Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Lukácsy Imre. Jézus vitatkozása Jeruzsálemben

5fi<> midőn az Úr házából nagy, és mély folyó ömlik ki. Elérkezett az utolsó nap, megszűnt a vizhordás, de a ragyogó templomból csak nem fakadt fel forrás. Lelkük elégedetlen, szomjúhozó, vágyakkal teljes maradt. Ekkor hirtelen — mintha alaktalan sóvárgásukra lenne válasz —• méltóságos, csengő hang üti meg fülüket, s készteti a szivet gyorsabb dobbanásra: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám és i g y é k ! A ki én bennem hiszen, mint az irás mondotta, élő viznek folyásai folynak annak hasából." E szavakban azt mondja Jézus magáról, hogy Ő a Joel próféta által megjósolt templomi forrás, jobban mondva, igazi templom, s a tőle származó Szt.-Lélek az, mely életadó folyóvá lesz minden emberben, ki hozzá jő. Az örökélet utáni vágyakozást, mit a templomi isteni tisztelet csak felkölt, de ki nem elégit — ő betölti. Az isteni tisztelet áttetsző ernyő, melyen keresztül csak árnyékukat vetik a mennyből jövő szellemi sugarak, de a ki a valóságot, a megnyilatkozott Istent, szinről-szinre óhajtja látni, a lét rejtelmeiben fekvő okokat és igazságokat megismerni, — az jöjjön Ö hozzá. A kit anyagi előny, világi szerencse nem elégit ki, mert úgy akar élni, hogy élete egyik fele ne vádolja a másikért; a ki szabad tér, tiszta levegő után sovárog, hol lelkiismeretét nem korlátolja akadály, s a szellemi-erőt nem gyengiti fertőző elem : az jöjjön 6 hozzá. Ö megigérte, hogy a lélek minden jogos szomjúságát, vágyát kielégiti, sőt ennél többet tesz : elfojtja a helytelen vágyakat, mérsékli az elégedetlenséget, megorvosolja az élvek utáni beteges epedést, megigazitja a hamis világnézetet, s megnyitja előttünk a tiszta, egészséges, isteni életet. Krisztus itt áll ma is a szomjúhozó világ közepén s Igéiben kiált hangos szóval: „A ki akar, vegyen az élet vizéből ingyen!" Vagy annyira közönségessé vált volna e hang, hogy elvesztette minden fontosságát'?! Távol legyen ! A kik benne hinni tudnak, azok számára új igazság marad mindörökké. Ne mondjuk, hogy az élet nem egyéb nyomorúságnál, melyben a remény es csalódás szakadatlan lánczolata megfojtja a békét és nyugalmat, hol talán van helye a iérfias — olykor kétségbeejtő — küzdelemnek, de nincs a boldogságnak ; ne mondjuk, mert ily világnézet arról tesz bizonyságot, hogy nem ismerjük hitünk Fejedelmét. Hallgassunk kiáltó szózatára ! A ki él a Krisztusban : Istenben él, s számára megnyilik a béke, nyugalom, boldogság — az örök-élet kiapadhatlan forrása 1 BELFÖLD. Petrovics S. esperes évi jelentéséből. „Messze állunk ugyan attól, hogy e törvényt amaz igéret beváltásának tekinthessük, melyet a magyar állami törvényhozás az 1848. évi XX. t.-cz-ben bevett vallásfelekezetekkel szemben tett; szembeszökő az aránytalanság is, melynél fogva a felekezeti hatóságok által szolgáltatott adatok alapján a 3867 felvett lelkész közül csak 253 ev. lelkésznek évi jövedelme 800 forintra való kiegészítése van kontemplálva a közel jövőben, —• határozott előnyben részesülnek tehát azok a felekezetek, melyek lelkészeik fizetése rendezéséhez híveiket nem terhelték meg úgy, amint azt ev. egyházunk megcselekedte ; igaz az is, hogy — az államsegély nem az egyházaknak nyújtatván, hanem az egyes lelkészeknek, ezzel egyházi főhatóságaink jogköre és fegyelmi hatalma érintetik s szenved : mindezek daczára, amikor az eddig évenként nyert államsegély állandósitására épen e törvényben nyerjük, az első törvényhozási biztosítékot, amikor száz és száz lelkész megélhetési gondjainak apasztására s ezzel az eredményesebb lelki gondozás fokozására teszi meg a törvény az első lépéseket : lehetetlen a törvényhozás ez alkotásának jelentőségét kicsinyelnünk s nem fogadnunk bizalommal a kezdeményezést addig is, amig a jogegyenlőség és viszonosságon alapuló jogok érvényesítésére, liiszszük, a közel jövő, a törvény útján meg fogja tehetni a további lépéseket." 3Iozgalmak a papi terliek könnyitésére. Ismeretes dolog, hogy a lelkész, fizetését tekintve, legrosszabbul áll minden alkalmazottak között. Alig van állás, mely az utolsó évtized alatt anyagi támogatást nem tapasztalt volna, csak a papi állás, nemcsak hogy nem fizettetett jobban, de minden évben vészit a lélekszám csökkenése, a functiók csekélyebb száma és az anyakönyvi kivonatok elmaradása által. A különben üdvös nyugdíj életbeléptetése folytán újabb teher nehezedik a lelkészek vállaira, különösen az első évben, hol a rendes 28 frtnyi dij on kivül még 60 frtot, mint belépti dijat be kell fizetni, mi bizony nagy összeg 3—400 frtnyi készpénz fizetés mellett. Ily körülmények között nemes mozgalom indult meg, hogy a községek magukra vegyék a 60 frtot, jóindulattal és méltányossággal viseltetvén lelki gondozójuk iránt. Czegléd község példáját a Szepességben is kezdik követni. Nagy-Sza-