Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Ennek indokolása

90 kongrua nagysága és a hitfelekezetek szerint is különböző. Átlag 450—1.500 forint között ingadozik. Bajorországban a kongrua egyrészt a hivek, másrészt a lelkész szolgálati évei szerint fokozódik, holott Poroszországban és a legtöbb német államban csak a lelkész szolgálati évei szerint. A kongrua nagysága 900—2.000 forint között váltakozik. Ausztriában a kongrua tartományok szerint különböző összegekben van megállapítva és változik a szerint, a mint a lelkészi állás a fővárosokban, illetőleg ezek közelében, gyógyhelyeken, népesebb vagy kevésbé népes községekben van rendszeresítve. A legkisebb kongrua 500 forint, a legmagasabb (Bécsben) 1.800 forint. Alapelvileg azonban az egyes államok által nyújtott támogatás módozatai két főcsoportba oszthatók a szerint, a mint az állami támogatás valóságos állami fizetés, vagy pedig egyszerű jövedelmi kiegészítés jellegével bír. Az előbbi esetben az állam által elismert felekezetek lelkészei, mint az állam hivatalnokai, rendes évi fizetést húznak ós ez képezi fő jövedelmi forrásukat, a mely mellett a lelkészi hivatallal járó egyéb jövedelmek (stóladijak, mise, stipendiumok stb.) csak járulékos természettel bírnak ós az állásszerü ellátáson kívül esnek. Így van ez különösen Francziaországban és Belgiumban. A másik rendszer szerint a lelkészek ellátásáról első sorban az illető vallásfelekezet gondoskodik, a lelkészi jövedelem főalkatrészét a lelkészi hivatallal összekötött járandóságok képezik ós az állam csak kisegitőképen lép fel, csak bizonyos mérvű jövedelmi kiegészítést ád azon lelkészeknek, a kik lelkészi hivataluk után az állam által meghatározott állásszerü jövedelemmel nem bírnak. Ezen rendszer uralkodik a német birodalom egyes államaiban és Ausztriában. Úgy az egyik, mint a másik rendszernél a lelkészek, illetve a lelkészi állások rangszerü jövedelme bizonyos fokozatok szerint van megállapítva, a lelkészek szolgálati idejéhez, korához vagy pedig a hivek számához és egyéb tárgyi körülményekhez képest. A magyar állam e tekintetben sem maradhat el tovább a nyugoti államoktól. Hiszen egykoron előljárt az uralkodó katholikus egyház lelkészeinek segélyezésében, mely a királyi kincstár terhére még III. Ferdinánd alatt 1650-ben vette kezdetét. Hazánkban már régebb idő óta általán érzett szükséglet, hogy a hivek lelki gondozásával foglalkozó papság anyagi helyzete, ott, a hol ennek szüksége mutatkozik, a kor igényeinek és az állás fontosságának megfelelően javittassék. A közvélemény évek óta mind fokozottabb mórtékben követeli, hogy az állam a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeit anyagi támogatásban részesítse. Elismerése ez azon kétsógbevonhatlan ténykörülménynek, hogy a vallásfelekezetek .nálunk is úgy, mint a többi európai államokban, a lelkészek állásszerü ellátásához a szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkeznek. A lelkészi intézmény fejlődése az anyagi ellátás szompontjából egyik vallásfelekezet kebelén belül sem egyenletes ; a történelmi fejlődés e téren sehol sem volt képes a kor igényeinek megfelelő javulást előidézni és kellő mértékben nivellirozó hatást gyakorolni. A gazdagon javadalmazott lelkészek mellett mindenütt nagy számmal találunk olyanokra, a kik az állásszerü ellátás minimumát is nélkülözni kénytelenek. Mindez elkerülhetlenül szükségessé teszi, hogy az állam a törvényesen bevett vallásfelekezet sokkal nagyobb mórtékben részesítse anyagi támogatásban, mint az eddig történt, és hogy az állásszerüen nem javadalmazott lelkészek állami segélyezése nálunk is ép úgy, mint a nyugoti államokban, törvényhozás útján rendszeres intézménynyé tótessék. Az állam által nyújtott anyagi támogatás nálunk a tényleges létviszonyoknak megfelelően csakis jövedelmi kiegészítés formájában jelentkezhetik. Azon alapelv továbbra is teljes erejében fentartandó, hogy a vallásfelekezetek maguk tartoznak lelkészeik állásszerű ellátásáról gondoskodni. Az állam csak kisegitőképen ós csak ott nyújt támogatást, — jövedelmi kiegészítést — a hol a lelkész a hivatala után járó jövedelmekből állásszerű ellátást nem nyerhet. Ezen elvi álláspont természetszerű következ_ ménye, hogy az állam csakis az általa meghatározott minimális jövedelem erejéig nyújthat jövedelmi kiegészítést. Ennél nagyobbmérvü anyagi támogatást a jelenlegi pénzügyi helyzetünk sem enged meg, de nem is volna az kellőképen indokolt, mert mindegyik vallásfelekezetnek módjában áll a hivatásukban érdemesebb vagy korosabb