Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Temető - Wolfgang Lajos

A mondottakból eredőleg felhívom tehát Czi­met, hogy a fennhatósága alatt álló valamennyi községi és állami tanintézeteknek igazgatóságait vagy vezetőségét megfelelő iskolai ünnepség ren­dezésére utasítsa — és őket a — minden kétsé­gen kivül — hazafias buzgósággal és lelkesedés­sel végzendő eljárásukban, a szükséghez képest támogassa és az ünnepségek fényének emeléséhez lehetőségig a maga részéről is járuljon hozzá. IV. Valamennyi főt. egyházi főhatóságnak. Azon alkalomból, hogy ó császári és apos­toli királyi Felsége legfelsőbb elhatározásával az ezredéves magyar állam története kiválóbb alak­jainak a művészet alkotásaival való megörökítését legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, — tar­tandó iskolai ünnepségekre vonatkozó rendeletem mását oly tiszteletteljes kérés kapcsán van sze­rencsém a főtiszt, egyházmegyei Főhatóságnak megküldeni, hogy hasonló ünnepségek rendezését az egyházi főhatósága alá tartozó tanintézetekben is elrendelni méltóztassék. I TEMETŐ. I Wolfgang Lajos miskolczi ev. tanitó. t 1897. nov. 10. Egy szelíd lélek, egy önzetlen jó barát, egy lelkiismeretes munkása a tanügynek, nestora a miskolczi tanitói karnak, költözött el kartársai, egy­háza, tisztelői, s barátai és beláthatlan sokaságától kisérve azon hazába, honnan nincs többé vissza­térés. Az egyszerű néptanító ravatalát álltuk körül a veszteség fájdalmával lelkünkben s égető köny­nyel szemünkben ; az egyszerű néptanító ravatala fölött mutatta be városunk intelligens elemének nagy zöme, hogy az elköltözöttben tisztelte a nép szellemi vezérét, szerette a páratlan becsületes­ségü, szelid lelkű embert s jó felebarátot, kinek mig közöttünk élt, ősz fő mellett fiatal, erős, ru­gékony szellem, üde lélek, bölcs megnyugvás, áldott türelem, ernyedetlen szorgalom, s meg­nyerő édes mosolyban kifejezett kedély valának tulajdonai. Elte tiszta, szelidfolyású csermely volt, mely a virágos partokat kereste üde habjaival termé­kenyítve, s ékesítve azt, szelid folyásával nem ka­varva fel az iszapot. Wolfgang Lajos született Domony pest­megyei községben, 1836. aug. 31-én, hol atyja községi jegyző volt. Elemi iskoláit s az algym­nasiumot Aszódon, a felgymn. Selmeczen végezte. Bár atyja jegyzői hivatalát szerette volna örökségül ráhagyni, a fiatal Wolfgang lelke vágyát követve, a tanitói pályára lépett, elvállal­ván 1853 ban Rákos-Kereszt túron a segédtanitósá­got. Innen egy év múlva Kecskemétre hivatott meg, honnan ismét Farmosra költözött. 1863-ban a tanitói vizsgát kitűnő sikerrel kiállván, az Alberti tekintélyes gyülekezettől ka­pott meghívást, s itt, a külömben tót gyülekezet iskolájában a magyar nyelv behozatala által nem­csak egyháza, hanem hazájának is fontos szol­gálatot tett. Innen hivta meg 1868-ban a miskolczi ev. egyház a már jó hirnek örvendő tanítót és ze­nészt. 1882-ben merő tudvágyból beutazta Euró­pának egy részét, a művészet hazáját Bajororszá­got, a Rajna fenséges vidékét, Belgiumot, Fran­cziaország keleti részét, hol Párisban hosszabb ideig tartózkodott. Szorosan vett tanitói hivatalán kivül legna­gyobb sikerrel működött a zeneköltészet terén. Még kecskeméti tanitó korában kiadta a „Boldog napok," „Kecskeméti négyes" és „Ébredő csá­szár" czimü szerzeményét. Azóta több mint 70 művel gazdagitotta zeneirodalmunkat. Ismertebb szerzeményei: „Welsi herczeg in­duló," „Cantate," „Borsodi ibolya," „Tizenkét eredeti magyar dal," „Szapári induló," legelter­jedtebb a „Ne itélj el, ne ítélj el engemet" kez­detű közkedveltségü népdala. Eletének egyik legszebb ideálja a tanitói szel­lem megteremtése volt, s e szellemtől vezetve, időt, fáradságot, áldozatot nem kímélve terem­tette meg ezelőtt 7 évvel a Borsoclmegyei Tanitó Egyletet, s már előbb elnöke volt haláláig a Hegy­aljai ev. tanitó egyletnek, tagja a magyarorsz. tanitók orsz. bizottságának, volt városi képviselő, isk. széki tag. Erdemeit egyházi téren is elismerte egyház, esperesség, kerület, midőn az esperesség a miskolczi kör dékánjául, a kerület tankönyvvizs­gáló' bizottság tagjául ós ker. törvényszék bírójául megválasztotta. Egész életében a munka embere, egyházának hű és lelkiismeretes hivatalnoka, kartársainak va­lódi jó kartársa ós barátja volt, s elköltözésével nagy űrt hagyott maga után s fájó sebeket azok szivében, a kik őt szerették. A hálás emlékezet virrasszon siri álma lelett ! K. M. ÜZENETEK. H. Zs. Éppen mostanában kerítek sort a régi, időhöz nem kötött dolgozatokra. Türelmet kérek. — G. M. A levél Írásakor már bizonyosan meg is kapta. — K. S. Nagy örömmel vettem, s várom a többit is ! Nem sokára megköszönöm élő szóval ! — M. E. Levelet írok. — S. J. Más lapban megje­lenvén, most már nem adhatom ki, nehogy úgy lás­sék, mintha onnan venném át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom