Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Payr Sándor. Öreg Aáchs Mihály

30 Szivem keserűségét, Szomorú könyörgését Szánjad, Uram, bujdosását, Szolgád nyomorúságát. Csurdogálnak szemeim, Csepegnek gyakran könyeim, Csudálatos Istenség, Csendesedjék az inség. Légy vezérem s oltalmam, Látod ninos oly nyugalmam, Lehetne hol szállása, Lábaimnak állásp. A nagy szenvedés súlya alatt bűneinek tudatára ébred s meghalni kiván, hogy elmehessen az ő atyái után : Atyáim lám megholtak, A kik, mint én, jobbak voltak ; Azokhoz hadd siessek, A kikkel veled legyek. S hogy az Isten akaratán megnyugvó szenvedőnek vallásos érzelmét A á c h s n a k mily luven és őszinte közvetlenséggel fejezte ki. világosan szól e mellett az a körülmény, hogy ez éneknek két versszakát K i s János püspökünk 1830-ban kiadott agendájában is felvette a beteg gyónáskor mondandó imádságba : Csak adj erőt nem bánom, Csapásodat elvárom, Csendes szivvel hordozom, Csak hitem el ne fogyjon. Méltóságos Istenség,Menjen fel e könyörgés, Mennyegbe vidd lelkemet, Mikor végzed éltemet. De bizonyit Aáchsnak igazi énekiró talentuma mellett az is, hogy ezen éneke a dunántúli énekeskönyvben ma is egyike a legkedveltebb énekeknek. Itt azonban ez ének eredeti alakjából meglehetősen ki van forgatva. Az eredetiben azon kivül, hogy a versfejek a szerző nevét adják, az is feltűnik, hogy a versfejeken álló betűkkel kezdődnek az egyes versszakok többi sorai is. Második éneke már Aáchsnak nem csak egyéni érzéséből fakad, hanem ebben az egész anyaszentegyház közös fájdalmát és könyörgését tolmácsolja. Itt már nem egyesben, hanem többesben, az anyaszentegyház nevében könyörög a mindenható Istenhez a csapások elforditásáért. Már az első versszakban is az egész evangeliomi keresztyénség nevében szól az énekszerző : Magas egekben lakozó Felség, Tekints le hozzánk kegyes Istenség Lásd. mely nagy légyen, Uram, ez ínség, Melyben nyomorog a kereszténység. Ez ének keletkezési idejét is a gyászos decenniumben (1671—1681,) kereshetjük. Nagy szorongattatás között hányódik Sión népe most is. Erre mutatnak ezek az énekversek : Egy helyből másba mint gonosztevők Futunk, bujdosunk az halál előtt, Ha igy kell lenni, adj Uram erőt, Ne hagyd el, szánd meg a téged félőt. Légyen békesség a mi időnkben, Maradhassunk meg esméretedben, Még magzatink is a te igédben, Nevelkedjenek az igaz hitben. Az Új Zengedező M. K. méltán vette ez énekeket az rAnyaszentegyház Háborúságában" czimű fejezet alá. S végül Aáchs harmadik éneke a földi mulandó dolgokat megvető s a Krisztushoz vágyódó, vele egyesülni kivánó léleknek megnyilatkozása erőteljes közvetlenséggel, rhytmikus szép formában. Szép bizonysága ez ének Aáchs mély, vallásos érzelmének. Igen szép versszakok a következők : Minden e földön csak elmúlandó, Semmi nincs itten megmaradandó, Ne kivánd, lelkem, a mi halandó, Nézzed inkább azt, a mi állandó. Csillagos égben nem kiván éltem Senkit kivüled édes Istenem, Nem is kell akkor semmi én nekem Mikor velem vagyon idvességem. Ha ellenségnek volnék torkában, Ha az halálnak volnék markában, Vagy ha állanék a koporsóban Csak neved volna, Jézus, én számban. Lelkemmel együtt nap s hold az égen Csak Téged kiván e földön minden, Még a vizek is a nagy tengeren Téged imádnak Jehova Isten. Aáchsnak mind emez énekeiben a nyelvezet eléggé jó és magyaros. Verssorai gördülékenyek s rímei sem rosszabbak a XVH. századbeli írók rímeinél. Szerzőnk a' németből is fordított bizonyára több éneket, de ezt a hármat eredetinek tarthatjuk. A Zengedezőben a fordított énekek fölé o

da van jegyezve rendszerint az eredeti német ének kezdő sora is, de ezeknél nincsen. Eredetisegre mutat a kifejezésekben való egyszerű természetesség és az Aáchs helyzetére és az akkori egyházi viszo-