Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hetvényi Lajos. Bíráló bizottsági jelentés a confirmatói pályaművekről

19 geket, a konfirmációt, a gyónást, az imádságot, az istentiszteletet, az egyházat. Erre vonatkozóing is van határozott symbolikus tanunk ; kegyelmi eszközök : az Isten igéje ós a szentségek. Az egész oly gyenge, ötletszerű munka, hogy szinte nehéz elhinni, miszerint theologíát véglett ember irta. 2. Jelige: „A Krisztus e van gel innia Istennek hatalma, hívőknek üdvösségére." Zűrzavaros előszava után a vallásról szól s ezt igy határozza meg : ,.Rendeltetésünk eléréséhez legfőbb eszköz a vallás. Ez az embernek legfőbb kincse, mely világit gyenge szemeinknek, mikép juthatunk dicsőbb fényhez. (Csupa frázis.) Ez tanit Istenben hinni, őt, mint legfőbb lényt tisztelni, imádni, mint legjobb atyát szeretni." A különböző vallások ismertetése után, a hol Sokratest is vallásalapitónak teszi meg, áttér a biblia ismertetésére. A hittani rész után tárgyalja az egyháztörténetet, ezután külön szakaszban ezen kérdés alatt, „mik azon eszközök (sic), melyek által hitben és kegyességben erősödhetünk ?" —értekezik az imádságról és az Isten igéjéről, elszámlálja az ünnepeket s egy külön szakaszban szól a szentségekről, a keresztségről, ezzel kapcsolatban a konfirmációról, az úrvacsorájáról s minden átmenet nélkül szól a magyar hazánkban Jevő ker. felekezetekről, végül az erkölcstant tárgyalja. A tárgy beosztása tehát rosz, az egyes kérdések semmi összefüggésben sincsenek egymással. Magunk sein tudtunk az egész munkán eligazodni, hogyan igazodnék el benne a szegény gyermek. — Téves meghatározásokkal ez a munka is telve van. Ehhez járul még, hogy a kérdésekre a feleletek sok helyütt sehogyan sem illenek. — Mindezen hibákat tetézi még az, hogy csak úgy töri a magyar nyelvet : p. o. telve van ilyenforma kitételekkel : „Melyik könyvben megtaláljuk isteni tanításokat?" — Egyáltalában úgy tárgyi, mint stiláris tekintetben annyira gyarló, hogy gyarlóságait elsorolni birálatunk keretében nem lehet. (Folyt, köv.) BELFÖLD. A lelkészek fizetésének szabályozása dolgában fontos lépés történt. A kongruára vonatkozó törvényjavaslatot ugyanis, előleges jóváhagyás végett Ö Felsége elé terjesztették ós viszszaérkezését a legközelebbi napokra várják. A törvényjavaslat 19 szakaszból áll s a lelkészek fizetésének 600—800 frtra való kiegészítését rendeli olyformán, hogy a nagyobb dotáczió magasabb képzettséghez van kötve és meghatározza a felekezetek által a lelkészi fizetések kiegészítése iránt benyújtandó kérvények kellékeit. A latin és görög szertartású katholikusok kongruaügyének rendezése még folyamatban lévén, róluk még nem intézkedik a törvényjavaslat, de addig is, mig a katholikus kongrua ügye végleges rendezést nem nyer, gondoskodik a javaslat, hogy ezeknek a lelkészei is megfelelő segélyben részesüljenek. Ez a törvényjavaslat tehát csak az unitárius, a két protestáns és a görög-keleti szerb ós román egyházak lelkészeinek fizetését szabályozza véglegesen. Javitás. Bíráló bizottsági jelentésünkbe egy lényeges sajtóhiba csúszott be. Az 5-dik lap 9-ik sorában e helyett „a 7-ik munkában nincs történet," ez olvasandó : „a 6 - i k munkában nincs történet." A tiszayidéki egyházmegye Debreczenben megalakult. Materny Lajos az esperesi, dr. Meskó László a felügyelői széket elfoglalták, az utóbbi 100 irtot ajánlott fel egyházi czélra. — B a r t h o 1 o m e i d e s z Jánost tiszteletbeli főesperessó választották, jegyzők lettek Geduly H. és dr. Szánthó Gyula, sárospataki jogtanár, ügyész dr. Prock Gyula. A pápának, mostani ünnepélye alkalmából az esztergomi primás 100,000 frtot küldött ajándékul, egymaga annyit, mint az összes osztrák papság. A protestáns lelkészek fizetésének 600 frtra leendő kiegészitéséről a javaslat már Bécsben van. 1848-ban kimondta a törvény a felekezetek közötti teljes viszonosságot, egyenlőséget, az egyházi és iskolai terhek állami teljesítését. Milyen furcsa ez a néhány sor — egymás mellett itt a papíron. Hát még a valóságban ! Protestáns lapjaink nem soká bírják a küzdelmet, munkát, felelősséget és áldozatot a dermesztő közönynyel szemben ; most is sok változás állott be a szerkesztésben s mindegyik panaszkodik az előfizetők, különösen világiak, csekély száma miatt. Legtanulságosabb az erdélyi lap esete, melyet Szász Gerő szerkeszt igen régen, s mely hivatalos lapja az erdélyi ref. egyházkerületnek, de csak a hivatalos közlésekre nézve; az irányban a szerkesztő egészen független volt. Mi történt mégis? Decz. 27-én tudtára adja az állandó igazgató tanács Szász Gerőnek, hogy új, hivatalos lapot indít, s az övétől megvonja a hivatalos jelleget, melyet pedig neki egykor a kerületi gyűlés adott meg. Az irány nem tetszett a hatalmasoknak; ők a gondolatot is hivatalos lappal akarják irányozni, s „potentes potenter agunt," alakítanak új lapot, — a prot. szabad gondolkodásnak nem nagy dicsőségére, elrendelik, hogy minden egyházközség azt köteles járatni. Lesz hát hivatalosan csinált közvélemény, természetesen a hatalmasok kedve szerint való, nem pedig őszinte, igazi közvélemény, szabad gondolkodással, szabad bírálattal. Hová ragadja a protestáns hatalmasokat is a hatalom ! Honores mutant mores !