalvinista vallásáért. Atyja, anyja egész lelki élete e rideg és szigorú vallásban gyökerezett, és annak szellemében nevelődött a fiatal Carlyle is, ki atyja iránt mind halálig ájtatos tisztelettel, szelídebb lelkű anyja iránt pedig a rajongásig menő szeretettel viselkedett. A sovány és csak nehezen megművelhető lápos földnek csekély jövedelméből szerényen tengődő család egész életrendjének a higgadt, józan és kemény jellemű apa tekintélye adta meg az irányt, a biblia pedig a szellemi tartalmat. Maga Carlyle ekkép jellemzi atyját: „Egész életem pályáján nem találkoztam atyámnál figyelemre méltóbb egyéniséggel/ Teli a leghamisitatlanabb egyenességgel és őszinteséggel gondolataiban, szavaiban, cselekedeteiben ; hallgatag, de azért, ha szüksége mutatkozott, lángoló haragra gyúló ; villámszerűén átható bepillantása volt a viszonyokba s a dolgokba. Rövid, természetes és minden szavában igaz ékesszólásához nem tudok foghatót. Alkalmilag fel-felvillant mérges skandináv humora, de tréfa nem tellett tőle, mert erre nagyon is komoly volt." Otthonáról pedig igy szól Carlyle: „Biz az nem volt valami vidám élet — vájjon kinek az élete vidám? — de biztosan és nyugodtan folyt és mindenek fölött egészséges volt, egészségesebb, mint a legtöbb vagy valamennyi emberé, kinek élete tolyását azóta figyelemmel kisértem. Inkább hallgatagok voltunk, mint beszélékenyek. De ha kevés szóváltás esett is, ez a kevés többnyire magvas volt és tartalmas." A gyermekek mezítláb szaladgáltak, szegényes, de tiszta ruhát viseltek ós zabdarán, tejen és burgonyán nőttek fel. Olvasni a mi Tamásunk anyjától tanult. Öt éves korában atyja a falusi iskolába küldte, majd az annani latin iskolába adta, még pedig a falu papjának, John s tone Jánosnak tanácsára, ki már korán felismerte a fiű ritka szellemi tehetségét. Ez a pap, valamint általában a biblia és környezetének mólyen s őszintén vallásos élete maradandó befolyással volt Carlyle egész lelki életére. Tizennégy éves korában Carlyle elhagyta a szülői házat, Edinburghba ment, még pedig gyalog, a hol megkezdte a skót diák nyomorúságos életét. Csak futólag érintem az Ínséges esztendőket, melyeket Carlyle itt tanulva és tanítgatva töltött. Szülei természetesen a papi pályának szánták, de ő, benső meghasonlás következtében, a theologiát csakhamar a jogtudománynyal cserélte fel, majd egy mathematikai pályakérdés fényes megoldása folytán meghívást nyert a mathematika tanítójának és több évet töltött különböző iskolákon tanítóskodva. Húsz évre terjedő szorgalmas munkában Carlyle megszerezte azt a bámulatos és sokoldalú de egyszersmind alapos ismeretet, melyet már kortársai is alig győztek csodálni. De mély és széles ismerete meghozta számára, mint a legtöbb komoly ember számára, azt az éles benső meghasonlást is, mely őt már-már az öngyilkosságba Kergette. Bizony, bizony nem kis lelki tusába is kerülhetett neki a kora szellemi életét