Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Pazdics

<624 láttuk, hogv a középpontja eme nagy időnek a Jézus Krisztus földi tartózkodása. Az előtte való korszakok ő felé sietnek s az utánna kővetkező idők tőle indulnak ki. 0 a világ világossága s ime láttuk is, hogy a mennyei fény, a mit az Atyától hozott, átvilágitott még a legsötétebb századokon is s nem volt olyan áramlat, mely képes lett volna azt teljesen kioltani. Az első keresztyének testvéries életétől kezdve a hanyatlás különböző változatain át a reformáczióig s a reformáczió után az orthodoxia és a racionalismus idejében is mindenütt találtunk önzetlen szeretetet s láttuk, hogy akkor közelitette meg az eszményt, midőn az a lelket átható igaz hitből fakadt. Ama igazságnak élő tanúi jelentek meg előttünk, mely azt hirdeti, hogy Krisztus evangéliuma Istennek hatalma minden hivőnek üdvösségére. De nézzük csak, milyen lázas élet folyik le szemeink előtt, siet az ember élni, siet meggazdagodni ; a tudománynak bámulatos eredményei rázkódtatják meg lelkünket, már-már a kisebb városok utczáin is villamos kocsik szaladnak végig. A haladásnak eme ragyogó képe mellett azonban látunk könnyet hullani is, a mit a bánat, csapás facsart ki a szerencsétlen emberek szeméből ; de látunk olyanokat is, a kik a szegények könyeit letörlik. Ne legyünk elfogultak korunk iránt, a karácsony az idén is beköszönt, beköszönt nem csak a gazdaghoz, de a szegényhez is. Az a szellem, mely ime lakást keres nálunk, nem üres ábránd tehát, mely csalja lelkünket, de hatalmas erő, mely képes ma is alkotni szépet, jót, hasznosat. Korunkban találunk bár sok kivetni valót, da azt nem tagadhatjuk, hogy a villamosság korszakában is van szeretet. Bíráló bizottsági jelentés. Alulírottak, mint a kiket az „Evang. Egyház és Iskola" szerkesztője az általa másodízben hirdetett „Konfirmácziói Káté" pályázatra beérkezett három inunka megbirálására felkért, egyhangú ítéletünket a következőkben bátorkodunk előterjeszteni. „Az a diadalom, mely meggyőzte e világot, a mi hitünk" jeligéjű munkát jónak, a jutalomra méltónak, a gyakorlati használatra alkalmasnak Ítéljük s hiszszük, hogy ilyennek az illetékes egyházi hatóság is el fogja fogadni. Kiváló előnyei: a helyes felosztás, világos menet, jellemző rövidség, helyes, alapos, mégis könnyen felfogható meghatározások, az Írással ós symbolikus könyvekkel való megegyezés, a mit az írásból vett, jól megválasztott idézetekkel és a symbolikus könyvekre való hivatkozással nyomról-nyomra szemléltet. A másik két munka, — kivált a harmadik számú, „En vagyok az út. igazságés az élet" jeligéjű, — igen gyenge ; különösen nagy terjedelmüknél, nehézkes stílusuknál és számos téves meghatározásaiknál fogva sem a tudományos kritika mértékét meg nem ütik, sem gyakorlati használatra nem alkalmasak. Kelt Sopronban, 1898. deczember hó 7 ón. ZÁBBÁK DÉNES BÁNCSÓ ANTAL ev. lelkész. theol. tanár. HETVÉNYI LAJOS ág. h. ev. főgymn. vallástanár. A munka szerzője a jeligés levél szerint Raffay Sándor theol. akad. tanár, kit örömmel üdvözlünk e téren. A biráló uraknak fáradságos, de szép munkálkodásukért a közönség, az ügy nevében is őszinte köszönetet mondok. VERES JÓZSEF. BELFÖLD. Papi beiktatás Pazdicson. Kozlay József volt új-klenóczi lelkész új állomását Pazdicson (Zemplénin.) elfoglalván, ezen hivatalába f. hó 11-én beiktattatott. Materny Lajos főesperes és B o ó r Jenő s.-a.-újhelyi lelkész testvér jelentek meg egyházi részről ; világi részről — megjelent a nagy-mihályi és vidéki intelligentia is. — A zsúfolt templomban kezdetét vette az ünnepélyes beigtatás — tót nyelvű oltári szolgálat és énekkel, — A második ének végeztével — oltár elől — tartotta Materny Lajos főesperes magyar nyelvű mély hatású beiktató beszédét. — A beiktató beszéd előtt ós után énekeltek az iskolai növendékek kettős hangban magyar énekeket Lojko Imre helybeli tanitó vezetése mellett. — A harmadik ének után lépett az új leikész a szószékre, s tartotta tót és magyar nyelvű beköszöntő