Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Pulszky Ágost beszéde a képviselőházban

r 206 "kivévén a szász erdélyi egyházi szervezetet, a mely a más vallású hivektól járó úrbért. illetőleg tizedes kárpótlást megkapta volna, mint ők, a kik az oláh jobbágyoktól, tehát más vallásuaktól és . olyanoktól kapták meg ezt, a kiknek lelki szükségleteiről soha semmi körülmények között nem gondoskodtak. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem volt más felekezet, a mely oly időben, melyben Magyarországon senki sem kért a hatalomtól, a hatalomhoz fordult és kért tőle és pedig nem valami életbe vágó szükséglet czimén, hanem azért, mert derogált neki az, a mi különben az összes protestáns egyházaknál el van fogadva, hogy a püspök egyszersmind lelkész is legyen, hanem kölön püspökséget kértek, olyat, a melyben a püspöki teendők a lelkészi teendőktől el legyenek választva. Es e czimén kértek és kaptak is a Bachidőben 6000 frtot és ezt és ezenkivül még tetemes összeget állandóan adott nekik a magyar állam és igen helyesen, nehogy az mondassék, hogy kultúrális szükségleteikről a magyar állam gondoskodni nem kiván. De ha valaki gondoskodott magáról akkor, a mikor csak neki lehetett és másnak nem. az azután ne panaszkodjék arról, a mikor más igényt tart a segélyre s hogy akkor az számba se jöhessen, a mit ő már előzetesen követelt és meg is kapott ; (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert, igen t. képviselő urak, önök azt, a mit a többi egyházak most kaptak, már régen megkapták nagy kamatostul. De tovább megyek t. Ház. Az sem áll, mintha ezen törvényjavaslat alapján önök nem fognának segélyben részesülni Azt elhiszem, hogy azon egyházi szervezet mellett, a melynek vezetői elég kevésbé állanak hivatásuk magaslatán, hogy inkább megtagadják az államhoz valő járulást, semhogy azon a réven, hogy nyomorban vagy szegénységben élő egyes egyházak lelkészei segélyt kapjanak, egyszersmind a magyar államnak is beleszólása lehetne némely részben, azt elhiszem, hogy lehetőleg el fogják húzni, sőt megtámadni azt, mintha volnának olyan lelkészségek, a melyek ezen kongrua kiegószitésére szorulnának, de épen azért nagyon helyes ezen törvényjavaslatnak 17. §-a, mert vannak, a mint e példából is látszik, nem talán roszakaratú, hanem hivatásuk magaslatán nem álló ós kellő belátással nem biró egyházi hatóságok, vannak nemcsak ott, de más egyházakban is és nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy az egyházi hatóság ilyen hibája, ilyen szűk látköre, esetleg konoksága ne sújtsa büntetéssel azon szegény lelkészeket., a kik arról legkevésbé tehetnek. (Úgy van ! jobbfelől.) Apponyi gr. határozati javaslatának lényege, hogy először is lehető gyorsan az adóztatási viszonyok is számba vétessenek és rendeztessenek és hogy ezzel kapcsolatban rendeztessék azután a Jelkészségek kongruája. Minél inkább foglalkoztam ezen eszmével, annál inkább azt találtam, hogy igen természetes, hogy felmerült, de ép oly lehetetlen, hogy az ma praktikus megoldást nyerjen. Igen természetes, hogy felmerült, mert azt a bajt, a melyet e javaslat szanál, a lelkészek nyomorát tulajdonképen csak azon kevés szegény lelkész érzi. De az adózási viszonyokban rejlő baj nem a lelkészeket, hanem első sorban a szélesebb köröket, a hiveket sújtja. Természetes tehát, hogy azok szanálására indítványok tétetnek és igen természeteseknek tartom F ab in y i Teofil és Radó Kálmán képviselő urak e tekintetben való felszólalásait. Ámde az. állam mai pénzügyi helyzetében, de ettől eltekintve is, minden bajt egy csapásra nem szanálhat. A kongrua kiegészítése ma lehető az államnak aránylag csekélyebb megterhelésével. A másik kérdés megoldása, legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, sokkal messzebb vezetne, mint azt egyáltalában gondolnák. Mert vizsgálják meg ezen adóztatás természetét. Egyáltalában oly rendezett egyház Magyarországon, melynél még adóztatás alatt is tisztában volnának, nem létezik és itt nem veszem ki a legrendezettebbet és a melynek különben az adóztatási viszonyai a legkönnyebbek, tudniillik a katholikus egyházat. Nem az adóztatás kérdésével kapcsolatos, sőt azonos természetű-e a patronátusok kérdése ? Nem az adóztatás kérdésével kapcsolatos, sőt annak talán legkimagaslóbb, legigazságtalanabb mozzanata,,, az, a hol más felekezetű kénytelen az illető felekezet terheihez hozzájárulni, a mi, elismerem^ igen csekély mórtékben, de épen a római katholikus egyháznál megvan, ott, a hol az adószolgáltatások a kúria által is némely esetekben más dologi természetűeknek jelentettek ki és a hol, mint a mosonyi esperességben, számos más vallású hivő tartja el a katholikus lelkészt. Tudom, hogy az igen t. képviselő úr legkevésbé fogja ezt az állapotot helyesnek tartani; de engedelmet kérek, ennek a megoldása meglehetős időt vett eddig igénybe eredmény nélkül, reményiem, rövidebb időt, de mégis tetemes időt fog igénybe venni eredménnyel. Mert hiszen a patronátusok kérdésében ma uralkodó állapot sérelmes az egyházakra vonatkozólag is, mert hiszen ezeknek sen> lehet közönyös, hogy oly elemeknek adatik az egyház szervezetében ós kormányzatában befolyás, a mely elemek arra hivatva egyáltalán nincsenek, a mely elemek arra Intőknél fogva tulajdonképen igényt sem tarthatnak, de a kik befolyásukat mégis kénytelenek érvényesíteni, mig az ezekkel összekötött terheket viselni kénytelenek, akár gyakorolják a befolyást, akár nem. Hát ha a katholikus egyházban nincs meg ez a rendezés és nincs meg a görög egyházakban sem, — csak a szinopsziális alapra kell utalnom a román egyház keretében — ha ez nincs rendezve az ágostai evangó»