Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Vigilator. Indítvány
422 szentelt helyeihez. A biblia leírásaiból legfeljebb csak képzeletben helyezheti magát valaki vissza azon időbe és helyekhez, melyeket az leir, a képzelet pedig nem mindig felel meg a valóságnak. Csak egy Munkácsy ecsetje képes arra, hogy bibliai tárgyú remekművein oly megkapó hűséggel állitsa elénk a biblia szövegét, hogy idő és hely, egyes alakok és csoportok a valóságnak megfelelően jelenjenek meg szemeink előtt. De e mesteri alkotások bizonyára sok tanulmány és búvárkodás után jelentek meg a megelevenedni látszó vásznon. A mult eseményeinek előadásában sokkal inkább megközelítjük a valóságot, ha legalább az események egykori szinterét — habár évszázadok után — szemtől-szembe látjuk. Hasznos és szép munkát végezne tehát ev. egyetemes egyházunk, ha figyelmét kiterjesztené aira, hogy mikép lehetne a Szentföldnek s általában a bibliai helyeknek meglátogatását jelesebb theologusaink, vagy fiatalabb lelkészeink számára lehetővé tenni. Egyházi és tudományos czélt szolgált egyházunk mindenkor ; az ilyen utazás pedig nagy mérvben hozzájárulna eme czélnak eléréséhez s a theologiai képzettség színvonalát hathatósan emelné. A sokat utazott, a világlátott ember mindenkor és minden téren haszonnal érvényesítheti magát és tudományát. Az utazás pedig mivel előtanulmányokat feltételez, neveli egyfelől a történeti, nyelvészeti ós földrajzi ismereteket, másfelől pedig a figyelmes kutatónak elméjét ösztönözi, hogy bárhol is felkeresse a szakmájába vágó s felhasználható tudományos elemeket. A mit pedig a közvetlen tapasztalásból ismerünk meg, az inkább sajátunk marad, mint a mit elméleti tanulmányokkal akarunk magunkévá tenni s a látottak közlése is sokkal elevenebb hatást tenne, mint a mit könyvekből betanulva közlünk hallgatóinkkal. Az exegetikai és történelmi theologia sarkpontját képezi az összes theologiai tudományoknak s azok számára megbecsülhetlen gazdag anyagot szolgáltatna a személyes tapasztalatból meritett ismeret s igy a theologiai tanárok szakképzettségét is emelnék az ily tanulmányutak. E terv talán mosolyt von sokak ajakára, annak lehetőségében kételkednek, eredményéhez kevés sikert fűznek, hasznát a reá fordított költséggel mérlegelve, ez utóbbinak serpenyőjét billentik le amannak rovására. Mindezekkel tehát számolnia kell az indítványozónak, ki valamely kérdést felvet, melynek kivihetősége iránt nagyobb a skeptikusok száma, mint a hivőkó. Az utazások által való ismeretek gyűjtése ma már annyira általánossá lett, az utazás a földtekének még legfélreesőbb helyeihez annyira meg van könnyítve, hogy e tekintetben ellenvetést alig lehet elfogadni. De nemcsak meg van könnyítve az utazás, hanem a tökéletes közlekedő eszközök által kényelmessé, olcsóvá s gyorssá van az téve. Egy a Keletre való utazás költségeit 600—700 frtnál magasabban alig számithatjuk. Nem nagy összeg épen — mondhatná valaki —de hol vegyük ezt is? Hiszen annyi tenni valónk volna egyebekben is, annyi a kiáltó jajszó egyházunk kebelén belől, hogy azt sem tudjuk, melyiket hallgassuk meg először, melyiken segítsünk minél előbb. Mig a szükség és nyomor kiaszott ábrázata esdőleg néz reánk, addig ily luxuskiadást meg nem engedhetünk magunknak. Mind igaz. De nem arról van szó, hogy ezt most rögtön valósítsuk meg. Minden tervnek időre van szüksége, hogy az megérjen, megvalósulhatásához barátokat s eszközöket szerezzen. Igy ez is. Sok mindenhez teremtettünk, gyűjtöttünk alapot. Elődeink hitbuzgalma, áldozatkészsége létesített intézményeket, adott gazdag alapítványokat cultúr czélokra itthon és a külföldön is. Miért ne lehetne e czélra is egy bizonyos összeget összehozni, hogy időnként egy-egy magyarhoni evang. theologus lássa a Szentföldet, onnan ihlettel, tudománnyal megtelve térjen haza s hasznosítsa a mit látott, tapasztalt s közölje azt az itthoniévőkkel is? A hasznossági szempont ellenvetései ezek : A Szentföld nem az többé, a mi a bibliai korban volt. Pusztaság ma az egykor tej jel-mézzel folyó Kanaán, rommá lettek emlékei, népe nem az, a melyről a szentírás emlékezik, nyelve más r mint a mely abban a korban zengett; szóval keveset, vagy semmit sem találni fel abból, aminek keresésére odamennénk. Áll ez is. Kiben azonban meg van a tudni vágyás, kiben meg van a mult emlékeihez való kegyelet, az a rotnhalmok alatt is felismeri és megtalálja a neki valót, lelke odavarázsolja a mohlepte kövekre a mult . idők letűnt szereplőit, látja őket, szól velük s egy kép fog szemei előtt kitárulni, melynek háttere ós körvonalai a valót, az igazat mutatják. Ki figyelmesen kutat ott, látja Kanaánt, Izrael népének paradicsomát s benne mindazon helyeket, hol e
