Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hetvényi Lajos. Képek a szeretet világából

<623 Tele, szolgáld ezt az embert.* Vagy ha beteget látott, igy szólt: „Annabergi, vagy Ivachim tallér jöjjetek elő, el kell mennetek, hogy segítsetek." Szegény deák lép be hozzá, segedelmet kér; de Luthernek sincs pénze, megpillantja a nagy becsben tartott családi ereklyét, ezüst serlegét, — nem haboz soká, — segiteni kell és oda adja neki. Karácsonyi ajándékul nejének az újonnan leforditott bibliát szánta, a „Galatákhoz irott levélbe 5 aranyat tett, ha addig elolvassa, úgy az övé lehet. Épen karácsony este van; Bugenhagen a szegény Leyserné családjáról beszél, hogy szegény gyermekei milyen nyomorban vannak. Luther nem szól semmit, kiveszi az 5 aranyat a bibliából, B u g e n h a g e n nak adia, vigye Leyserné gyermekeihez; legyen nekik is karácsonyuk. — 1527-ben Wittenbergában a pestis dühöngött, menekül mindenki, a ki csak tud; Luther Bugenhagennel, a városi lelkészszel ott maradt; barátainak tanácsára, a választó fejedelem intésére nem hallgat, barátjának Haus m annak azt jelenti: „Én és Bugenhagen maradtunk csak itt, de nem vagyunk egyedül, Krisztus velünk van, a ki diadalmaskodik és minket a Sátán ellen megvédelmez, a mint mi azt hisszük és reméljük." Azt tartotta, hogy a kinek hivatala ós hivatása van, annak maradni kell, a többiek mehetnek. Némelyek szerint ekkor irta az „Erős várunk u-at. Az első keresztyének cselekedetei ime visszatértek, mert a Jézus Krisztusba vetett hittel ölelkezett a szeretet. A reformáczió kiállotta a tűzpróbát; másfél század van már mögötte s ime vitatkoznak az igaz Lutheri tan fölött. Lipcse és Halle szemben áll egymással, a szárazon, hidegen, kimérten gondolkodó öreg a lelkes, a sziv beszédére hallgató ifjúval De minő természetellenes állapot, a paragraphus emberei, a lipcsei theologusok elmennek a bálba, hogy tüntessenek a halleiak ellen, Halléban pedig Franc ke koldusfiúkat oktat a keresztyén vallásra és felépiti hires árvaházát. 4 tallér 16 garas volt »az alap, mellyel Francke az elhagyatott gyermekek gondozását megkezdette s Francke halálakor 134 árva talált ott családi otthonra; a német polgári iskolában 1725, a latin iskolában 400, a királyi paedagogiumban 82 nö. vendék tanult. Az intézet mellett nemsokára biblia terjesztő társulatot is állitottak fel s Francke küldötte az első missionariusokat a pogányok közé. Ez a kor igazolta legjobban az apostol mondásának igazságát: „Ha jövendőt tudnék is mondani és minden titkokat és minden bölcsességet tudnék is és ha egész hitem volna is, úgyannyira, hogy a hegyeket elvinném helyekről, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok." (I. kor. 13, 2.) Hí H-" Krisztus születése után 1793-at irnak és Párisban az ész istennőjét imádják s a vallást az emberi értelem tökéletlen felfogásai szerint igyekeznek alakitani, hogy az ész követelményeinek megfeleljen. Nem kell messze mennünk, az elzasi Waldbachbau kapjuk meg a feleletet arra, hogy melyik vallás felel meg legjobban az ész követel* ményeinek. A ki a feleletet erre megadja, nem más, mint Ob erlin János Frigyes, waldbachi lelkész. Mikor Waldbachba került, anyagilag, erkölcsileg elzüllött gyülekezetet talált, A baj okát azonnal felfedezi és észszerű gazdálkodásra oktatja a népet, mocsarakat szárit, utakat, hidakat ópittet, a kereskedést, ipart lellenditi s a kinek tanács kell, annak bölcs tanácsot ad, a ki vigasztalásra szorul, azt vigasztalja és a hol baj van, ott segit s községét mintagyülekezetté varázsolja, a hol nincs koldus, rendetlen életű ós elégedetlen ember. Ott látja Ob erlin a kis Scheppler Lujzát, a mint megvonja magától a falatot s azzal a csűrben az elhagyatott csirkéket eteti ; ekkor észreveszi benne az elhagyatottak sorsát felvevő szeretetet; látja előre, hogy mily kedvesen fog majd ez a leány kis gyermekekkel bánni ; eljött az alkalom, hogy az apró gyermekek ügyén segiteni tudjon, Scheppler Lujza segítségével gyermekóvót alapit. Kell-e ennél igazabb észszerűség, van-e valami, a mi jobban kielégítené az értelmet és jobban megfelelne az ember gyakorlati érdekeinek, mint az igazi szeretet munkája. Azokat a bámulatra méltó alkotásokat az a férfiú végezte, a kinek jelszava ez volt: „Isten nélkül semmit, mindent az Úrért," az a férfiú, a kiről azt szokták mondani, hogy ha a protestáns egyháznak szentjei volnának, őt a szentek közé kellene avatni. Más ezt nem is végezhette volna, mert a bölcsesség kútfeje nem lehet más, mint az Istenfélelem. * * * Háromezer év törtenetén repültünk ime át,