Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Draskóczy Lajos ifj. A mi gazdaságunk

Tizenhatodik éviolyam. 48. szám. Orosháza, 1898. decz. 1. EVANG. MM ES ISKOLA Előfizetés dija : Bgész évre . . ö frt. Fél évre ... 3 , Negyed évre 1 frt£»0 kr. Egy szára ára 13 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb Bélyeg külön . 8 frt • - 4 „ » , i 30 kr. A mi gazdagságunk . . . Mindenki tudja, sokan el is mondják rólunk, de úgy hiszem, legtöbbet hangsúlyozzuk magunk, hogy mi protestánsok, különösen mi evangéliku­sok szegények vagyunk, nagyon is szegények. Hát az igaz, hogy kincsünk, aranyunk, földi birtokunk, hatalmi állásunk, magasan tündöklő biboros székünk egyetlen egy sincsen, de kérdem én, szegény-e az, ki a világ minden kincseért sem adná szegénységét másnak? Szegény-e az, a ki független és szabad gon­dolatban és meggyőződésben ; a kinek hite van, mely a porból kiemel és örökfényű országba ve­zet; a kinek mulija van, melyet csodálva néz egy egész világ, mely remélni tanit: boldogabb jövendőt ? Szegény-e az, kinek van még meleg szive, hevülő keble, résztvevő könye? Szegény-e az, a ki mosolyogva tudja fogadni a csapást, le tud mondani hivatása szolgálatában földi boldogságáról, és meg tudja fékezni az ost­romló vágyak seregét? Szegény-e az, a ki utolsó falat kenyerét is megtudja felezni, kinek nélkülözéseit és csalódá­sait megtudja édesíteni a hűség, a szerénység, a bizodalom, a remény? Szegény-e az, a ki meg tud halni nemcsak máglyán ós vérpadon, de meg tud halni már éle­tében is. akár a bűnnek, melyből kárhozat fakad, akár egy-egy édes ábrándnak, melynek betöltétól a haldokló sziv boldogságát várta? Szegény-e az, a ki az élet zsibvására közben még eszményeket követ? Szegény-e az az egyház, a melynek kebelé­ben a szeretet szent tüze világit ós hinti áldásait a család, a társadalom, az egyes, mink az ösz­ezes életében? Én felelet nélkül hagyom e kérdéseket, de azt erősen hiszem, hogy ha mégis panasz kél az ajkon, úgy annak oka nem a szegénység, hanem : a kor szelleme s benne az egyén jelleme ós sziv­világa. Azt mondják, hogy férfikar és férfikéz alakítja a világot, melynek bűneért tehát egyedül a férfi felelős. Nos a ki ezt állítja, ne feledje, hogy a férfit a legtöbb esetben a nő neveli olyan­nak, a milyen. Boldog család, boldog társadalom, gazdag egyház, szerencsés haza az, melynek keblén a nők hivatásuk magaslatán állnak ; a hol a nők érzelmi világuk káprázatos fényével feledtetik, megaranyozzák a szegénységet, hol a nők, mint a könyörülő szeretet tiszta angyalai föláldozással enyhítik az inség nyomorát, gyógyítják a lélek fájó sebét. Mig egyházunknak ilyen tiszta gyöngyei az élet sötétségében is világoló gyémántjai lesznek, addig szegénynek én azt az egyházat nem tudom nevezni. Világos, hogy korunk rohanó árjában csak az erős, a magabíró gazdag állhat meg. Szeren­cse, hogy nekünk szegénységünkben is megvan ez a győzhetetlen gazdagságunk. Jó izlésű ember kincseivel nem dicsekszik a világ előtt. De féltő szeretettel tárja föl azokat a családi körben, hogy annaü a körnek minden tagja tudja, mije van ; mit kell megbecsülni hiven, mit kell megőrizni s óvni tolvajoktól. Ezt cselekszem ón is ez igénytelen sorokban. Teszem pedig abban a hitben, hogy ez a hal­vány kép, a melyet itt gyönge erőmmel rajzoltam eddig, életerős színekkel vált már élővé szegény egyházunk több szerencsésebb gyülekezetében. Teszem ezt abban a hitben, hogy ezt a képet, a mit nem a hiúság mutat, szívesen szemlélik ott is, a hol ennek a képnek megelevenitése még

Next

/
Oldalképek
Tartalom