Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Kecskeméthy István. Jézus útja. Ism. Thomay J.

elhozza magával ama boldog arany kort, mely után milliók vágyódnak ; midőn eljön Jézus a szabadító, ki megtartja a mi lelkeinket. A prófétáknak lábnyomaiban fedezi fel és mutatja be szerző és pedig tanulságosan s a tárgy komolyságához méltó alakban Jézus útját. De hát menjünk végig Jézusnak ezen tiz útján : 1. Az eset. Logikai összefüggésbe hozza egymással azokat az okokat, a melyek közvetlen nül vagy közvetve előidézték a bún keletkezését. Mintegy szemlélteti velünk az írásmagyarázó azt, mint súlyed alá az ember fokozatosan a bukás lejtőjén a kárhozat ösvényébe. Kétely, hitetlenség, babona, sötétség, érzéki vágy, lelki fenhéjázás, kevélység, ez a bűn útja a szivben. Levonja a tanulságot, hogy ha elkövettük a meggyalázó bűnt, ne szégyeljük azt Isten előtt meg is vallani, ezt mondván a mi töredelmes szivünkben : Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek ! 2. Az első átok, az első igéret. Ádám nem tudta, hogy hol van, hogy bűnben, gyalázatban van s azért kérdezte az Isten, hogy Ádám maga is tudja meg hollétét. S mikor megtudta, hogy hol van, még akkor is mentegeti magát, vádolja feleségét s az Istent, ki neki azt adta, az asszony meg a felelősséget a kígyóra háritja. Az itélet kimondatott a kígyóra. hogy az emberiség szivének a szemetjével táplálkozzék. Emeljük fel tehát sziveinket, mert a bűnnek ma is csak az alantjáró, földhöz tapadt sziveken van hatalma. Kimondatott az itélet az emberre is, de az átokból igéret lett, hogy az asszonynak magva — a Krisztus összetiporja a kígyó fejét. 3. A z első jel. Az élő, személyes Isten gondviselését híveiről való megemlékezésben tükrözteti vissza. Az Isten megemlékezése pusztító árviz a bűnösökre s öröm a hívekre. A bűn árja elöntötte a világot, de egy kőszál emelkedik ki, a Golgotha orma, rajta Krisztus keresztjével. Szépen és tanulságosan von párhuzamos Ararát és Golgotha között. A holló az ember érzéki vágya, elhagyja párját s a lakoma után megy és nem tér vissza ; a galamb a bókét kereső lélek, — nem akar leszállni a bűn szennyes iszapjába, azért vissza tér a bárkába ; — később olajfa levelet hoz magával, az Isten békességének, az életnek jelét, hogy újra kivirult az élet a földön. Menj ki a bárkából — ez a hadi parancs — az élet ezernyi küzdelmeibe. Ezen magyarázat gazdag, szellemes, találó hasonlatokban. 4. A Messiás személye. Az Isten úgy a szűkölködőnek, mint a bóvelkedőnek a megfásult szivét megpróbáltatások által akarja megtéríteni. A zúgolódó Izraelt azzal büntette meg, hogy mérges kigyókat bocsátott reájok, szenvedtek és sokan meghaltak. Ne zúgolódjunk a szenvedés miatt, mert még nagyobb szenvedés is jöhet reánk. Isten az, a ki megsebez, de gyógyít is. A kereszt-alakú nyélre Mózes által feltűzött s a maró kígyóhoz hasonló rézkígyóra, a ki hittel rá tekintett, meggyógyult. Minket is csábított ós megmart a kígyó. Krisztus eljövetelének a második jele, hogy miképen felemelte Mózes a kigyót a pusztában : akkópen kell az ember fiának is felmagasztaltatni. Tekints Krisztus keresztjére hittel és élsz 1 5. A Messiás személye. Remekül magyarázza a Messiás személyét. Istennek lelke pihent meg ő rajta. A bölcseségnek lelke, mely belát a dolgok mélyébe, a föld gyomrába ós az ég végtelenségébe, ismeri az élet titkait s a halál sejtelmeit, a roppant világ és a mi szivünk kis világa nyitott könyv előtte. Az értelemnek lelke, mely előtt két porszem sem egyforma mely a viruló rétek rózsa-tengerének égbe szálló illat-felhőjéből különválasztja a rózsa illatát és az ibolyáét s az ének égbe szálló harmóniájából különválasztja övéinek sóhajtásait. Rajta pihent meg a tanács lelke, mely az élet sötét utain bolyongókat jó útra vezérli, a setétségben járók előtt vezércsillag gyanánt tündöklik. Erőnek lelke, mely a küzdelemben bátorságot, a fáradalmakban kitartást, a szenvedésekben türelmet ad. stb. 6. A Messiás országa. A Messiás országában a szeretet uralkodik. Megkapóan jellemzi ezt az országot. Ebben az országban is van, — úgymond, — az életnek terhe, mely nehéz, a szívnek vágya, mely epeszt, a léleknek szomorúsága, mely fáj, — ebben az országban is könybe lábad a szem s fakad sóhaj a szívből, — de ez a teher nem sújt, hanem emel, ez a vágy nem éget, hanem boldogít, ez a szomorúság olyan, mint a nyári felhő s a köny, mint a reggeli harmat, mit felcsókol a napsugár s a sóhaj, mint az enyhe szellő, mely sejtelmes érzelmekről susog lágyan, édesen stb. „Mi atyánk jöjjön el a te országod." 7. A tizenkettedik órában. A hon leányai a hősöknek a homlokukra fonták a koszorút, de csak sírjukra tehették azt. Elestek a