Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Pulszky Ágost beszéde a képviselőházban

207 „likusok közt, a hol kétségtelenül az a nagy nehézség forog fen,n, hogy az adóztatás nagyon -egyenlőtlen, hogy, mig egyes községekben rendkívül terhes és hogy ez az egyenlőség fluktuál, mert a különféle fejlődéshez képest hol csökken egyes községekben, hol növekszik más községekben, hiszen Gryőry igen tisztelt Képviselő úrtól -tudom, hogy pl. egy filiálban, a melyben az adótartozás valamikor ötven hivő lélek ós birtokos után volt megszabva, most ő egymaga birtokos és köteles fizetni az egész hozzájárulási adót és igy birtoka csakugyan messze túl van terhelve; nincs rendezve — bár ott aránylag e tekintetben .a legtöbb történt -- a református egyházban sem, legkevésbé van rendezve a zsidóknál, ez bizonyára rendkívül hosszú időt fog igényelni, a mely időn át nemcsak az államnak, hanem első sorban az illető egyházaknak kell arról gondoskodni, hogy itt egy méltányos és arányos kulcs felfedeztessék. Ha ezeket meggondolom az adóztatási viszonyok számbevételénél és meggondolom azt, hogy ezen rendelkezés azután szükségképen az egyházközségek alakulása tekintetében rendkívül mélyen belenyúl mindazokba, a mik csakugyan az illető -felekezet autonómiájának leglényegesebb mozzanatai közé tartoznak, akkor meggyőződöm, hogy minden indítvány, a mely a kongruát az egyházi adózással akarja kapcsolatba hozni, nemcsak hogy bizonytalan időre halasztja el az egész kérdés megoldását, hanem csakugyan oly bonyodalmakra vezet, a melyek az autonómia legsúlyosabb sérelmével járnak (Helyeslés jobbfelől.) és a mely bonyodalmak elkerülése ezen kérdésnek is csak fokozatos egymásutánban való megoldásában lelheti orvoslását. Ennek következtében azonban, t. Ház, nem mondok le azon reményről, hogy e tekintetben is az állam némileg gondoskodhatik. hanem nem ezen törvényjavaslat alapján és keretében, hanem igenis gondoskodhatik és gondoskodnia kell Jazon általános budgetben meghatározott segélyek alapján, a melyeket a felekezeteknek ad, s a mely segélyek nyújtásánál jövendőre — s ezt akarom az igen t. miniszter uraknak különösen figyelmébe ajánlani — ezen adóztatási viszonyok nyomasztó mozzanatai is múlhatatlanul tekintetbe veendők, a mely segélyezések tehát sem a lélekszám, sem más mozzanatok szerint adandók kizárólag, hanem adandók egyszersmind ezen bajnak szanálására való tekintettel. Mert az helyes, a mit a képviselő urak közül, gondolom Mezei Mór képviselő úr tegnap megemlített, hogy ezen adózási bajok szanálása legjobban úgy következik be, ha egy központi alapot létesit, — a mint már létesített — az állam és ebből az alapból azután, ha ez kellőleg megnövekedik, iparkodik ezen, az adózási viszonyok által szült elégületlenséget eloszlatni. Nem akarom az igen t. Ház figyelmét tovább igénybe venni (Halljuk! Halljuk!), ámbár^ még sok mondani valóm van, mert sok tanulságot rejt a lefolyt hosszú vita, hanem egyszerűen indokolni akarom, miért fogadom el teljes örömmel és készséggel e törvényjavaslatot úgy, a mint van. (Mozgás a bal ós szélsőbaloldalon.) Elfogadom mindenekelőtt azért, mert ez az első törvényjavaslat, a mely a jogegyenlőséget a maga teljességében a felekezeti életben is érvényre juttatja. A jogegyenlőség nagy dolog, t. képviselő urak, hazánkban is dicsőséges tradicziók fűződnek a polgári és politikai jogegyenlőség létesítéséhez, mert ezt nem azok tűzték ki első sorban, a kik a jog h?tárain, oltalmán részben kívül állottak, hanem ezt önként adták és terjesztették ki az állani minden polgáraira azok, a kik a jogok előnyeiben részesültek. És épen úgy történt ez az egyházi téren is. Ez a magyar nyilvános életnek ós történetnek állandó dicsősége marad, hogy valamint a nemesség 1848-ban kiterjesztette a jogait az ország többi lakosságára is, úgy Magyarországon nem kívülről támadtatott meg az egyházak előjoga és létesíttetett az egyenlőség, hanem létesíttetett a bevett és az elismert és törvényes felekezetek által ós hozzájárulásával ; hogy a katholika egyház ós a protestáns egyházak egyhangúlag járultak hozzá a jogegyenlőség létesítéséhez, hogy e tekintetben az a tradiczió áll fenn, hogy itt a jogok nem küzdetnek ki forradalmi úton, hanem azok részesei által önként kiterjesztetnek, midőn annak ideje bekövetkezett. De tagadhatatlan, hogy, ha létesittet is jogegyenlőséget, ez az első időben azokra nézve, a kik a jog specziális oltalmának bizonyos előnyeit megszokták, bizonyos kellemetlenséggel jár és akármennyire létesítsen is a törvény jogegyenlőséget, ebből még a polgári életben sem következik be az abszolút egyenlőség. Sok dolog van, a miből a jogegyenlőség daczára a privilegizáltakat nem akartuk megfosztani; nem akartuk megfosztani a főrendeket a főrendiházban való ülésezés — és az ország törvényhozására való befolyás jogától; nem akartuk és nem akarta senki megfosztani azokat, a kik vagyoni előnyökkel bírtak, ezen tényleges vagyoni állapottól és nem akartuk szocziális értelemben egyenlősíteni azokat. És vannak oly dolgok, melyekben az egyenlőséget a törvény nem is képes megteremteni, nem teremtheti meg a névre, családra, hagyományokra, mindazon erkölcsi értékekre vonatkozólag, melyek a tradiczióval ós egyéni érdekkel kapcsolatosak és átszármaznak az ősökről az unokákra És a mint ez az egyesekre nézve a polgári életban áll, ugy van az az egyházak körében is ; az egyenlőséget statuáltuk az egyházak körében, konzekvencziáit levonjuk, de ebből nem következik az egyházak egyenlősége. Senki sem fogji? akarni a katholikus egyházat megfosztani attól a fénytől,