Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Homola István. Felekezeten kívüliek

tehát tekintetbe, minden gyülekezetben kellene lenni az iskolaszéknek, az iskolai nagy és kis bizottságnak s az egyháztanácsnak. Ezen négyféle gyülekezetileg választott testület falusi gyülekezetben annyira zavarba hozná az embereket, hogy igazán lelkes lelkész legyen a pap, a ki őket az egyház és iskolája iránti érdeklődésre tanitsa és szoktassa s nagyon vigyázzon, hogy ezen testületek s bizottságok között semmi összeütközés ós érdekellentót ne legyen. Az emberek nem nagyon szeretik, ha őket bizottsági, presbyterialis ós gyülekezeti gyűlésekkel zaklatják, megbiznak a lelkészben s tanitóban s ezek által végeztetik a különféle bizottsági kötelességeket. Már az eddigi rendszer elég sok tennivalót ró a lelkészekre felesleges módon, ezen javaslat elfogadása esetén csak szaporodnék haszontalan munkájok, mert több, mint valószinű, hogy a lelkésznek s a tanitónak ezentúl nemcsak az iskolaszék és presbyterium, hanem ezeken felül még a kis és nagy bizottság helyett is kellene dolgoznia s időt rabló, lelket ölő statisztikai kimutatásokkal bajlódnia. Ezek alapján azt hiszem, leghelyesebb az egyháztanácsot iskolai bizottsággá alakitani s annak kötelességévé tenni mind azt, a mi a javaslatban a nagy bizottságra van ruházva s a §-ban megengedni, hogy szükség szerint kis bizottságokat is választhatnak az egyes gyülekezetek, a melyek a presbyterium, mint iskolai bizottság meghatalmazottjai, a reájok bízottakban felelősség mellett eljárni kötelesek. Az 1. §-nak meghagyása mellett a 2-ik §-t igy kellene fogalmazni. „Az egyházköz. ségek iskolai bizottsága az egyháztanács, mely mellé egyes egyházközségek szükség szerint kis bizottságot is választhatnak. Oly gyülekezetek, melyek több magasabb »rangú s többnemű iskolákat fentartanak, annyiféle kis bizottságot alakítanak, a hányféle iskolájok van." S minthogy ekkép tartalmilag a 2-ik fejezet alá tartozik, melyben az egyházközség iskolai bizottságairól van szó, ezen pontot a 8. §. elé kellene tenni s az egész 2-ik fejezetet ily irányban módosítani. A 2-ik fejezetben ugyanis az egyházközségi iskolai bizottságokról van szó, tehát azokról, a melyek nemcsak szám, hanem jelentőség tekintetében is kell, hogy kiváló szerepet játszanak. Egyházunk a mivelt osztály vezetése alatt állva különösen a közép- s felső fokú iskolák szervezésére s fentartására fordit kiváló gondot s a népiskolákat azokkal szemben elhanyagolja, pedig ép ellenkezőleg, a nép zömére kellene nagyobb gondot fordítania s a gyenge, sokszor elhanyagolt ós elhagyatott szegények neveltetésével s az egyházhoz ez által való csatolásával többet foglalkoznia, mert ez az alapja egyházunk épületének, mely alapra a többi iskoláknak rá kellene épülniök. A fejezet 8. §-a már az eddigi fejtegetéseim alapján, — a mennyiben a gyülekezetekben szervezendő kis és nagy iskolai bizottságokat ir elő, olyképen módosítandó, hogy az iskolai bizottságot a presbyterium képezi s a hol több különféle fokú intézetek vannak, vagy a hol annak szüksége fennforog, ott ezen bizottság az iskolák neme szerinti kis bizottságokra oszlik, a melyeknek hatáskörét s felelősségét a nagy bizottság ajánlata alapján a gyülekezeti közgyűlés határozza meg. A presbyteriumnak, mint iskolai bizottságnak tagjai közé okvetlenül tartozzék a tanitó s illetőleg a különféle intézetek igazgatói s egy-egy választott tantestületi tag, a kik a magok tanintézete részére választott bizottságnak is hivatalból tagjai. Paedagogiai s iskolafelszerelési kérdésekben és általában a tanügynek elvi jelentőségű kérdéseiben a tantestületek nézete is kikérendő s lehetőleg tekintetbe veendő. Szükséges ez azért, Hogy a kik az iskola leghivatottabb képviselői s a tanügygyei szakszerűen s hivatalból foglalkoznak, állásuknak megfelelő beleszólást is nyerjenek, az iskolafentartókat közvetlenül informálhassák s ekkép nehéz munkájuk mellé bizonyos jogokat is kapjanak. A lelkészek s tanitók közötti rosz viszonynak sokszor ép az az oka, hogy a tanitó még abban sem nyilatkozhatik szakemberként, a mihez legjobban kell értenie s az iskolák elhanyagoltságának s rosz felszerelésének okát nem egyszer abban kell keresnünk, hogy hol a tanitó a fentartótestület nélkül, hol ez utóbbi a tanitó nélkül intézkedik. MAYER ENDRE. (Folyt, köv.) Felekezeten kívüliek. A „Közgazdasági szemle" — szerkeszti a magyar tud. akadémia megbízásából Dr. Jekelfaluss y József — f. évi szeptember havi füzetében Dr. Buday Lászlótól a „felekezeten kívüliek" czim alatt egy igen érdekes és tanulságos czikk jelent meg, melyből, mint bennünket is igen közelről érdeklő adatokat — közöljük a következő részleteket. A felekezeten kívülieket feltüntető statisztika