Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Pivnicza

<555 teljesen alárendeljék a pápai hatalom uralmának, melyet pedig a történelem elitélt: először határozottan tiltakoztam ellene, aztán pe­dig ott hagytam az egyesületet, melyben tisztes­séggel tovább nem maradhattam benn." (Vájjon nálunk a „kath. körök," a „fogyasztási szövetke­zetek" mire szolgálnak? A linczi „Montagsblatt" egy róm. kath. pap következő nyilalkozatát közli: ..Kényszerítve vagyok e helyen kinyilvánítani, hogy liebenaui (Felső-Ausztriában) állásomat szabad elhatározás­ból hagytam el és távoztam Drezdába. Mivel én azt az állást sem egyéni, sem vallási, sem poli­tikai meggyőződésemmel egyezőnek többé nem találtam, továbbá azt sem, hogy a róm. kath. egyház szolgája legyek : érett megfontolás után azon eredményre jutottam, hogy protestánssá le­szek, stb." IRODALOM. Az országos középiskolai tan ár egye­sületi közlöny 2 száma most jelent meg, mely részletesen ismerteti az egyesületnek Debreczen­ben 1898. évi július 4. és 5-én tartott 32. évi rendes közgyűlését. Sok kérdés, eszme merült itt fel, melyre nézve megállapodásra jutván a közgyűlés, határozatairól felterjesztést fog intézni a vallás- és közoktatási ministériumhoz. A közgyűlés kimagasló mozzanatát Boethy Zsolt elnök megnyitó beszéde képezte. Esemény­számba mennek ezek a beszédek tartalmuknál s az előadás formájánál fogva. Magukba foglalják az egyesületnek lefolyt évi működését, megjelö­lik azon eszméket, melyek irányitólag hassanak annak jövő évi tevékenységében. Az idén rámu­tatott azon örvendetes jelenségre, hogy az egye­sület, a magyar nemzeti műveltség egysége elő­mozdításában s megszilárdításában folytatott mun­kája közben fölé tudott emelkedni a szenvedélyek országos hullámzásának. Az egyházpolitikai har­czok bomlasztó zavarai közepette nem felejtkezett el, hogy az egyetlen czól : az édes haza jólléte s ez odaadó munkát követel minden magyar ta­nártól. Az egyesület, a körök, tantestületek lelke­sen és kitartó buzgalommal vettek részt a közép­iskolai tantervek revisiójában. A tapasztalat ta­nulságai és a didaktikai készültségről a culturpo­litikai helyes felfogáson alapuló nézeteknek, gon­dolatoknak, javaslatoknak nagy értékű anyagát szolgáltatták. A középiskolai tanári kar közvéle­ménye meghallgattatást nyert az országos közok­tatási tanács tárgyalásain. Figyelmeztet, hogy ezt a munkát folytatni kell. midőn a középiskolának nagyobb szervezeti reformjáról van szó az egy­séges jogosítás alapján. A tervezetben alap­typusúl a latin iskola mutatkozik. Nagy hatással, beható érvekkel fejtegette, hogy a mi magyar műveltségünk : középiskolánk, az uralkodó viszo­nyok közt legkevésbbé szakadhat el szellemi fej­lődésünknek attól a régi. gazdag és tiszta forrá­sától, melyet a római világ s ennek igazi kulcsa : a latin nyelv nyújtanak. Veszedelemmel járna ez különösen a nemzeti nevelés szempontjából. S miután felhozza a latin tanitás mellett a sűlyos okoknak egész tömegét, szükségesnek véli, hogy iskolánk nyitva tartsa és tőle telhetőleg gondozza az egyetemes műveltségnek azt a forrását, mely a nemzeti lélek harmonikus fejlesztésére is oly ki­válóan alkalmas Irodalmi műveltségünknek egyet­len olyan torrása, mely a világculturával is ösz­szekapcsol, magyarságunkban is erősit, a latin irodalom, melyet a közoktatási tanács javaslata az egységes jogositásű középiskola minden vál­tozatában az akadémiai képzés egyetemes feltéte­léül helyesen és jogosan kiván kötelezővé tenni. A közgyűlés folyamán utalás történt arra a hátrányos helyzetre, hogy a nem állami iskolák­nál működő tanárok sem az állami, sem a ma­gán vasutakon nem kapják meg azon kedvezmé­nyeket, melyeket az állami tanárok, sőt a nem állami közigazgatási tisztviselők is kapnak, jólle­het a tanár akármely alapból íentartott iskolánál működik, egyforma munkása a közművelődésnek és a közügynek. Külföldön mindennemű iskola tanára megkapja a lehető legnagyobb kedvezmé­nyeket, sőt nálunk kedvezményt kapnak a kül­földi tanárok, mig a magyar tanár nem mind kap. Lépések történtek már az ügy elintézésére, de siker nélkül. A közgyűlés elhatározta, hogy az ügyet az egyesület igazgatósága továbbra is napirenden tartsa s illetékes módon addig szor­galmazza, mig a jogos kivánság teljesítve nem lesz. Tárgyalás alá került továbbá a pápai tanári körnek azon inditványa, hogy eszközölje ki az országos középiskolai tanáregyesület választmá­nya a vallás- és közoktatási meg a pénzügy mi­nister úrnál, esetleg az országgyűlésen, hogy a nem állami tanárok nyugdíjjogosultsága méltányo­sabb alapon nyerjen megoldást; a nem állami tanárok ugyanis rövidséget szenvednek a nyug­díjazásnál és adófizetésnél az 1894. XXVII. t. cz. 8. § ának intézkedésével. Ezen törvényczikk rèn­delkezése értelmében a nem állami tanárok ösz­szes javadalmazásának 20°/ 0-a lakbérnek tekin­tendő, az összeg az egészből levonandó s az igy fenmaradó összeg ugyanazon beszámítás alá esik, mint az állami fizetés; ennek következtében meg­történhetik. hogy a nem állami tanár a nyugdíja­zásnál 80—100 írttal kevesebbet kap, mint az ugyanazon javadalommal biró állami tanár. Minthogy ártörvény revíziójára kilátás nincs, az egyesület azt határozza, hogy az egyházi legfőbb hatóságokat kéri fel, hogy igyekezzenek saját isko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom