Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Megjegyzések a vallástanítás tervéhez

410 ébred öntudatunk, megerősödik önérzetünk s a "belmissió üdvös munkája által elveinket, hitünket terjeszthetjük is. Ha él egyszer bennünk az élő krisztusi hit s azon meggyőződés, hogy mi Krisztus evangeliomának igaz követői vagyunk, akkor meg kell születnie azon törekvésnek is, hogy tigyan ilyen hitet s meggyőződést költsünk fel másokban is s hitelveink apostolaivá legyünk. Mindezt pedig mástól nem várhatjuk, csak a buzgó vallásosságtól. Egyházunk ügyeinek felvirágzását el sem képzelhetjük helyes vallásos nevelés, oly nevelés nélkül : melyben az iskola, templom, család, lelkész, tanár, tanitó s szülő egyesülnek egyházuk felvirágoztatása végett. A vallásoktatás benyújtott tervének hivatása egyetemesen elrendelni, hogy az iskolákban a legalsó foktól kezdve a középiskolák legfelsőbb osztályáig mit és hogyan kell tanitani s igy tehát meghatározza a feldolgozandó vallástanitási anyagot s módszertani utasításokat ad az anyagnak feldolgozására. Ekkép szaporítja a lelkészeknek munkáját, a miért remélhető, hogy lassan bekövetkezik, a mire Zelenka püspök szerint legtöbb lelkésznek szüksége van: „több munka é s nagyobb fizetés" (ez utóbbi természetesen az államsegélyből.) A vallásoktatás terve kiegészítője ugyanezen bizottság egy más tervezetének, mely az iskolák szervezetére és kormányzására vonatkozó szabályrendeletet foglalja magában. Mig az egyik a szervezés és kormányzás meghatározása által az iskolák külső keretét s ellenőrző hatóságát állapítja meg: addig a másik az iskola lényegét, szellemi anyagát adja meg s igy belső életét szabályozza. Jelentőségére nézve ez utóbbi kétség kivül felette áll az előbbinek, mert hisz az iskola jóságát nem az teszi, hogy kicsoda s mikép kormányozza, hanem az, hogy jó-e a tanítója s lelkiismeretesen teljesiti-e kötelességeit? Ámbár kétségkívül az is áll, hogy a jól szervezett iskolában lehet jó tanítókat nevelni. A vallásos nevelés helyes szervezése s egyházunkban pontos keresztülvitele kettős jelentőségű most, midőn tehát különösen kötelességévé válik az egyháznak s lelkészének az állami, vagy esetleg községi iskolákba járó gyermekeknek vallástani oktatásáról gondoskodni. Lássuk tehát, hogy a nyomtatásban már iétszer megjelent „vallásoktatás terve" mikóp gondolja a vallástan tanítását beosztani s mit követel az egyes tanítóktól s tanulóktól ? A terv 3 főbb fejezetben szól az elemi iskolai vallásoktatásról, a tanítóképző intézetek ésvégül a középiskolák vallásoktatásáról. Legtöbb helyet szentel az elemi iskolák vallásoktatásának tervezetére s legrészletesebben leirja a vallásoktatás módszerét is. Ezen aránytalanságnak oka nem csupán abban keresendő, hogy a tervelők legnagyobb súlyt az elemi iskolai vallásoktatásra helyeztek, hanem abban is, hogy több szakértelemmel van írva. Az egész tervezetben hiányzik: az egységes vezető eszme, a mely felé, mint czél felé, az egész vallásos nevelésnek törekednie kell s ennélfogva felületes s kellőleg át nem gondolt műnek benyomását teszi az emberre, különösen a tanitóképzők és középiskolák vallásoktatási részében. Egyenkint mindegyikben találunk oly gondolatokat, a melyek elérendő czél gyanánt lebegtek a terv összeállítója előtt, de ezek elvesznek a részletek között, mert nincsenek kellőleg kidomborítva. Nézetem szerint a tervnek beosztása is helytelen, mert mindenekelőtt egy általános részben kellett volna szólani a vallásoktatás általános czóljáról s azon főbb eszközökről, a melyek segítségével a kitűzött czél legkönnyebben s legbiztosabban elérhető. Ezen általános részben ki kellett volna fejteni, hogy az egész vallásos oktatás czélja evangelikus szellemű s egyházukat szerető egyháztagoknak nevelése, tehát az általános keresztyén jelleg mellett az evang. felekezeti jellegnek hangsúlyozása. Mert a mint általában nem embernek, hanem emberi egyéniségnek, személynek neveljük az embert, úgy általánosan keresztyénnek sem, hanem csak bizonyos irányú keresztyénnek, felekezetinek nevelhetjük őt. Ennek különösen ott kell állania, a hol egy felekezet vallásos oktatásának érdekeiről van szó, a mi viszont nem zárja ki, sőt felekezetiségünk követeli, a türelmességet, a más felekezetüeknek is szeretetét. Egy külön pontban követelésként kellett volna felvenni a tervbe azt, hogy összes evang. iskoláinkban evang. egyházi szellemű legyen a neveiveoktatás s igy a tanitók és tanárok mindegyikének kötelességévé tenni, hogy bármit tanit is, az annak a czélnak szolgálatában álljon, hogy a tanulóból evang. szellemű jellem fejlődjók, hogy ne