Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - VI. Sz. kir. városi egyházmegye közgyűlése

széki biró kihirdette, mind a két párt, sót maga a szintén jelenlevő zsidó jegyző is belenyugodott. Mivel azonban időközben meggyőződött arról, hogy jelöltjét sem rábeszéléssel, sem fenyegetéssel, sein zaklatásaival keresztülvinni nem fogja most sem, eszköze : a biró által a kerülethez felebbeztette az ügyet, kérvén a jelölés megsemmisítését, illetve Sz.-nek a jelölhetők sorából való kizáratását, kijelentvén a hivek előtt azt, hogy a hányszor ők megválasztják Sz.-et, ő annyiszor fogja a választást megfelebbezni s mégis annak kell lennie abelovai papnak, a kit ő akar. Ez a tiszta tényállás, nem vettem, de nem is adtam hozzá semmit. A kerületi törvényszék lesz hivatva az ügyet elbírálni. Azt hiszem azonban, hogy minden egyházát igazán szerető evangelikus lelke fel fog háborodni az abelovai izraeliták, ez egyházunk belügyeibe való illetéktelen beavatkozásán s az erre illetékes tényezők ezt meg is fogják annak idején torolni. Alsó -nógrádi. Kivonat, A VI. szab. kir. városi ág. hitv. ev. egyházmegye 1897. évi augusztus hó 24-ik napján Késmárk szab. kir. városában megtartott rendes évi közgyűlésének jegyzőkönyvéből. VII. (H) Tárgyalásra került a VI. szab. kir. vár. ev. egyházmegye feloszlásának ügye. Csiskó János kassai lelkész indítványozza, hogy a jelen közgyűlés vegye le a napirendről a VI. szab. városi esperesség feloszlatásának kérdését a következő okoknál fogva : mert az esperesség már 3 izben határozott e kérdésben a feloszlás mellett s a feloszlás végrehajtására bizottságot küldött ki a mult évben, mert a kerület, az esperesség határozatát magáévá tette, sanctionálta s az esperesség mikénti felosztására nézve intézkedett is; mert az egyetemes gyűlés csak „az érdekelt községek meghallgatását" rendelte el, azoknak, melyek felebbezték, de nem azon községek meghallgatását is, melyek a ker. gyűlés mult évi határozatába belenyugodtak ; mert az esperesség, lia mégis újból tárgyalná e kérdést, következetlenséget követne el önmagával szemben s azonfelül még tiszteletlenséget tanúsítana a kerület határozata iránt, midőn azt magára nézve kötelezőnek nem ismeri el s tiszteletlenséget tanúsítana a püspök úrnak azon felhívása ellen is, melyet a f. évi 43. körlevelében ekkép fejez ki: hogy az ev. egyh. ker. gyűlés tavaly hozott határozatának meg nem támadott nagy része tartassék meg most már minden körben s minden irányban, tiszteletben; mert az esetleg hozandó más határozatot, mely a kerület mult évi határozatával ellenkeznék, a kerület meg fogja semmisiteni, nem engedhetvén azt, hogy egyházkerületi határozatait egy esperesség megváltoztassa; mert azok az egyházak, melyek a feloszlást ez idő szerint óhajtják, óhajuk conseqneniiáját ezután is levonhatják és kiléphetnek az esperesség kötelékéből ; mert azok a magasabb érdekek, melyek az esperesség felosztását évekkel azelőtt tették szükségessé, ma is fennállónak, sőt ma inkább, mint valaha, mert az a nagy történelmi múlttal és értelmiséggel biró esperesség mai jelentősége a közegyházban nemcsak, hogy nem emelkedett, hanem a kerület legjelentéktelenebb esperesség színvonalára süllyedt le; — s végre mert a fent előadott okokon kivül a föesperes úr nem járt el correctül, midőn az esperesség íeloszlatásának tárgyalására való felhívást, az esperességi felügyelő ellenjegyzése nélkül nem az egyházakhoz intézte, hanem kizárólag az egyházi felügyelőkhöz : Mindezeknél fogva ez ügynek a napirendről való levételét újból sürgeti s a mult évben esperességileg kiküldött végrehajtó bizottság jelentésének a napirendre való kitűzését kivánja. Linberger István helyettes esperes az őt terhelő fenti nyilatkozatra válaszolva kijelenti, hogy miután a mult évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 41. pontja alatt hozott határozatát oly módon értelmezi, hogy midőn az egyetemes gyűlés az egyházkerület határozatát* meg nem erősitette s azt az egyházközségek meghallgatása mellett újabb határozat hozatala végett a kerülethez visszaterjesztette, ez altal nemcsak az egyházkerület határozatát megfelebbezett, de általában a tiszai egyházkerületben lévő valamennyi érdekelt egyházközségnek is újból módot és alkalmat nyújtott az egyetem arra nézve, hogy ezen fontos és életbevágó kérdésben újból nyilatkozzanak, és sorsuk felett megfontolva határozzanak, azért s másrészt mivel arra több oldalról ismételve is felhiva lett, mint az esperesség és gyülekezetek jogainak hivatala szerinti őre, hivatalos kötelességének tartotta, hogy ezen kérdésnek alkotmányos, újbóli tárgyalására — minden befolyásolás nélkül — a gyülekezeteket felhivja, mely intézkedéséért a felelősséget elvállalja, s nem lát okot arra nézve, hogy ezen intézkedésében vagy az ez ügyben alkotmányosan hozandó közgyűlési határozatban bárki is tiszteletlenséget keressen ós találjon, püspök úr ő méltósága felhívásával szemben. H o m o 1 a István annak elismerése mellett, hogy az egyházi alkotmány 89. és 108. §-ai alapján, oly esetekben, mint p. o. az árvái és a VII. bányavárosi egyházmegyék jelen helyzete, melyekkel a VI. szab. kir. vár. esperesség a maga rendezett és példás viszonyaival össze sem hasonlítható — az egyházkerületnek van kezdeményezési joga is az egyházmegyék területi viszonyainak megváltoztatására nézve, az alkotmány 11. §-a és a mult évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 41. pontja alatt hozott határozata alapján vitatja, hogy bár hányszor is határozott a közgyűlés ezen ügyben, autotioniikus szervezetünknél fogva joga van a jelen közgyűlésnek is. ha szükségét látja, a feloszlás kérdését tárgyalni, s ezt ma tárgyalnia kö-