Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Lukácsy Imre. Jézus vitatkozása Jeruzsálemben

3. János evangelista elmondja ama indokokat, melyek miatt a nép és tekintélyek bizonytalanságban voltak a felől, hogy O e vájjon a megigért király. Ilyen helyek pl. „Tehet-e a Krisztus több csodát?" „Vájjon származhatik-e Galileából ?" stb. Napjainkban még mindig épen igy bírálgatjuk a Krisztus személyét. Húszszáz esztendő nem volt elég az embernek biztos meggyőződés szerzésre. Sokan abban a nézetben vannak, hogy nem lehet bizonyítani azt, hogy Krisztus egyesité magában az isteni és emberi természetet, ók pedig addig nem tudnak hinni, mig valaki kézzelfoghatóan be nem bizonyítja előttük. Az ilyenek azt képzelik, hogy az Isten mélységeit akármilyen tisztátalan lélek megközelítheti. Nagyon csalódnak. Ha mi Krisztus isteni voltát akarjuk felfogni, előbb tegyük alkalmassá elménket, szivünket annak megértésére ós befogadására. Nem egyszerű igazság vagy hazugság az, mely fölött elménk hidegen Ítéletet mondhat, hanem ól et elv, melyet csak az bírálhat el, a ki befogadta és életében kipróbálta. De befogadásához meg ismét a léleknek tisztult, megnemesült állapotára van szükség. Igy azután a kik eme föltétellel nem birnak, ne is kíséreljék meg Krisztus istenségét megérteni, mert eredményhez nem fognak jutni. Ha valaki nem tudja hinni, hogy Jézus Isten fogalmait teljesen egyesité magában, az ne eme igazságot, hanem saját lelkét vegye vizsgálat alá. Az megmarad igazságnak, akár hiszi valaki, akár nem, de az ő lelke megváltozhatik, s ha a kellő feltételek mellett történik, a hitetlenből hivő lesz. Jézus ismerte a hitetlenség e forrását, azért többször utal reá: Pilatusnak azt mondja: „Valaki az igazságtól vagyon, hallgatja az éh beszédemet." (XVIII. 37.) A zsidókat igy feddi: „A ki Istentől vagyon, hallgatja Isten szavát; ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől valók." A VII. fejezetben is ezt ismétli: „A ki akarja Isten akaratát cselekedni, megérti a tudományról, ha Istentől vagyon-e: vagy én magamtól szólok." Eme kijelentések világosan mutatják, hogy Krisztus személyét és tanításait csak úgy fogadhatjuk el, mint istenieket, ha szeretjük az igazságot s óhajtjuk Isten akaratát cselekedni. A Krisztusban való hit tehát inkább az érdem, mint az értelem cselekvénye, s inkább az igazság iránti érzék és szeretet, mint az azt erősítő bizonyítékok vizsgálatának eredménye. A műbírálónak, ki ismerős a nagy művészek szellemi termékeivel, nincs szüksége, hogy valamely mű eredetiségét érvekkel bizonyítsák előtte. A meggyőzött bizonyítékot magán viseli a munka. Ha Tacitus valamely elveszett könyvét felfedeznék, a tudósok első dolga nem az volna, hogy a felfedezés körülményei felől tudakozódjanak s ebből igyekezzenek meghatározni a könyv eredetiségét, hanem azt mondanák, hadd olvassuk s tartalmából meg fogjuk ítélni eredetiségét. Ha barátunkat, kit évről-évre naponkint látunk, s lelke mélyéig ismerünk, szeretünk — a világ becstelenséggel vádolná, e vád még nem semmisítené meg bizalmunkat. Az önmagunk által szerzett ismeret nein pusztítható el a világ kétes bizonyítékai által. Hasonló alapon kell állani a Krisztus felől szerzett ismeretünknek. Olvasszuk életünket az övével össze naponként, mert csak akkor Ítélhetjük meg a személyében nyilatkozó igazságot és eredetiséget, ha a vele való folytonos érintkezés alkalmassá tette lelkünket az igazság felfogására ; s biztosak lehetünk a felől, hogy ha egyszer megismertük, a világ nem fog tőle elszakítani soha többé. Jézus mint örök igazságot mondja ki, hogy a ki Isten akaratát igazán óhajtja cselekedni, annak Hozzá kell'jönnie, mert csak ő taníthatja meg reá, s ha valakit erre megtanított, az állhatatos tanítványa marad. Az ünnep utolsó napján tette magáról Jézus a legvilágosabb kijelentéseket. E napon megszűnt a vizhordás, a nép elhagyta a sátort „ós ki ki e lm éne a maga házához. Az izraeliták közt voltak Istennek igaz imádói, kik a viznek szellemi jelentőséget tulajdonítva, kételkedtek a felett, hogy vájjon a külső ségekben gazdag templomi szolgálat kielégitheti-e a szomjúhozó lelkeket? Hogy vájjon csak természeti viz-e az, mit Isten ajándékozni óhajt Izrael népének? Voltak gondolkodó emberek, kik szánakozással vegyült megvetéssel tekintettek a vizhordás keltette örömzajra. Mit ér a vigság, a kitörő kaczaj — gondolák, — hiszen nem a templomból fakad a lóleküditó forrásvíz, hanem a csendes Siloara tavából kell meregetni. Ezek az emberek várhatták az ünnep minden reggelén Joel szavainak teljesülését, ki azt mondá : „Forrás fakad az Úr házában." Vagy Ezekiel próféta látomásának megvalósulását ; a