Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Ennek indokolása

88 úgy hisszük, hogy e tekintetben a miniszter teljesen nyugodt lehet. Erre nézve kellő bizonyítékot nyújtanak szentesített zsinati törvényeink, s az ezek alapján készült szabályrendeletek, melyek minden lelkészt feltétlenül köteleznek, s melyeknek bármi néven nevezendő áthágása sokkal gyorsabb megtorlásban részesül, mint lia a fegyelem közvetlen állami közegek által gyakoroltatnék, mely ezen felül az autonomikus elvvel sehogy sem fér össze. Kívánságunk ós óhajunk ez, hogy a lelkészi jövedelmeknek az állam részéről történő kiegészítése az autonomiát egyik ponton se érintse, annál kevésbbé sértse. Ha az állam az ág. hitv. ev. egyház egyetemét oly állandó évi segélylyel látja el, melyből a csekélyebb jövedelmű lelkészfizetések 800 frtra való kiegészítése azonnal lehetővé válik, tegye azt annak tudatában, hogy lerótta egyik nagy horderejű tényezőjével szemben azon legfőbb, legszentebb kötelességét, melyet a mai korban többé elodázni nem lehetett, hogy oly vállalatba fektette tőkéjét, mely a legdúsabb mértékben meghozza kamatait, gyümölcseit azon nagy szolgálatokban, melyeket a protestantismus, a vallás-erkölcsi élet terjesztése s a haladás és felvilágosodás fáklyájának fennen lobogtatása által, fennállásának első pillanatától kezdve a mai napig nemzeti közéletünknek tett, s elvéhez és traditioihoz híven a jövőben is tenni fog. RIESZ KÁROLY. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslat indokolása. Általános indokolás. Úgy a jelen, mint az ezt megelőző kormáfiy a legújabb egyházpolitikai törvények tárgyalása alkalmával ismételten Ígéretet tett arra nézve, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeinek nyomasztó anyagi helyzetén segíteni fog. A legmagasabb trón beszéd is e tárgyban határozott kijelentést tett. Ezen kijelentéseknek beváltását czélozza a jelen törvényjavaslat. A magyar állam csak a közelmúltban, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény alkotása alkalmával, biztosította az egyéni vallásszabadság nagy elvét és állapította meg a cultus-szabadságnak, a vallás szabad gyakorlatának törvényes feltételeit. Ezen rendezés alkalmával, az eddigi fejlemények alapján, két különböző alapelv, két különböző rendszer állott a magyar törvényhozás előtt. Az egyik az egyház és állam merev szétválasztásának rendszere, a melynek lényege abban csúcsosodik ki, hogy a vallási társulatokat a magánjog keretei közé utalja, a hol az egyház az államtól nem igényel több támogatást, de nem is tűr nagyobb befolyást, mint bármely magántársulat. Az egyház és állam ily merev szétválasztása logikai következetességgel nincs keresztülvive sehol. Nincs az ezen rendszerre például idézni szokott Belgiumban sem, hol az egyház szükségletei az állami költségvetésben irányoztatnak elő. A hol pedig az egyházak részére állambudget létezik, ott az állam és egyház logikai következetességgel keresztülvitt szétválasztási rendszeréről nem lehet szó. De nincs keresztülvive még magában ÉszakAmerikában sem, inert az Egyesült-Államok törvényei, melyek egy oldalról például a vasárnap megülését, bizonyos istentiszteletek megtartását az államegyház rendszerének szellemében szabályozzák, más oldalról, a magánjog terén, nagyon is megszorító rendelkezéseket tartalmaznak stb. Hazai viszonyaink között az állani ós egyház merev szétválasztása g y a k o r 1 a t i 1 a g kivihetetlen törekvés, jogtörténeti fejlődésünkkel homlokegyenest ellenkezik; eredményeiben nemzeti nagyérdekeinket derékon támadná meg. Ezért állott a magyar törvényhozás a legújabb egyházpolitikai törvények megalkotása alkalmával is egy más rendszer alapjára. Annak a rendszernek az alapjára, a mely az állam és az egyház szétválasztásának lényegét nem a vallási közönyben, hanem abban keresi és találja föl, hogy a tárgyi hatásköröket szorosan elválasztja olyképen, hogy a mi lényegénél fogva az állam feladata, az az állam hatáskörébe esik, és viszont, a mi az egyház hatáskörébe tartozik. abba ne avatkozzék a világi hatalom. E rendszer mellett azonban az állam a vallásfelekezeteket nem tekinti magántársulatoknak és nem oly mérvű gondozásban részesiti azokat, mint a magántársulatokat. E rendszerhez híven, törvényhozásunk bölcsesége, a magyar nemzet életével összeforrott