Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Kérdések és válaszok - A tanítóegyesületek képviselője az egyházmegyei közgyűlésen

gyei tanitó egyesületek egy-egy választott képviselője is. A tanitói kar még nem minden esperességben gyakorolja ezen törvényadta szép jogát, leginkább azért nem, mert nincs mindé* nütt egyházmegyei tanitó egyesület. A hol alakítani is akarják, a jó szándék akadályokba ütközik, mert a kisebb és szegényebb egyházak nem hajlandók, vagy inkább nem képesek a tanitó gyűlési költségekhez hozzájárulni, az egyesülési törekvést anyagilag támogatni. A tekintélyes bánáti esperesség f. é. közgyűlésében is — mint e b. lapból értesülök — foglalkozott egy egyházmegyei tanitó egyesület alakításával, s utasitotta a körlelkészeket, hivják fel a tanitókat egy ilyen egyesület alakítására, s elfogadta azt a modus vivencli-t, hogy addig is, mig ilyen egyesület alakul, az egyházmegyei közgyűlésen azon egyház tanitója ; illetve, ha több tanitója van, az ezek által választott tanitó képviseli a tanitói kart. a melyben az egyházmegyei közgyűlés tartatik. Eltekintve azon eshetőségtől, hogy az egyházmegyei gyűlés idején az illető egyház tanitói állomása történetesen üresedésben is lehet, tisztelettel kérdem : 1. A mennyiben az E. A. fent idézett §-a értelmében csak is e. m. tanitó egyesületek egy-egy választott képviselője lehet tagja az egyh. gyűlésnek, tehát az egyházm. tanitó egyesületeknek megválasztaniok a képviselőt s őt megbizó levéllel látják el : a zsinati törvénynek megfelelő-e a bánáti esperesség jóakaratú intézkedése, s ilyen modus vivendi mellett gyakorolhatja-e jogát a tanitói kar azon más esperességekben is, a hol eddig tanitó egyesületek nincsenek? 2. A mennyiben némely esperességben nincs egyházmegyei általános, hanem csak dekanátusi tanitó egyesület, ez utóbbi is küldhet-e az egyházmegyei gyűlésre képviselőt? Vitéz Lajos körlelkósz. RENDELETEK. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1897. évi 66.674. sz. a. kelt rendelete iskolai ünnepély tartása iránt azon alkalomból, hogy 0 cs. ós apóst. kir. Felsége legf. elhatározásával az ezredéves magyar állam története kiválóbb alakjainak a művészet alkotásaival való megörökitósót legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott. ő Császári és Apostoli Királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk, folyó évi szeptember hó 25-én Budapesten kelt legfelsőbb elhatározásával, legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy a művészet alkotásainak remekei által is örökittessenek meg és származtassanak át á késő ivadék kegyeletébe ezeréves magyar Hazánk történelmének ama legkiválóbb alakjai, kik életük és tetteik által egyébként is biztosították emléküket ós neveiket, minden idők vészei és viharai ellen. Ezen, nemzetünk történelmében páratlanul álló magasztos és lélekemelő fejedelmi tény, mely mint varázsütés, méltán gyújtotta magasan lobogó lángra az egész nemzetnek hálaérzetét, a népe boldogságát atyai szivjóságával ós gondviselésszerű bölcsességgel szünet nélkül munkáló forrón szeretett és nemzetünkkel szivben-lélekben együtt érző nagy és jóságos koronás királyunk iránt: az ország minden részében és a nemzet minden rétegében nap-nap után meg-megújuló, valóban lelket fölemelő és megható, örömtől áradó hálanyilatkozatokban dokumentálja, hogy csak nagy és nemeslelkű királynak lehetnek boldog alattvalói, — és hogy a fejedelmi tulajdonokban gazdag uralkodónak erényei nagygyá és erőssé teszik a nemzetet is, mely a fejedelmi kegynek áldást és boldogságot árasztó tényeit örök hűséggel és soha nem tántorodó alattvalói szeretettel és hivséges ragaszkodással viszonozza. A nemzet összeségónek önként felbuzdult hálanyilatkozatai — a Kárpátoktól — Adriáig felhangzó örömszózatai közé: óhajtom és rendelem, hogy belevegyüljön az ifjúságnak — a Haza jövő reményének — ifjúi hévtől lángoló és ideális tiszta érzéstől áthatott ünneplő lelkesedése is, és amazzal egybeolvadva — a Trón iránti soha nem niuló hagyományos magyar nemzeti hűségnek és ragaszkodásnak jelen és jövendő zálogául szálljon fel a legjobb, legnemesebb, legalkotmányosabb és legszeretettebb király trónjának zsámolyához. A királyi kegynek ama dicső tényben való megnyilatkozása, mig egyrészt önmagában hordja annak biztositékát, hogy nemzetünknek aprajátnagyját odaadásteljes, imádatszerű érzelemmel, határnélküli ragaszkodó szeretetben sorakoztassa Ö Felségének történetileg magasan kiemelkedő nemes alakja köré ; másrészt annyira alkalmas, mint semmi más egyéb, arra, hogy mint legfelsőbb helyről jövő magasztos és elragadó példaadás, a Haza iránti olthatatlan szeretetet, a nemzet múltja és az elődök dicső emléke iránti lelkes és hálás kegyeletet egész életére, soha el nem muló nyomokkal vésse az ifjúságnak fogékony szivébe, lelkébe és eszébe. A helyi viszonyok figyelembe vétele mellett és a tanulóifjúság fejlettségi fokának megfelelő, az illető intézetek tantestülete által egybeállitandó — a királyi legfelsőbb kéziratnak felolvasását is magában foglaló tárgysorozattal rendezendő iskolai ünnepségek szolgáljanak alkalmul arra, hogy még a legzsengébb korú tanuló ifjúsággal is, kellőképpen megértessék úgy maga e dicső és fenkölt királyi tettnek a nagysága, mint pedig annak, nemzeti életünket mélyen érintő nagy horderejű fontossága.