Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Ennek indokolása

89 történelmi egyházakat, sértetlenül (aríotta fenn eddigi közjogi állásukban. Ezen elvi álláspontban, azon felfogás jut kifejezésre, hogy az állam a tárgyi hatáskörük szigorú elválasztása daczára azon ieladatokat, a melyek megvalósitására a területén létező vallási társulatok intézményeik által törekszenek, az állami élet szempontjából nem tekinti közönböseknek, hanem olyanoknak, a melyek az állami lét fejlődése tekintetében is nagy jelentőséggel és értékkel birnak. Az állam külső eszközeivel más czélokat követ ugyan, mint a vallási társulatok, de czóljaihoz az ethikai alapot és tartalmat a területén létező vallási társulatok működéséből meríti. Ezen történelmi tényből önkényt következik, hogy az állam saját jól felfogott érdekében jár el, saját ezé Íjainak könnyebb megvalósítását mozdítja elő, a midőn az állam társadalmával történetileg- összenőtt vallási társulatok sikeres működését minden lehető eszközökkel előmozdítani törekszik. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény tárgyalása alkalmával jeleztem, hogy a történelmi egyházak közjogi állását fentartjuk, nem akarjuk azok történelmi fejlődését lezárni, sőt ellenkezőleg tovább kívánjuk azt fejleszteni és pedig oly irányban, hogy a tárgyi hatáskörök szétválasztásának elvét szem előtt tartva, az állam a történelmi egyházakkal, a törvényesen bevett vallásfelekezetekkel karöltve és egymást támogatva minél sikeresebben működhessék az állampolgárok szellemi s anyagi művelődésének előmozdítására. Ezen továbbfejlesztés egyik kiváló fontos tényezőjét fogja képezni a jelen törvényjavaslat által tervbe vett jövedelmi kiegészítés. A vallásfelekezetek intézményeiben a nép életére a legnagyobb jelentőséggel és befolyással birnak a lelkészi állások. A vallás szolgái közül különösen a lelkészek azok, kik a néppel a lelki szükséglet kielégítése czéljából nap-nap mellett érintkeznek, felekezetük híveit az élet nehéz küzdelmei közt tanácsokkal és lelki vigaszszal támogatják. Innen azon nagy befolyás, a melyet a lelkészkedő papság a népek társadalmi életére, vallási és erkölcsi művelődésére mindenütt ós minden időben gyakorolt és gyakorol jelenleg is. De innen van az is, hogy az államot a fentebb kifejtett alapelvhez képest a lelkószségi intézmény érdekli legközelebbről s hogy az állam elsőrendű kötelessége mindazt megtenni, a mit saját hatáskörében a lelkészi intézmény emelésére és czélfelelőbb működésére nézve megtehet a nélkül, hogy ez altal a vallásfelekezetek autonom hatáskörébe avatkoznék. Ezen megfontolás, a lelkészi állás nagy jelentősége, már régebben, midőn az állam és egyház egybeolvadt, arra vezette az államokat, hogy a lelkészi intézmény fejlesztésében tevékeny részt vegyenek, és az uralkodó vallásfelekezet lelkészeit anyagi támogatásban is részesitsék. Az unió megszüntetése és a tárgyi hatáskörök szétválasztása az állam ezen feladatát nem szüntette meg, hanem inkább a támogatás kötelezettségének körét a paritás alapján tágította. Nem szorul bővebb indokolásra azon tétel igazsága, hogy a lelkész csak akkor felelhet meg igazán magasztos feladatának, ha nem kell anyagi gondokkal küzdenie, ha legalább az állásszerűen méltán igényelhető anyagi eszközök rendelkezésére állanak. Valamint kétségtelen az is, hogy a lelkészi fontos hivatáshoz megkívánt magasabb műveltséggel bíró egyének csak akkor fognak elegendő számban a lelkészeire vállalkozni, lia a lelkészi állással összekötött jövedelemből a legszükségesebb anyagi igényeiket fedezhetik. A lelkészek állásszerű ellátásáról gondoskodni a helyes elvi álláspont szerint a vallásfelekezetek feladata. Erre nézve a kath. egyház külső kormányzati joga a történelmi fejlődósben számos üdvös rendszabályt létesített. Ennek daczára ugyancsak a történelmi fejlődés azt tanúsítja, hogy sem a katholikus egyház, sem a későbben keletkezett vallásfelekezetek nem rendelkeztek mindenütt és mindenkor a lelkószkedő papság áliásszerű ellátására szükséges anyagi eszközökkel. Az állam által nyújtott anyagi támogatás módozatai az egyes államok szerint a részletekben nagy eltérést mutatnak. Így némely államokban a kongrua bizonyos fokozatokban van megállapítva, a mely fokozatok vagy a lelkész szolgálati éveivel, vagy a hívek számával, vagy más ténykörülményekkel vannak kapcsolatban. Ellenben másutt, mint például Olaszországban, a kongruának ilyen fokozatai nincsenek, hanem a kongrua minden lelkészi hivatalra nézve egy bizonyos ÖSZÍszegben (800 lira = körülbelül 400 forint) van megállapítva. Francziaországban, Belgiumban, Elszász-Lotharingiában a hivek száma szerint fokozódik a