Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Traub–Pukánszky B. Róma ellen. Ism. Sz. M.

<566 mise, a bűnbánat és a gyónás, a búcsú (s az 1886. jubileum,) a házasság s a vegyes házasságok tanellenlétein, s hiven tünteti föl azoknak mélyen a gyakorlati egyházi életbe vágó következményeit. Ezeket végig olvasva, az olvasóban csakugyan fokozódnia kell az örömnek, a mi tiszta hitünk felett. Az előadás rendkivül tiszta és világos. Pu"kánszky forditása a legszigoiúbb követelményeknek is megfelel. Helyesen tette, hogy „az eredetinek némely mondatát és kifejezését a magyar olvasó helyzetéhez képest módositotta." Mert más a német s más a magyar stylja, eszejárása és mondatszerkezete. Hibás: „minden papok és püspökök felett áll a pápa," „a hit jó cselekedetekben bizonyítja meg magát" stb. Üdvözöljük Pukánszkyt „Kóma ellen" való szolgálatában, és kétszeres üdvöt Hollerung esperesnek lelkes vállalatáért, a melyet a legmelegebben ajánljuk egyházunk köreinek szives figyelmébe. A vállalatnál csak azt kifogásoljuk, hogy kétféle árú füzeteket bocsát forgalomba. Jó lesz azzal felhagyni a várva-várt további füzeteknél, a melyekkel a Luthertársaság és a Prot. Irodalmi Társaság kiadványai mellett csak gazdagítja szegényes magyar prot. irodalmunkat. Sz. M. Gyászhangok. Ő Felsége néhai Erzsébet császárné és magyar királyné felett. A győri ág. h. ev. templomban rendezett gyász istenitiszteleten elmondott szentbeszéde Izsó Yincze lelkésznek s a rendkívüli közgyűlésen elmondott beszéde Perlaky Elek felügyelőnek olvasható e füzetben Sántha Károly költeményével együtt. Gyászbeszéd és ima, melyet ö Felsége Erzsébet királyné gyászünnepélyén 1898. szeptember 21-ón a soproni evang. templomban mondott Zábrák Dénes ev. lelkész. Ára 10 kr., az „Erzsébet" szobor javára. Magyar állam. „Mi nem vagyunk barátjai annak, hogy az állani és egyház egymástól elválasztassanak, nem vagyunk azért, mert az ilyen elválasztást megbélyegzi már a syllabus ; de pehorrescáljuk a magyar nemzet érdekében is." (Érdekes nyilatkozat, de tudni kell a r. hath. egyház nyelvét: ott mást jelentenek a szavak, mint a közönséges használatban. A következőkben ez világosan kitűnik. A syllabus 55. pontja mondja azt, hogy tévedés azt állítani, hogy „az egyházat az államtól és az államot az egyháztól el kell választani." Itt is vigyázzunk; az egyház alatt csak a r. kath. egyházat érti a syllabus.) „A szabad egyháznak igenis barátjai vagyunk, a melyet a magyar nemzeti állam saját czéljainak előmozdítása végett tőle telhetőleg pártoljon ós segítsen." (Tehát a r. kath. egyház legyen szabad, azt az állam pártolja és segítse. Hát a többi egyházzal mi történjók? megmondja a syllabus, a J5. szerint tévedés azt vallani, hogy „minden embernek szabadságában áll azon hitet fogadni eí és vallani, melyet az ész világának vezetésénél igaznak tart;" a 16. szerint tévedés azt hinni, hogy „az emberek minden vallás gyakorlása által föltalálhatják az örök üdv ösvényét s elnyerhetik az örök üdvöt," sőt a 17. szerint tévedés azt tartani, hogy „legalább remélni kell azoknak örök üdvét, akik nincsenek Krisztus igaz egyházában" (ez persze csak a r. kath. egyház, mert a 18. szerint tévedés azt gondolni, hogy „a protestantismus nem egyébb, mint ugyanazon igaz, keresztyén vallásnak más alakja, melyben csak úgy lehet istennek tetszenünk, mint a katholikus egyházban." Ez elég világos! A r. kath. egyház szabadságára nézve pedig a 19. port határozottan kijelenti, hogy tévedés azt állítani, hogy „az egyház nem valódi, tökéletes és egészen szabad társaság, nincsenek saját és állandó jogai, melyeket isteni alapitója ruházott volna reá, hanem a polgári hatalomhoz tartozik meghatározni, melyek az ő jogai s melyek ama határok, melyek között azokat gyakorolhatja." Ezeket a jogokat és határokat tehát az egyház határozza meg, az állam azt elfogadni tartozik. Az államot tehát csak az a jog illetné meg, a mit az egyház neki meghagy, s az a jog végre is nem lenne egyéb, mint hogy az egyházat „pártolja ós segítse." Ilyen viszonyban természetesen nem kívánja az egyház az államtól való elválasztást. Világosan nyilatkozik erről a 20. pont, tévedésnek állítván azt vallani, hogy „az egyházi hatalomnak a maga tekintélyét nem kell érvényesíteni a polgári kormány engedelme és beleegyezése nélkül." Sőt tovább megy a syllabus ; nem elég, hogy az államot kizárja az egyházra való minden befolyástól, hanem megfordítva, a 27. pont tévedésnek nyilvánítja azt . állítani, hogy „az egyház szent szolgáit s a római pápát a világi ügyek minden gondjától és kormányzásától teljesen ki kell zárni." Az egyház lenne akkép az úr, az állam a szolga; természetes, hogy a szolgától nem akar egészen elválni! Szándékát is nyíltan megmutatja a 24. pont, mely szerint tévedés azt vélni, hogy „az egyháznak ninœ hatalma erőszak alkalmazására, nincs neki bármely, akár közvetetten,, akár közvetett világi hatalma." Ezt a hatalmat az állam által akarná az egyház éreztetni s parancsait az állam által szeretné végrehajtani. A 42. pont szerint tévedés azt hinni, hogy a „két hatalom törvényeinek összeütközésekor a polgári jog előbbvaló." a syllabus 77. pontja szerint tévedés azt hinni, hogy „korunkban többé nem czélszerű, hogy a kath. vallás egyedüli államvallás legyen, valamennyi többinek kizárásával." E szerint természetes, hogy a 80, pontnak igaza van: tévedés azt gondolni, hogy „a római pápa kibékülhet, összeférhet, tartozik kibékülni s össze-