Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Glauf Pál. Felelet az egyetemes nyugdíjintézetre nézve fölmerült kérdésekre
<582 csak valósitandó ideál. Teszem ezt abban a hitben, hogy nincsen egyházunknak olyan számottevő, élő tagja, a ki velem együtt lélekörömmej oda ne nyújtaná a tisztelet, a támogató vonzalom, a hála és elismerés mindent kifejező örökzöld levelét azoknak a nőknek, a kiknek „Tábitha" munkáját jutalmazni : babérerdő kevés I . . azoknak a nőknek, a kiknek emlékét napsugárban, tiszta forrásokban, áldást fakasztó kicsiny csermelyekben, vagy az alvó világ felett őrködő telehold képében tisztelte a hitregés költészet, azoknak az evangeliomi nőkneR, a kik Mártának és Máriának igazán édes testvéreik, a kiknek Isten országát épitő, munkás szeretetben gyümölcsöző áldozatkészségük, mint azt lapunk más helyén olvashatjuk, meglepő eredményeket tud felmutatn^ a mai önző világban is; — azoknak a „tanítványi asszonyoknak, a kik jó cselekedetekben és alamizsnákkal gazdagok, melyeket osztogattak vala és osztogatnak most is, — azoknak a hithű áldozatkész nőknek, a kikről hosszű időn át csak igy emlékeztek meg a bölcs egyházi atyák, hogy : Mulieres in ecclesia taceant! Bár mi is kevesebbet beszélnénk. És sokkal többet tennénk 1 Koszorúzzuk hát az elismerés örökzöldjével azt a munkásságot, mely egyházaink felvirulásában, némán is hangosan hirdeti azt az igazságot: „A hol törvény nincs, elpusztul a jószág és a hol asszony nincs, fohászkodik a szűkölködő I" Méltán lehet hát dicsekedésünk a mi szegénységünkben, s méltán buzdíthat küzdelmeinkben a mi gazdagságunk ! Legyen áldott a Gondviselés, mely szegény egyházunknak ilyen gazdagságot, ilyen Tabithákat adott. Egyházunk törvénye : a hithűség viharbiró fala, erősbödjék közöttünk ama boldogitó hitben, hogy mig igy fáradoznak kebelében a jótékonyság nemtő angyalai ! addig nem fohászkodik hiába sem az egyház, sem a szűkölködő ! . . Áldás kisérje a gyöngéd női kezek egyházépitő munkáját mindenütt s a kegyes jóltevők hordozzák önnön szivükben legszebb jutalmukat 1 Eperjes, 1898. nov. 20. IFJ. DKASKÓCZY LAJOS ev. lelkész. Felelet az egyetemes nyugdíjintézetre nézve felmerült kérdésekre. Mielőtt a Schi. K. által e becses lap 46. számában hozzám intézett kérdésekre nyilatkoznám, felhasználom az adott alkalmat arra, hogy a legutóbbi egyetemes lelkészi értekezletben tárgyalt úgynevezett dunáninneni inditványra s ennek kapcsán a M a t e r n y Lajos testvér által kivánt módosításra röviden kitérjek. A dunáninneni indítvány azt mondja, hogy mert 60-ik életévet már betöltött lelkészeknek, a megállapított 10 évi karenczia miatt, alig lehet kilátásuk az egyetemes nyugdíjintézetből élvezendő nyugdijra, azért ezen lelkészekért a tagsági járulékokat fizesse az egyházkerület. Ezen indítvány érdemére nézve egészen helyesen és alkotmányosan döntött az egyetemes lelkészi értekezlet és az egyetemes közgyűlés is, hogy t. i. az az egyházkerület belügye. Közérdekű azonban az indítvány indokolása, mely úgy tünteti fel az egyetemes nyugdíjintézetet, mint a mely a 60. életévet meghaladott lelkészekre nézve már inkább csak teher, mintsem áldás. Könnyű kimutatni, hogy ezen indok felépítésénél az indítvány csupán az egyik oldalra tekintett, arra t. i., hogy a természet rendje szerint a 60 éves embernél mindinkább csökken a valószínűség, hogy még 10 évet él; de teljesen figyelmen kivül hagyta az indítvány a dolog másik oldalát, azt t. i., hogy az egyetemes nyugdíjintézet nem csak nyugdijat helyez kilátásba, hanem özvegyellátási ós árvaneveltet é si dijat is biztosit és ezt minden karenczia nélkül, azonnal adja, a mint erre nézve a jogezim beáll. Már pedig ez a jogezim, ugyancsak a természet rendjón alapuló valószínűség szerint, hamarabb állhat be a 60 évet már meghaladott, mint a fiatalabb tagoknál. Hogy ezen tétel, illetőleg az özvegy-árva dijnak karenczia nélküli, azonnal való fizetése mily nagy befolyást gyakorol az egyetemes nyugdíjintézet számtani mérlegének alakulására, ez kitetszik a kiszámításnál mutatkozott azon eredményből, mely szerint a mostani járulékok mellett a nyugdíj 600 frt, az összeállítási dij 300 frt lehetett volna, ha ez utóbbira nézve is felállíttatik vala a 10 évi karenczia. Vagyis, hogy nyíltan szóljak, az egyetemes nyugdíjintézetet éppen az idősebb tagok tették drá-